2010 januárjában a Kistehén Tánczenekar tagjai egyik napról a másikra otthagyták frontemberüket, és Intim Torna Illegál néven új bandát alapítottak. Amikor hirtelen összegyúrt dalaikkal néhány hét múlva önálló koncertet adtak, senki sem gondolta, hogy az Intim Torna Illegál az egyik legnépszerűbb hazai koncertzenekarrá növi ki magát, és három sikeres albummal, egy filmsorozat főcímzenéjével és számos listavezető dallal háta mögött teltház előtt ünnepli hatodik születésnapját. A zenekar frontemberével, Dorogi Péterrel és basszusgitáros-menedzserével Kiss Sándorral a ma esti Akvárium klubos születésnapi koncert előtt beszéltettünk.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Amikor 2010-ben mindent újra a nulláról kezdtetek, gondoltátok volna, hogy a hatodik születésnap ilyen sikeresek lesztek?
Dorogi Péter: Nem, még a legmerészebb álmunkban sem. Minden nagyon hirtelen történt akkoriban. Néhány hét alatt hoztunk össze 40 percnyi koncertanyagot, az utolsó percekben még a dalok szövegét írtam, azóta is hálás vagyok a zenekar tagjainak, hogy ilyen körülmények között ki mertek állni velem a színpadra. Akkor azt gondoltuk, hogy ha 100-150 ember eljár majd a koncertjeinkre és meghallgat minket, az is óriási eredmény. Reménykedni sem mertünk abban, hogy egyszer a születésnapi koncertünkre elővételben minden jegy elfogy a város egyik legmenőbb helyszínén. Most, hogy ez megtörtént, kezdhetünk újabb álmokat kergetni.
Sokan kétkedve fogadtak titeket az induláskor. Nagyon erős lehetett bennetek a bizonyítási vágy, hogy megmutassátok, képesek vagytok magatok mellé állítani a közönséget.
Kiss Sándor: Igen, és ez a mai napig így maradt. Ez nem kényszer, hanem sokkal inkább a zenekar egyik mozgatórugója. Ha visszagondolok az elmúlt hat évre, mindig újabb és újabb célokat tűztünk ki magunk elé, amelyeket el kellett érnünk, újabb akadályok felé indultunk, amelyeken át kellett jutnunk. Eleinte magunk miatt tettük, később pedig a rajongóink miatt, akik mindig mellettünk álltak és megérdemelték a közös sikert. Folyamatosan bizonyítunk és szerencsére soha nincs vége, hiszen nagyon sok álmunk van még. A tíz éves születésnapunkat például szeretnénk az Arénában tartani.
Vannak még kétkedők?
Dorogi Péter: Akik azért jöttek el az első koncertünkre, hogy megnézzék a bukásunkat, pár hónap alatt eltűntek, sosem láttuk többet őket. A rajongótáborunk is hamar átalakult, egy sokkal fiatalabb és nagyobb létszámú közönség csatlakozott hozzánk, akik közül már senkit sem érdekelt, hogy honnan jöttünk és milyen zenét játszottunk korábban. Ők egyszerűen megszerették az Intim Torna Illegál dalait a rádióban, eljöttek a koncertre és elhozták a barátaikat is. Amikor egy új dallal állok ki a színpadra és a közönség jó része már tudja a szövegét, mert annyit hallgatták a rádióban és az interneten, az valami elképesztő érzés. Ennél nagyobb siker talán nem is létezik a világon.
Kiss Sándor: Persze azért volt egy kisebbfajta megtorpanás az első évben. Nem volt könnyű kiszállni egy működő zenekarból és mindent feltenni egy lapra. Úgy döntöttük, hogy bármilyen küzdelmes is, összehúzzuk a nadrágszíjat és adunk magunknak időt a következő fesztiválszezonig. Arra szántuk azt az évet, hogy megérezzük, életképesek vagyunk-e. Végül nemcsak az esélyét láttuk, hogy működni fog, de az első év végére működött is.
Mi kell ahhoz, hogy működjön egy zenekar?
Kiss Sándor: Először is jó dalokat kell írni, ez a legfontosabb. Másodszor jól el is kell tudni játszani őket. Harmadszor mindent „tegnapra” kell csinálni. Ezt úgy értem, hogy nincs időhúzás, nincs halogatás és nincs lustálkodás. Ha mi kitalálunk és megtervezünk valamit, akkor annak a megvalósításával nem várunk senkire és semmire. Azonnal nekiállunk dolgozni.
Dorogi Péter: Kicsit közhelyesnek tűnik, de mindig azt szoktuk mondani, hogy a legfontosabb, hogy mindenki, aki részese a produkciónak lelkesedjen azért, amit csinál. A zenekar tagjai szeressenek együtt zenélni, a szövegírónak legyen mondanivalója és a menedzser se csak a pénzt hajszolja, hanem legyen fontos neki a csapat sikere.
