A Mélyütés ott kezdődik, ahol a legtöbb bokszdráma véget ér, az ökölvívó pályájának csúcsán. És ahogy az lenni szokott, ezúttal sem az ellenféltől kapjuk a legnagyobb pofonokat, hanem magától az élettől. És maga az élet nem a sportszerűségéről ismerszik meg. Antoine Fuqua filmje arról szól, hogy akkor is fel kell állni, amikor szinte mindenedet elveszted, és ami marad, az elfér a ring kötélsorai között.
P.Z.L. – 061.hu
Bizonyára az ökölvívás az a sport, ami legtöbbször megihlette a filmrendezők képzeletét, számos boxfilm kapott Oscart is, olyan klasszikusok játszódnak szorítók között, mint a Dühöngő bika, a Millió dolláros baby, vagy a Rocky. Világos a felállás: a szorító négy oldala kijelöli a terepet, ahol két ember küzd egymással, és az egyik legyőzi a másikat, pont úgy, ahogy az életben. Ennél metafórikusabb nem is lehet a történet, ráadásul a boxfilmek a kitartás és a hősiesség hívó szavaira épülnek, érthető, hogy kb. minden évben megnézhetünk a mozikban néhány KO-t és mélyütést.
A Mélyütés története nem különösebben izgalmas, egy alulról jövő srác összebokszol magának egy áloméletet, ami egyik pillanatról a másikra szertefoszlik, de fel kell állni, és még nagyobbat kell ütni annál, amekkorát az élet adott. A film alap sztoriját tehát nem bonyolították túl, mégsem sikerül logikailag összerakni, hiszen az egyik kulcsjelenet, a feleség lelövése után senki nem nyomoz a tettes után, oly’ annyira nem, hogy többé szóba sem kerül, hogy ki volt a valódi tettes, miközben nyilván a terem be volt kamerázva, hiszen egy jótékonysági gálán történt a tragédia.
Akkor miért működik mégis a bokszfilmek Közhely névre keresztelt címmérkőzése? Nos, a Billy Hope-ot alakító Jake Gyllenhaal játéka miatt, aki életet lehelt a sztenderd sztoriba, és Robert De Niro Dühöngő bikája mellett talán minden idők legjobb bunyós alakítását nyújtja, de ugyanúgy tökéletes a felesége elvesztése miatt egyre lejjebb csúszó bukott sztár lányáért való bunyója is.
A filmművészet tele van olyan mozikkal, amiket a színészi játék visz el a hátán. A Mélyütés annak ékes bizonyítéka, hogy egy kiszámítható, hatásvadász történet remekül működik durcás kislánnyal, a küzdés felemelő érzésével is, ha a mese epicentrumában egy bámulatos módon bemozgatott figura áll. A film alkotói kifogástalanul levették a bokszoló szubkultúra kulisszáit, bizonyos jelenetek olyanok, mintha klipeket látnánk, a hiphopra komponált vágások mérnökien precízek, ráadásul olyan előadók emelik meg az atmoszférát, mint amilyen Eminem.
A film mellékszereplői megbízhatóan hozzák a kötelezőt, Rachel McAdams Maureen Hope-ot, a gondoskodó és egyben szexi feleséget, a jóságos mackó karakterben verhetetlen Forest Whitaker pedig Tick Williamst, Billy Hope új edzőjét. Mindenkinek van néhány jutalomjátéka, Antoine Fuqua sokszor a kelleténél hosszabb ideig tartja ki az adott jelenetet, hogy a színészei mindent meg tudjanak mutatni a dühöngő apa, az agonizáló feleség vagy éppen az utcakölyköket trenírozó edző fájdalmából. A film tehát nem a reccsenő álkapcsokról, a felrepedt szájakról szól, hanem a ringen kívüli mélyütésekről, amikhez nincs bevonuló zene és pózolás, viszont állandó a nagybetűs élet mérlegelése.
Mélyütés
amerikai filmdráma
Bemutató: 2015. október 15.
rendező: Antoine Fuqua
szereplők: Jake Gyllenhaal, Rachel McAdams