Peller Károly, a Budapesti Operettszínház mindig jókedvű színésze azt állítja, sok szerepálma teljesült már, de mindig izgalommal várja az új évad terveit, hiszen ki tudja, lehet, hogy egy újabb álom teljesülhet majd vele. 18 évesen már Bóni volt a Csárdáskirálynőben, tavaly pedig megkapta a Budapesti Operettszínház Ének az esőben musical előadásában azt a szerepet, amelyet a filmben Gene Kelly játszott. Szerepelt A Nagy Duett című tévéshowban, folyamatosan járja az országot, mégis a tanítás számára a legfontosabb. Peller Károllyal beszélgettünk.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Gratulálok a Kálmán Imre emlékplaketthez! Nem akármilyen azok névsora, akik ezt előtted megkapták: Mikó István, Oszvald Marika, Kállay Bori, Szolnoki Tibor…, csak hogy néhányukat említsük.
Nagyon büszkén vettem át a díjat és őszintén megérintett, hogy rám gondoltak. Operettszínészként nagyon kevés szakmai díj van, amely „utolérheti” az embert, így az a kevés, amellyel értékelik a munkánkat, különösen nagy jelentőségű.
Operettszínészek nem szoktak szakmai díjakat kapni?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ritkán, bár az utóbbi években sokat javult a műfaj megítélése. A közönség mindig is nagyra értékelte és megbecsülte a zenés szórakoztatást, és manapság talán már a szakma is kezd egy kicsit eszmélni. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy bepillantson a kulisszák mögé, hamar rájön, hogy komoly munka áll egy-egy előadás mögött. Ma már egyre többen belátják, ez nemcsak egy kis tánc és dalolás, hanem ahhoz, hogy jól csináljuk, igen komoly színészi munkát igényel.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hogyan lettél operettrajongó? Alig voltál 18, amikor már a Csárdáskirálynőben szerepeltél. Egy éppen férfivá érő kamasz fiú általában nem erre a karrierre vágyik.
Tulajdonképpen véletlenül lettem operettszínész. Nem születtem színházba járó családba, de tagja voltam egy gyerekszínjátszó körnek, majd bekerültem egy musical stúdióba, ahol végre megértettem, hogy mit jelent, mit adhat a nézőnek és a színésznek is a színjátszás. Attól kezdve faltam a színdarabokat, a könyveket és a zenéket. Rengeteg színházi előadást megnéztem, különböző műfajokban, nem csak zenés darabokat. Végül a musical stúdióba érkezett egy tanár, aki operett-színészetet oktatott és nagyon megtetszett ez a világ.
Mi tetszett meg igazán?
Egyrészt az önazonosság, amelynek köszönhetően egy karakter már első ránézésre hatással van a közönségre. Míg egy drámában van idő kibontani a szerepet, addig az operettben minden szinte azonnal eldől. Már a belépésnél, a mozgásból, testtartásból tudjuk, ki a primadonna, ki a szubrett, ki a bonviván és a táncos komikus. Volt rá lehetőségem, hogy több műfajban is kipróbáljam magam, mégis leginkább ebben tudok kibontakozni.
Miért?
Ez a vidámság, a szeleburdiság, az életigenlés, a játékosság mind-mind olyan részei a színjátszásnak, amit imádok, és ami százszázalékosan passzol az egyéniségemhez. Itt lehet viccelni és bolondozni, az a fajta pozitív életszemlélet, amit egy-egy operett áraszt, azonnal megfogott, de azt hiszem, ugyanezért választják ezt a műfajt azok is, akik rendszeresen járnak a Budapesti Operettszínházba.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Sokat változott az operett, mint műfaj az elmúlt évtizedekben?
Amikor Kerényi Miklós Gábor átvette az Operettszínház vezetését, sokan azt mondták, hogy „musicalesíti” az operettet. Én inkább úgy mondanám, nagyobb hangsúlyt kapott a látvány, a díszletek és a világítás. A játékstílus sokkal emberibb lett, de mellette megjelentek olyan fontos show elemek, mint például az akrobatikus tánclépések, amelyek nélkül ma már nem létezhet zenés színház.
Egy kicsit így tényleg a musical felé közelít az operett, nem?
Talán igen, de az alapvető műfaji különbségek azért így is megmaradtak. Egyrészt dramaturgiájában és mondanivalójában nagy a különbség az operett és a musical között, hiszen míg az előbbi a szerelemről és boldogságkeresésről, addig utóbbi inkább az önmegvalósításról szól. Énektechnikájában is nagy a különbség, másfajta éneklést igényel az operett, mint az inkább a slágerzenékhez közelebb álló musical.
Te musicalekben is játszol, legutóbb például az Ének az esőben főszereplőjeként láthattunk, és ősztől láthatunk ismét. Ezek mennyire állnak közel hozzád?
Nagyon szeretem a musicalt, nézni és játszani is. Sajnos a musicalszerzők inkább afféle „kiabálós rocktenorra” írják a főszerepeket, így az én baritonomnak kevesebb lehetősége van. De azért néhány szerepálom, mint például az Ének az esőben vagy a Szépség és a szörnyeteg így is megtaláltak.