Talán ezért is lett mára nálatok a zenekar basszusgitárosa a menedzser.
Kiss Sándor: Sokféle felállással kísérleteztünk, míg végül úgy alakult, hogy én lettem a csapat menedzsere is. Kissé fáradságos, de nem szokatlan megoldás ez. Ha egy nyugati zenekar példáját nézzük, ott a menedzser mindig a „plusz egy fő” a zenekarban. Együtt lélegzik a bandával, tudja, mi az, amire szükség van, mi kell az énekesnek, a gitárosnak, vagy a dobosnak. Nem kellenek magyarázatok, mindent tud és érez, kérés nélkül is teljesíti a zenekar kívánságait. Szerintünk ez az a modell, ami működik.
Dorogi Péter: Nagyon különbözőek vagyunk, de elfogadjuk egymást. Ha pedig eldöntünk valamit, akkor ahhoz mindannyian tartjuk magunkat. Barátok vagyunk, akik akkor is fontosak egymásnak, ha már lejöttek a színpadról. Ez nem egy session zenekar, hanem egy alkotó közösség.
Hat év hosszú idő, ti pedig sokat vagytok együtt, hiszen rengeteget koncerteztek, órákat ültök együtt a turnébuszban. Még tudtok egymással beszélgetni?
Dorogi Péter: Mindig. Olyan nincs, hogy ne legyen mondanivalónk, ha más nem az előző napi focimeccs. Nemrég Ausztriába utaztunk klipet forgatni, négy napra össze voltunk zárva, mégis órákig tudtunk együtt röhögni és hülyéskedni.
Kiss Sándor: Szerintem, ha egy zenekar tagjai már nem tudnak egymással beszélgetni, nem tudnak mit mondani egymásnak és nem tudják jól érezni magukat közös programokon, akkor abból már nem születik semmi jó. Jó dalok pedig végképp nem.
Kétévente, nagyjából minden új album elkészültével változik a zenekar megjelenése. A folyamatosan megújuló image egy okos marketing kampány része?
Kiss Sándor: Nem, egyáltalán nem. Ahogy mi alakulunk, változunk, úgy változik az Intim Torna Illegál megjelenése is. Mindig az adott album dalainak mondanivalójához, hangulatához alakítjuk a lemezborítót és a klipeket. Aztán a lemezborítóhoz passzol a ruha és a koncertek látványvilága is. Így összeáll egy egységes megjelenés minden albumhoz.
Akkor most már formálódik az új image? Hiszen a születésnapi koncert után nekifogtok az új daloknak.
Dorogi Péter: Igen, ősszel jön az új lemez, elképzelhető, hogy nyárra már tudunk belőle mutatni valamit. Ahogy eddig, most sem tervezünk meg semmit előre. Bemegyünk a stúdióba és játsszuk, ami erőlködés nélkül és szívből jön. Mindig hoznak egy kis változást a zenénkbe az új dalok, de jól felismerhető Intim Torna Illegál védjegyek mindig megmaradnak.
Mit tartotok a legsikeresebb epizódnak az elmúlt hat évből?
Dorogi Péter: Talán a legelső koncertet. Megalakult a zenekar, alig pár napunk volt, hogy megírjuk a számokat. A „Vágjál lyukat a kádba” című dalunk utolsó versszaka a koncert előtt negyed órával készült el. Annyira izgultam, hogy nem jutott eszembe semmi a szövegből, úgyhogy a színpadon improvizáltam. A koncertről készült felvétel aztán felkerült internetre és mire felvettük volna a dalt stúdióban az eredetileg megírt szöveggel, a rajongók a videó megosztóról megtanulták az improvizált sorokat, így ekkor már ezzel a szöveggel kellett rögzítenünk a „Vágjál lyukat a kádba”című dalt, ami ma is az egyik legnagyobb slágerünk.
Kiss Sándor: Alig két évvel a zenekar megalakulása után Tusnádfürdőre, Erdélybe mentünk koncertezni. Az ottani rádiók játszották a dalainkat, már ránk várt a közönség. Mielőtt kimentünk volna a színpadra, több ezer ember elkezdte skandálni a nézőtéren, hogy in-tim-tor-na, in-tim-tor-na. Egyszerre öntött el minket a boldogság és csapott le ránk a felismerés. Akkor jöttünk rá ugyanis, hogy milyen nagy a felelősségünk, hogy ez a sok ember mind miattunk jött ide, szeretnek minket és várnak tőlünk valamit. És attól kezdve, hogy mellénk álltak, soha többé nem okozhatunk nekik csalódást.