Dragomán György Máglya című kötete után újra megjelent első regénye, A pusztítás könyve. A fehér király nemzetközi sikerét követően (melyből a nyáron angol filmet forgatnak a Trónok harcából ismert Carice van Houtennel) hamarosan megjelenik a Máglya angol és német fordítása is. A szerzővel beszélgettünk. 

PZL – nullahategy

dragoman-maglyaHonlapodon már fenn van a Máglya amerikai kiadásának borítója. Gyorsan elkészült, hiszen a könyv csak tavaly ősszel jelent meg… Ezek szerint már a fordítás is készen van? A külföldi megjelenések covereibe van beleszólásod?
Eléggé várták már a külföldi kiadóim is az új regényt, úgyhogy ahogy befejeztem rögtön igent mondott rá a Houghton-Mifflin-Harcourt, tehát már a magyar megjelenés előtt tudtam, hogy angolul is megjelenik majd. Az angol fordítás még készül, a német éppen a napokban lett kész, most kezdődik a szerkesztési folyamat. Egyelőre kilenc nyelvre fordítják a Máglyát, megjelenik például Brazíliában, Hollandiában, de Franciaországban és Olaszországban is. A borítókról többnyire megkérdeznek, de nem nagyon szoktam beleszólni. Persze olyan is megesik, hogy akkor látom először a borítót, amikor meghozza a megjelent könyvet a posta.

Kilenc évig írtad a Máglyát. Bár pontos, precíz könyv, mégis azt gondolná az ember, hogy hamarabb megszülethetett volna, hiszen egyértelmű a vonalvezetése, és van lendülete…
A fordítók munkájából látszik a legjobban, hogy komplex hálóban működik a szöveg, többen mondták, hogy az egész úgy működik, mint egyetlen hatalmas vers, és minden szónak komoly súlya van benne. Persze a mélyszerkezetnek nem kell első látásra láthatónak lennie. Van aki harmadik-negyedik olvasásra is vesz benne észre új összefüggéseket.

Dragoman-Gy-A-pusztitas-konyveBár több más kéziratot is írtál, de talán jogos a kérdés: mi tartott ilyen sokáig? Lassan írsz? Több erdélyi író pepecsel hosszasan  a szövegeivel. Bodor Ádám évekig finomít egy-egy nem is olyan hosszú prózát, Bartis Attila egyszer azt mondta, hogy egy képeslapot is akár fél napig ír… Az erdélyi írók óvatosabbak?
Van, aki lassan ír, van, aki gyorsan. Nem hiszem, hogy érdemes volna általánosítani. Én több szövegen dolgoztam párhuzamosan, nyilván nem tudom pontosan kiszámolni, de a Máglya nagyjából öt évnyi munka volt a kilencből. Írtam mellette két darabot, két kötetnyi novellát (az egyik idén ősszel meg is jelenik) meg egy másik regényen is dolgoztam. Közben sokszor eszembe jutott Beckett életpályájának az a hatéves szakasza amit ő csak úgy hívott, hogy the siege in the room (ostrom a szobában), az a hat év 45-től 51-ig, ami alatt megírta a Trilógiát meg a Godot-ra várvát. Ez a kilenc év az én ostromom volt, csak közben nem ülhettem végig a szobámban, mert rengeteget kellett utaznom is A fehér király nemzetközi promóciója miatt. De nem szoktam könnyen adni a mondataimat, addig küzdök minden szóval, amíg kell.

330600_beszelgetes_dragoman_gyorggyel_levai_balazzsal_esMiután beadtátok Erdélyben a kivándorlási igényt, minden percet arra fordítottál, hogy megjegyezz otthon mindent. Milyen technikáid voltak erre? Fényképeztél is, vagy csak sétáltál?
Elég alaposan megírtam ezt az A-ból B-be című esszémben. Nem fényképeztem, hanem felépítettem magamnak egy fiktív várost az elmémben. Később, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni emlékezéstechnikával, rájöttem, hogy ösztönösen feltaláltam valami nagyon hasonlót ahhoz a reneszánsz módszerhez, amit latinul loci-nak hívnak: ennek során  felépítünk maguknak egy elme-palotát és abban raktározzuk el az emlékeinket. Nagyon hasznos gyakorlat volt, meghatározta a kamaszkoromat, és rengeteget tanultam belőle írásról és látásról is. Azóta is plasztikusan térben elhelyezve látok mindent, amit meg akarok írni.

thebonefireMiután A fehér király néhány fejezetét elküldted a Paris Review-nak és az leközölte, elkezdődött a tényleges karriered. Világos, elsősorban az kell, hogy egy kézirat jó legyen, minden más utána jön. De mennyire jellemző életedre a szerencse? Voltak olyan momentumok, amiket valóban a szerencsének köszönhetsz? Mi volt életedben a legnagyobb szerencse?
A legnagyobb szerencse nyilvánvalóan az volt az életemben, hogy az áttelepülés után Szombathelyre kerültem, és tizenöt évesen megismerhettem Szabó T. Annát, a felségemet, akivel nagyon sokat segítettünk egymásnak az íróvá érésben. De hajlamos vagyok arra, hogy még a véletleneket is sorsszerűnek lássam.

