Múzeumi rekonkviszta – Öt friss és újranyílt kiállítás karantén után

Három hónap kényszerű zárvatartás után ismét látogathatók a kulturális intézmények. Több kiállítóhelyen a járvány miatt megszakított friss tárlatokat nyitottak újra, máshol új kiállítások is várják a közönséget. Összeállításunkban bemutatunk öt izgalmas időszaki és egy kibővített állandó kiállítást a fővárosban és vonzáskörzetében, amelyek a veszélyhelyzetben elrendelt látogatási tilalom feloldásával végre nem csak a virtuális térben, hanem valós környezetükben is élvezhetők.

061.hu

Coco Chanel – Mítosz és Elegancia
Egy este Marilyn Monroe-val

Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
(július 5-ig)

Douglas Kirkland világhírű amerikai fotográfus Coco Chanel francia divattervezőről 1962-ben készült sorozatából (60 kép), és a tragikus sorsú Monroe-t ágyban megörökítő fotósorozatából (55 kép) pénteken nyílt kiállítás a Mai Manó Házban. A sokszorosan díjazott Kirkland az 1960-as évektől hatszáznál is több hírességről készített képeket Monroe-tól Angelina Jolie-ig. Mindössze 26 éves volt, amikor Look magazin 1961-ben megbízást adott, hogy készítsen képeket Monroe-ról egy címlapsztorihoz a lap fennállásának 25. évfordulójára.

Kirkland azért kaphatta meg a felkérést, mert korábban sikerült lencsevégre kapnia a nehéz természetéről is ismert Elizabeth Taylort. Ez nyitotta meg a kapukat a nagy magazinok felé és fiatal kora ellenére innentől kezdve sikert sikerre halmozott. A Marilyn Monroe-ról 1961. november 17-én készült képeken a díva selyemlepedőbe burkolózva, az ágyban pózol. Monroe több tanáccsal is ellátta a fotográfust,

ő választotta ki a képek legfontosabb részleteit, a háttérben pedig Frank Sinatra szólt és pezsgőt fogyasztottak. A Monroe-sorozat a színésznő ízlését is visszatükrözi, hiszen ő döntötte el, hogy melyik képet lehet nyilvánosságra hozni.

Coco Chanel azonban nem volt hozzászokva a fotózáshoz. 1962-ben Kirkland három hetet töltött a világhírű divattervezővel, aki nem volt hajlandó megszólalni angolul. Kezdetben arról volt szó, hogy csak a modelleket és a ruhákat fogja fényképezni, de Kirkland nagyon őszinte fellépésének köszönhetően elérte, hogy Chanelről is készíthessen fotókat. A fotós reggeltől estig követte a divattervezőt, a Ritz Hoteltől a műteremig és a divatbemutatókig. Az akkor már 79 éves Chanel nagyon energikus volt, telve erővel, reggeltől estig dohányzott és szinte sohasem jelent meg az ikonikus kalapja nélkül. A kiállítás utolsó képei pedig Versailles-ban készültek, ahol a hétvégét töltötték együtt.  

Marta Cannoni, a kiállítás olasz kurátora szerint Kirkland sikerének kulcsa abban rejlik, hogy folyamatosan fejlesztette magát, mindig jobb akart lenni, ami megmutatkozik egész életművén, és mindig nagyon őszintén viselkedett a modelljeivel. Kirkland a mai napig folyamatosan dolgozik, 2012-ben az Academy of Motion Picture Arts and Sciences bízta meg, hogy készítse el az Oscar-díjra jelölt legjobb színésznek és színésznőnek, továbbá a legjobb férfi és női mellékszereplőnek a portréit.  

Dürer kora

Szépművészeti Múzeum
(október 18-ig)

Szombattól ismét látogatható a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum is, ahol az újraindulás alkalmából – miután csak az online térben találkozhatott a közönség az állandó gyűjteményekkel – Dürer kora – Német rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből címmel időszaki kamarakiállítás is nyílt.

A válogatás a nemzetközi gótika világától a reneszánsz korszakon át a manierizmus időszakáig ívelő két évszázad német nyelvterületen készült rajzait mutatja be, amelyek Albrecht Dürer legkiemelkedőbb réz- és fametszeteivel együtt láthatók, így összesen 54 művel találkozhat a közönség a kiállításon.