Az operettben is megtaláltak a szerepálmok?
Mindig azt tekintem szerepálomnak, amit éppen játszom. Az operettek között könnyebben találnak meg a szerepek, hiszen a fő karakterek közül nekem általában a táncos komikus szerep jutott, illetve lassan majd enyém lesz a buffo, az idősebb komikus szerep is. Nagyon szerencsés voltam, hiszen már 19 évesen megkaptam a Csárdáskirálynőből Bóni gróf szerepét, azt hiszem én voltam a legfiatalabb színész, aki eljátszhatta ezt a karaktert hazánkban, de a többi népszerű operettből, a Mágnás Miskából, a Sybillből vagy a Mosoly országából is megtaláltak a legjobb szerepek, nagyon hálás vagyok érte.
És ha éppen itt van az ideje, hogy karaktert válts, hogy már ne te legyél a táncos komikus, hanem az idősebb komikus szerepe jut neked, akkor nem leszel szomorú?
Egyáltalán nem. Azt a szerepet kell játszanom, ami a koromnak, az alkatomnak, az egyéniségemnek megfelel. Annyi tehetséges fiatal színész érkezik, miért venném el tőlük a lehetőséget? Én már eljátszottam ezeket a szerepeket, most ők jönnek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Vannak bálványaid? Színészek vagy színésznők, akikért rajongsz?
A Budapesti Operettszínházból Oszvald Marika mindenekfelett. Csodálatos színésznő, aki fantasztikus egyéniségével nemcsak a darabot, de a kollégákat is feldobja, estéről estére. Ő mindig önmagát adja, százszázalékosan azonosul a szerepeivel. Nemrég prózai színésznőként láthattuk a Sirályban, abban is nagyon jó volt, ott is belevitte a személyiségét, amit sokan szeretnek. Ő a társulat lelke. De fiatal sráckorom óta rajongok Szulák Andreáért is, többször játszottunk együtt és olyan szerencsés voltam, hogy első önálló estjének, a Dizőznek rendezőasszisztense voltam.
Azt olvastam, hogy Fenyő Miklóssal is jó barátok vagytok.
Igen, már évek óta rendszeresen összejárunk, sok közös vonásunk van. Sokan talán nem is tudják, hogy rajong az operáért és az operettért, nagyon jól ismeri a darabokat. Szereti a régi filmeket és imádja az életet. Nem lehet nem szeretni.
Tanítasz, július első heteit is az Országos Musical és Operett Kurzuson töltöd Várpalotán. Ez fontos neked?
Nagyon fontos, talán a legfontosabb. Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor a tanítványod a kollégád lesz és látod, hogy mennyire sikeres. Néha azt szoktam mondani, hogy nekem önző módon fontos a tanítás, ugyanis engem szabadított fel. A rendezés és a tanítás is azért jó, mert az ember a másik oldalt is megismeri és aztán színészként is sokkal könnyebben megállja a helyét. Azt vettem észre, hogy rendezőként vagy tanárként sokkal jobban elengedem magam, és amikor rájöttem, hogy „ezt így is lehet” már színészként is sokkal felszabadultabban, lazábban tudtam venni az akadályokat.
Milyen az érdeklődés a kurzusokon az operett iránt?
Egyre több fiatalt érdekel az operett. A közönség egyre fiatalodik és a várpalotai kurzusra nagyon sokan jelentkeznek. Ez eredetileg musical kurzusnak indult, de ma már a jelentkezők nagy része operettet szeretne énekelni, már készül dalokkal, hogy megmutathassa magát. Biztató az utánpótlás.
Fotó: Horváth Péter Gyula
És operettszínész lehet valaki egészen nyugdíjas koráig? Vannak egészen idős komikus szerepek is.
Igen, szerintem a férfiaknak talán könnyebb is a dolguk. Ha csak a Csárdáskirálynőt nézzük, voltam már Bóni, voltam Edvin, de lehetek még Feri bácsi, Miska és öreg herceg is. Ezekkel ki is húzom nyugdíjig.
Szerepeltél A Nagy Duettben, ahol sok műfajban kipróbálhattad magad. Nem fordult meg a fejedben, hogy később az operett és a musical mellett más műfajban is kipróbáld magad?
Annyi csodás énekes van világon. Én az operettben vagyok a legjobb, ezért nekem ezt kell csinálnom. Néhány éve megjelent egy karácsonyi lemezem, amelyen popdalok is voltak, de attól még nem gondolom, hogy popsztár lennék. Tervezek egy swinges összeállítást, átdolgozásokat, reméljük hamarosan összejön.
Milyen szerepek várnak rád a következő évadban?
Új bemutatóm a Kékszakáll című Offenbach operett lesz, Székely Kriszta rendezésében. Nagyon várom ezt a bemutatót és a Krisztával a közös munkát. Ezenkívül játszom tovább többek között a Mágnás Miskában, a Marica grófnőben és az Ének az esőben című darabban. Aztán ki tudja, mit hoz még a jövő…
Vezető kép: Horváth Péter Gyula