Nem felejteni akarunk, hanem emlékezni (VIDEÓVAL)

A nyolcvanas évek közepén születtem, így keveset tudok a kommunizmusról. Nyilván a történelemórán a fejembe verték az évszámokat, eseményeket és a neveket, de az hogy akkoriban az emberek hogyan élték meg a rendszer szörnyűségeit, kevésbé ismeretes a számomra, mert nem éltem át. 

SZABÓ FRUZSINA ANNA- Nullahategy

Február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján Budapest szívében, a Honvéd téren a Gulág Rabok Emlékművénél mindazon embertársunkról emlékeztünk meg, akiket a kommunizmus vihara menthetetlenül magával sodort. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

Jóval az ünnepség előtt már a téren várakozott néhány, elegáns ruhát öltött nyugdíjas, akikkel beszédbe elegyedtem. Egy hölgy arról mesélt, hogy pici gyermek korábban látta utoljára édesapját, mert a férfit váratlanul munkatáborba hurcolták el, ahonnan soha nem tért haza, hozzátartozói a mai napig nem tudják, mi történt vele. Egy idős úr, aki még megemlékezés előtt meggyújtotta gyertyáját Veszprémi Imre alkotása mellett, könnyes szemmel emlékezett vissza arra, hogyan szökött haza Oroszországból.

“A kommunizmus minden áldozatának története szívszorító. Mindegyik egy igazságtalan és értelmetlen gonoszság története, amire sem mentség, sem magyarázat nincsen”– mondta Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője ünnepi beszédében.

Az emlékműnél koszorút helyezett el – mások mellett – Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye, a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány fővédnöke. Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes koszorúját is elhelyezték a Magyar Honvédség díszalakulatának tagjai.