A német rajzok szempontjából döntő fontosságú, hogy Esterházy Miklós herceg 1804 körül Nürnbergben megvett egy nagyobb rajzegyüttest, amely Paulus Praun nürnbergi kereskedő 16. századi gyűjteményéből származott. Az itt bemutatott lapok többsége az Esterházy-kollekció része, ezen belül számos mű egykor Praun tulajdonában volt.

A kiállítás hat szekcióban mutatja be a korszakot, kialakításukban az időrendi és tematikai szempontok érvényesítése mellett a készítés technikáját, valamint a művek funkcióját is figyelembe vették. Ezek mellett két jelentős művészcsoport munkái külön egységként szerepelnek: Albrecht Dürer és köre rajzai és metszetei a 16. század első évtizedeiből, valamint a II. Rudolf német-római császár prágai udvarában működött német „rudolfinus” művészek 1600 körül készült kompozíciói.

Hasonló tárlat a múzeum német rajzainak gyűjteményéből utoljára fél évszázada volt látható a Szépművészetiben.

A Magyar Nemzeti Galéria hétfő kivételével hétköznap 13 és 18 óra között, hétvégén 10 és 18 óra között, a Szépművészeti Múzeum pedig – szintén hétfő kivételével – 10 órától 18 óráig várja a látogatókat.

Szobrok a kertben

Szentendrei Régi Művésztelep
(szeptember 27-ig)

A szerdán nyílt, Cserhalmi Luca által rendezett szabadtéri szoborkiállításon – az először tavaly, hagyományteremtő szándékkal létrehozott tárlat folytatásaként – 11 kortárs alkotó munkái láthatók a művésztelep ligetes parkjában. A működtető MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. tájékoztatása szerint „idén nyáron ismét olyan ideiglenes szoborpark jön létre, ahol a szobrok különleges világa a természet nyugalmában szólítja meg és ragadja magával a látogatókat”.

Mint írják,  a kiállított műalkotások között találni ugyan olyanokat, amelyek eddig is kültéren kaptak helyet, sőt, kimondottan így gondolták ki őket alkotóik, de a bemutatott munkák többsége csak a tárlat idejére kerül a szabad ég alá. A parkokban és más közterületeken, urbánus terekben számtalan szobrászati alkotással lehet találkozni, amelyek azonban a legtöbb esetben valamilyen direkt funkciót töltenek be, emlékművek, amelyek többnyire megrendelésre készülnek. Ez nem feltétlenül kell, hogy a művésziség rovására menjen, de az a fajta szabadság, ami a Szobrok a kertben kiállításon megjelenik, és ami abból az autonóm művészi gondolkodásból ered, amely éltre hívta a kiállított szobrokat, csak kevés szabadtéren látható műalkotás sajátja – méltatja a tárlatot a kommüniké.

A közlemény szerint a kiállításra felkért művészek eltérő szemléletmódja a kortárs hazai szobrászat sokoldalúságát mutatja be. Az absztrakt és figurális műfajokon belül is eltérő tendenciák és gondolatok öltenek testet a tárlaton, sőt, a kettőt összekötő formavilágok is megjelennek. A kiállításon Baráth Fábián, Bakos Ildikó, Colin Foster, Farkas Zsófia, Kovách Gergely, Majoros Áron, Martin Henrik, Melkovics Tamás, Plank Antal, Szabó Ádám és Szabó György szobraival találkozhatnak a látogatók szeptember 27-ig.

Közös Időnk ’89-90

Magyar Nemzeti Múzeum
(augusztus 30-ig)

Tagintézményeivel együtt a múzeum szintén szombattól várja újra a látogatóit, az állandó kiállítások mellett a járvány előtt épphogy megnyitott Közös Időnk ’89-90 című közösségi kiállítással. (A tervekkel ellentétben a CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött című időszaki kiállítás technikai okok miatt egyelőre még zárva tart.) Tavaly januárban az intézmény felhívást tett közzé, amelyben arra kérte honfitársaikat, osszák meg velük korabeli történeteiket, tárgyi emlékeiket a rendszerváltozás időszakáról.

A kiállítás döntően a több mint ötven felajánló által átadott – és Gál Vilmos kurátor által válogatott – homogén tárgyi anyagra épül, amit a múzeum saját, 1989-re reflektáló gyűjteményi darabjai csupán kiegészítenek. Innen a szokatlan elnevezés: közösségi kiállítás.