A fehér király annak ellenére sem futotta ki igazán magát Magyarországon, hogy Nyugaton rengeteg nyelvre lefordították. Mit gondolsz, miért? Ehhez képest a Máglya könnyebben átment, gyakorlatilag azonnal a bestseller listákra került….
Én ezt nem így látom. A fehér király tíz éve jelent meg, és az alatt a tíz év alatt folyamatosan olvasták és olvassák, a mostani új, javított kiadásig tíznél többször kellett utánanyomni, érettségi téttel lett, egy csomó helyen kötelező olvasmány, és egy kicsit kultuszkönyv is, már amennyire ezt ilyen távlatból meg lehet állapítani. Akik olvasták, mind nagyon várták a Máglyát, és úgy tűnik, ez visszafele is működik: azok közül, akik a Máglyát olvasták először, sokan elolvassák A fehér királyt is. Nagyon sokan hozzák mindkét (vagy éppen mindhárom) könyvem dedikálni, ez mindenképpen nagyon nagy öröm.

Mik a visszajelzéseid, több a Máglya női olvasója, vagy „kiegyenlített a mezőny”?
Őszintén szólva nem tudom. A fehér király egy fiúmonológ, a Máglya egy lánymonológ, de nem gondolnám, hogy ennek kellene meghatározni az olvasói attitűdöt. Nyilván érdekes lenne egy gender alapú olvasásszociológia kutatást elvégezni, nem feltétlenül az én könyveimre kihegyezve, de ez nem az én dolgom. Annyit mindenesetre látok, hogy az író-olvasó találkozókon nemcsak nőkkel telnek meg a termek.

51GP1Zbzv8L._SY344_BO1,204,203,200_Egyesek szerint azok az írók, akiket kapásból lefordítanak, kalkulálnak azzal is, hogy egy-egy mondatukat értik-e pl. Németországban, és bizonyos szempontból a nemzetközi piacra írnak. Te, aki fordítasz is, ezt hogy látod?
Szerintem írás közben nem lehet ezen gondolkozni. Én ebben elég önző vagyok, magamnak írok, a lehető legpontosabban kell megírnom azokat a képeket, amiket szinte látomásszerűen hordok magammal, és nem is tudom, hogy lehetne ezenközben bármifajta külső elvárással törődni. Butaság azt gondolni, hogy tudhatjuk, hogy milyen elvárásai vannak egy német, francia, olasz, vagy éppenséggel amerikai olvasónak, én őszintén szólva még a magyar olvasókról se igen tudom megmondani, hogy mit várnak tőlem, vagy bárki mástól. A lehető legjobb mondatot kell leírni, a fordítók meg majd szépen lefordítják, szerencsére elég sok zseniálisan fanatikus fordító tesz fel hónapokat meg éveket az életéből arra, hogy magyar irodalmat fordítson idegen nyelvekre. Ezek az emberek valósággal együtt élnek a szövegeinkkel, elmondhatatlan fontos, amit csinálnak. Nekem nagyon nagy élmény volt például végighallgatni azt, ahogy Outi Hassi, a finn fordítóm arról mesélt, hogy heteken át az álmaiban is A fehér király mondataival viaskodott, és nagyon boldog is voltam amikor Agricola díjat kapott a fordításért. Azt is nagyon fontos gesztusnak tartom, hogy Krasznahorkai László elsőnek a fordítóinak mondott köszönetet a Man Booker díj után.

Aki diktatúrában nőtt fel, nem egyszer kapja el valami flashback érzés. Te is említesz egy ilyet… hogy Vásárhelyen a körülményes buszra felszállás tudásával ügyesen tudtál a tömött buszra felszállni Olaszországban… Vannak még más visszatérő reflexek, vagy már 25 év távlatából helyreállt a világ?
Én nagyon megtanultam beszélni az erőszak nyelvét, ezt soha nem fogom elfejteni. Sőt, azt gondolom, hogy ez az anyanyelvem, és ehhez mérek mindent a mai napig. Még mindig ott vagyok és mindig ott leszek, ezért nagyon tudok örülni legkisebb apróságnak is. A világot pedig ott is, itt is, akkor is, most is a hatalmi viszonyok határozzák meg, annyi a különbség, hogy egy vegytiszta diktatúrában ez sokkal nyilvánvalóbb, de azért jobb ha nincsenek illúzióink, mert akkor nem érhet csalódás.

Mikor jelenik meg az új regényed? Most, hogy két aktuális könyved is piacon van, többet kell várni rá?
Ősszel jön egy kötet novella, aztán egy gyerekkönyv, az új regény pedig meg majd egy évvel később. Azután meg majd egy újabb kötetnyi novella, az is készen van nagyrészt, és egy kicsit már az azt követő regényembe is belekaptam. Ha minden jól megy, most egy darabig évente, másfél évente lesznek könyveim. Örülök, mert ez az kilenc év pont elég hosszú volt.