A XIX századi Pest története bizarr és fura históriákban bővelkedik. A Ligetben szakállas nők kelnek egymással birokra, Liliom, a hintásfiú szerelmet vall egy kislánynak, a napilapok pedig egyre-másra szenzációkat hirdetnek. Egy ma már elsüllyedt világ ez, ahol még a walesi herceg is felbukkan, hogy tiszteletét tegye egy délutáni villásreggelire.
BARTA ZSOLT – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
A Jálics pince
A Király utca 26. szám alatt található épületet, valamikor a század elején építette, ma már ismeretlen megrendelője. A ház alatt óriási kiterjedésű pince is volt, amire 1822 elején szemet vetett egy bizonyos Jálics András Ferenc, aki hamarjában kiötlötte, hogy borral fog kereskedni. És, hogy a pince se maradjon szárazon, úgy döntött, hogy a szomjazók számára italmérést is létrehoz. Legott úgy is lett, a Jálics pince hamarosan a hegy levének élvezői szemében magát a földi paradicsomot jelentette. Az üzlet rendkívül jól működött, Jálics úr néhány éven belül már nemcsak Pestre, hanem a világ számos kontinensére, Észak-Afrikába, Amerikába, és még Ázsiába is szállított magyar bort. Nem vált közben hűtlenné Pesthez sem, a város több kiemelt pontján nyitott borozókat, ahol természetesen csakis a jálics féle pincéből származó borokat szolgálták fel.
A fekete bárány
Jálics úr borászati sikereit elsősorban társának, a cég főszakértőjének, Loewy Albertnek köszönhette, aki a város legjobb borásza volt. Ízről, szagról bármilyen bort azonnal felismert, megmondta az évjáratot, és, hogy nem pancsoltak e össze esetleg a szőlő levével valamit. Loewy Albert egyébként ki nem állhatta a bort, a hivatalos kóstolás mellett szigorúan csak vizet ivott. Fia, Antal éppen az ellentéte volt, ha már egyszer megkóstolta az isteni nedűt, gyorsan le is nyelte, nehogy kárba vesszen egy csepp is. Bár a cégnél helyezkedett el, unalmas volt számára a segédkönyvelői munka, az ezért kapott csekélyke fizetés, pedig nem fedezte az esti borozgatásait. Így, unalmában vagy sem, munkaidőben kuplékat, malac dalocska szövegeket kezdett írni, egy jobb élet reményében. Szerencséje volt, ugyanis dalszövegeire, rövidke jeleneteire felfigyelt a Jálics pincével éppen szemben található Kék Macska nevű lebuj tulajdonosa, bizonyos Katzer úr, aki biztatta a fiatalembert, írjon még ilyeneket, ő megvásárolja, sőt elő is adatja a szövegeket. Antal, aki időközben Oroszira magyarosított, ettől kezdve kettős életet élt, buzgón körmölt munkaidejében, ám azt senki nem tudta, hogy a főkönyvbe került számok csupán kitaláltak, hiszen nem volt ideje pontosan kiszámolni a bevétel-kiadás megannyi rubrikáját, a kuplé szövegek írása miatt.
A walesi herceg színre lép
Ekkoriban jelent meg a walesi herceg Pesten. Természetesen még távolról sem uralkodó, csupán egy fölöttébb kíváncsi fiatalember, aki kedvére utazgatva a világban, elsősorban az egzotikumra kíváncsian. Arra az egzotikumra, ami szoknyát, s alatta pendelyt visel. Kísérőivel, néhány fiatal magyar arisztokratával egy este éppen a Kék Macskát szemelték ki, ahol elfogadható az ital, és kevés ruhát viselnek a táncosok. Természetesen műsor is volt, éppen Oroszi Antal egyik, sikamlós jelenetét játszották, az akkori időknek megfelelően németül, amin, igaz vagy sem, de maga a herceg is jót nevetett. Fogyott közben a pezsgő rendesen, s amikor vége lett a jelenetnek, Katzer úr büszkén lépett oda a királyi vendéghez, sőt, magát a szerzőt is odainvitálta, hogy bemutassa a leendő felségnek. Azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy Oroszi egyébként a szemben lévő cég könyvelője, tehát a nappali órákban derék hivatalnok. Antal pedig gondolt egy merészet, meghajtotta magát, majd meghívta a walesi herceget másnap délutánra a Jálics pincébe egy villásreggelire!
A nevezetes villásreggeli
Hogy miért pont oda, ezt már a kortársak sem értették, csupán hüledeztek azon, hogy egy leendő király mit keres a Király utca átlagos borozójában, mikor a város teli s teli szebbnél szebb mulatókkal. Antalban talán feltámadt a hála és a lelkiismeret, s így akart valamicskét törleszteni apjának, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy másnap a walesi herceg valóban megjelent a megbeszélt időben a pincében, elfogyasztott egy remekbe szabott rántottát szalonnával, majd megízlelte a Jálics féle bort is. Elégedett lehetett a kulináris élménnyel, ugyanis a direkt az alkalomra sebtében beszerzett vendégkönyvbe aláfirkantotta a nevét, majd angolosan távozott. Máig ő az egyetlen walesi herceg, aki nemcsak mulatókban, hanem egy egyszerű, pesti borozóban is járt.
Az épület sorsa
A Jálics féle pincészet és borászat egészen 1920-ig megmaradt, az épülethez pedig az államosításig ragaszkodott a család. 1948 után egyszerű, átlagos lakóépület vált belőle, ami nagyon leromlott állapotban került újra magánkézbe, 2000-ben. Az elkövetkező években hatalmas átalakítást hajtottak végre rajta, lakóépületből középületté vált. Jelenleg a V.A.M. Design Center kiállítótermei várják a képzőművészetre fogékony közönséget az extrán felújított, s átalakított egykori Jálics házban. Üvegfödém került a hatalmas pince egy részére is, így aztán letekintve elképzelhetjük, amint a hajdani walesi herceg, aki aztán VII. Edwardként lép a ködös Albion trónjára, szalonnás rántottát eszik, s miközben bort kortyolgat hozzá, azon morfondírozik, hogy milyen kedves emberek is ezek a magyarok.
Fotók: epiteszforum.hu, napimagazin.hu