A látogatók éppúgy találkozhatnak korabeli röpiratokkal, szamizdat könyvekkel, választási plakátokkal, mint a mindennapi élet tárgyaival: „kacsintós” pénztárcával, kisdobos övvel, Commodore számítógéppel, az útlevélbe csúsztatott valutalappal vagy a Centrum áruház narancssárga nejlonszatyrával. Mindezt a falakon egy párhuzamos képregény ágyazza kerettörténetbe, amelyben két korabeli fiatal, Kriszti és Zoli történetei segítik az események szubjektív átélését. Ugyan a politikai folyamatok, és az események akkori szereplői természetesen megjelennek a kiállításban, ám a kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy sokkal inkább a társadalmi környezetet, az átlagemberek közérzetét és viszonyulási pontjait ábrázolják.

Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója megnyitóbeszédében azt mondta, 1988-89 bátor tüntetései, tömegmozgalmai, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése nem dobogtatja meg a mai harmincasok szívét, de jól van ez így, ők már a szabadág gyermekei. A szabadságot és függetlenséget azonban nem adják ajándékba, a kommunista diktatúrák sehol sem maguktól omlottak össze: ehhez a közép-európai nemzetek tevékeny közreműködése kellett. Mint fogalmazott:

„Ami történt, rendszerváltoztatás volt, antikommunista forradalom.”

Új világ született, 1914-1922

Várkert Bazár

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a XX. Század Intézet közös, kétezer négyzetméteres alapterületű tárlata igazi különcnek számít, hiszen a világ Nagy Háborút bemutató kiállításai szinte kivétel nélkül afféle “fegyverpornót” kínálnak, leginkább a lövészárokharcokat bemutatva, azok közül is főként a nyugati frontét, pedig keleten háromszor olyan hosszú arcvonal húzódott Észtországtól Romániáig, mint nyugaton Északkelet-Franciaországon és Belgium nyugati részén át – fogalmazott a tárlat egyik rendezője. A főkurátor Schmidt Mária nevéhez köthető, három markáns egységgé bővített állandó kiállítás a mocsárszagú hazai politikai küzdőtér mindkét irányából kapott hideget-meleget, azt azonban a sajtó kritikus hangjai is elismerték, hogy

„ez Magyarország, a régió, sőt Európa legmodernebb és legátfogóbb I. világháborús kiállítása”.

A tárlat első része 2015 nyarán nyílt meg Európai testvérháború, 1914–1918, a következő szakasz pedig 2016 novemberében A háború urai alcímmel. A harmadik, ezernégyzetméteres szint, amely akkora, mint az első két emelet alapterülete együttvéve, 2018. novembere óta látható. Az első kiállítási szint kevésbé szól a tényleges harci cselekményekről, nagyrészt azok társadalmi, gazdasági és politika hatásairól, amelyek közül több a mai napig velünk van (például a női emancipáció, az állam szerepének növekedése vagy a politikai propaganda). A második tárlat sorra veszi azokat a politikai eliteket, akik a „háború uraiként” 1914 és 1918 között a hadviselő feleket vezették. A narratíva szerint nem a német imperializmus okozta a háború kitörését, hanem az, hogy Nagy-Britannia nem tudta fenntartani a kontinens erőegyensúlyát, amely a napóleoni háborúk lezárása óta viszonylag állandó volt. London berlini kihívója mellett azonban már ekkor megjelent Amerika, amely a Nagy Háború hosszútávú nyerteseként végül nemcsak Nyugat-Európát, hanem rövidesen a világot is uralja.

A harmadik szakasz legfontosabb üzenete, hogy az első világháború nem ért véget 1918-ben Európa számára, hanem még évekig elhúzódott. Az új világrend 1922-ben szilárdult meg, amikor a washingtoni konferencia eredményeként az Egyesült Államok megszerzi a világtengerek feletti uralmat.

Látványos installációkon, – például a háború utáni évek határváltozásait érzékeltető emeletnyi földgömb – interaktív kiállítási elemeken, érintőképernyős eszközökön böngészhető rengeteg információn és kisfilmeken keresztül mutatják be a háború végét és azt követő éveket, a spanyolnátha járványt, Trianont, a Párizs környéki békék következményeit, az európai, tengeren túli és magyarországi eseményeket.

Kiemelt fotó: Douglas Kirkland / Mai Manó Ház