A lemezeket alapvetően csak egy irányba lehetett pörgetni, majd jött a Led Zeppelin hármas korongja, amelynek lemez méretű papírkorongját ellenkező irányba is forgathattuk, igaz, azt nem lehetett lejátszani, de így is annyi üzenetet olvashatunk ki belőle, mint amennyi egy albumon elhangzik. A legfőbb üzenet persze ezúttal maga a tíz számból álló album, amelyet most extra, a mono változatot is tartalmazó koronggal jelent meg újra.

PZL – 061.hu

Az album az ún. hármas albumok állatorvosi lova, amikor a sajtó a”vízválasztó harmadik lemezt” említi, akkor a legfőbb hivatkozás mindig a Led Zeppelin 1970. október 5-én publikált mutatványa, amikor is a lendületből hozott első két album sikere után elő kell állni valami mással… Nos, a Led Zeppelin az örök hivatkozás erre a tantételre, hiszen – bár egy fickós, és tipikus Zepp-riffel indító dal, az Immigrant Song még azzal kecsegtetett, hogy marad a felpörgetett blues és hard-rock érdekházassága, de aztán a groove-os hard-rock szám után simán leültették a lemezt. Alapvetően kidobtak a léghajóból minden nehezéket, azaz hard-rock témát, hogy megmutassák milyen a Led Zeppelin a pőre valóságában. Azaz bevezették a rajongókat a gépházba.

Megengedhették maguknak, ekkor már a lábuk elé borult a szakma, a közönség, az Egyesült Államokban is ugyanolyan népszerűek voltak, mint az öreg kontinensen, azt csináltak, amit akartak. És ők egy folkos blues-rock albummal léptek a nyilvánosság elé, amelynek talán a legizgalmasabb felvétele, a bluesban abált ballada, a Since I’ve Been Loving You. A country és a folkos blues igézetében fogant akusztikus dalokat megértően fogadta a közönség, az első két lemez a teljes rockzenei spektrumot beragyogó csodája után inkább értelmezni akarta, mintsem a sarokba vágni. A Heartbreaker és a Whole Lotta Love után a zenekar egy ideig azt csinálhatott a közönségével, amit akart, és ők lassítani szerettek volna a tempón. Tisztában voltak a műfaj fejlődési irányával, akkor jelent meg például a Deep Purple In Rockja, amely új alapokra helyezte a súlyos prémium fémzenét, ezért a Led Zeppelin egy váratlant húzott.

Direkt nem az egyértelmű, még súlyosabb irányba mentek tovább, hanem visszatértek az alapokhoz, olyan felvételekkel, mint például a magánközléssekkel teli Bron-Y-Aur Stomp… Szóval, 1970 őszén sokan inkább azt gondolták, hogy ez egy projekt, és csak ironikusan írták rá a III-as sorszámot, hiszen a mandolin, a bendzsó és a a steel gitár nem mutat olyan jól a monolitként felmagasodó Marshall ládák előtt, de a rajongók elfogadták a mesterek iránymutatásait. Különben is: itt az Immigrant Song, amely mégis csak a legtöbbet feldolgozott Zeppelin-felvételek egyike, tíz roadből nyolc ennek a dalnak a riffjével lövi be koncertek előtt a cuccot. Illetve ott van még fejrázásra az Out On The Tiles is, az összes többi dal pedig arra késztet, hogy kicsit megálljunk, lelassuljunk, ahogy az a nagy, lomha léghajókra jellemző.

Led Zeppelin
Led Zeppelin III
Warner
10 szám 43 perc