Akik egykor kitalálták, hogy harminc fölött ne bízzunk senkiben, most hetven fölött járva már elfelejtették, hogy mennyire utálták az úgynevezett felnőtteket, és bátran megmutatják, hogyan kell a bluest nyomni, ami különben is időtlen dolog. A Rolling Stones több, mint tíz évvel az A Bigger Bang című sorlemeze után új albummal jelentkezett, ami szintén nagy durranás, már csak azért is, mert Blue & Lonesome-ot alapvetően hetven fölötti fickók zenélték fel kb. három nap alatt. Mr. Jagger, Mr. Richards, Mr. Wood és Mr. Watts megmutatták: a rock and rollhoz nemcsak dühre és szenvedélyre van szükség, hanem bölcsességre is.

PZL – 061.hu

Bölcsesség ahhoz kellett, hogy a derék urak belássák: nem kell túlcifrázni, túlpolírozni a dolgokat, a legjobb, ha úgy szólalnak meg a blues-ok, ahogy egy kocsmában játsszák őket a helyi erők, csak ők a világ legnagyobb méretű italméréseiben, a stadionokban nyomják Willie Dixont, Buddy Johnsont, úgy, mintha az életük múlna rajta. A blues szellemet pedig semmi más nem tudja előcsalni, csak a hit a rock and rollban, ami részint a Rolling Stones-nak köszönhetően megváltoztatta a világot, és megmutatta: a szabadságot igen is lehet definiálni, nem kell hozzá más, csak néhány akkord.

A Rolling Stones amely állandóan visszatért a gyökereihez, és most tényleg hazatért: az első lemezeinek a feldolgozásokkal teli blues-rock világát idézték meg, mintha csak régi, megsárgult fényképeket nézegetnének. A Rolling Stones alapvetően mindig is egy blues-rock banda volt, hiába mondták, hogy ez csak rock and roll, a Stones eszenciája a rithm&blues, innen indultak el, hoztak néha egészen meglepő stílusgyakorlatokat (diszkó, funky, táncdal), ugyanakkor szinte minden albumukon áldoztak a blues szent szellemének. Most viszont – ahogy a korai lemezeiknél is -, a tradícionális blues-okba bonyolódtak bele, és bámulatosan jól jöttek ki az egészből.

Blue & Lonesome feszes, fickós, nyers és vérszagú, és bármit kiemelhetünk róla, akár a Just Your Foolt vagy az All Of Your Love-ot és a Hoo Doo Bluest is. Lemez nem több és nem is kevesebb 12 klasszikus blues újragondolásánál, amit azok a fiúk játszanak, akik a bluest bármekkora térben fogyaszthatóvá tudják tenni, ami bizonyos szempontból olyan, mint a csodálatos kenyér és halszaporítás. Azokban a kocsmákban is jól szólaltak meg, melyek olyan koszosak voltak, mint a Hells Anges motorosbanda főnökének hálózsákja, de ugyanolyan autentikusan mesélik el a gyapotföldek bluesban abált történeteit a százezres baseball stadionokban is.

The Rolling Stones
Blue & Lonesome
Universal
12 szám 48 perc