Bár a Joy első fél órája családi drámába oltott szegénységpornó, de aztán karrierfilm kerekedik belőle, és onnan már “megoldja magát”. Íme egy mozi a kitartásról, és arról, hogy az álmainkat soha ne adjuk fel, még ha ebben az álomban a boszik nem söprűn lovagolnak az élet nagy karneváljában, hanem konyhai felmosó rúdon, amit történetesen Joy talál fel és szabadalmaztat.
PZL – 061.hu
A Joy hétköznapi hőseinek hétköznapi álmaik vannak, olyanok, amiket le lehet írni a teleshop üzletággal, és a szappanoperákkal, és talán túlságosan is letapogatja a film e peremvidékeket, például visszatérő motívum egy sorozat, amit hőseink orrba-szájba néznek.
A Joy többé-kevésbé remekül leveszi az amerikai proli család kulisszáit, ugyanakkor maga Joy (Jennifer Lawrence) túlságosan is dekoratív, olyan, mint egy kozmetikai cég plakátját néznénk, szóval kilóg a sok lúzer közül, de szerencsére olyan jól játszik, hogy akkor is elhisszük neki az alakítását, ha a Vogue hamarabb jut róla eszünkbe, mint egy MSZP-s szociális fórum.
A jórészt téli képekkel operáló film ide-oda csúszkál az időben, mintha korcsolyapályán lennénk, és lőn: a Joyban a jutalomfalat a negyven éves apukának maszkolt Robert De Niro, a szokásos elviselhetetlen fater zsánerrel, aki még lánya esküvőjét is elrontja a részegen előadott tósztjával. A Joy sokféle film, családi komédia, Joy Mangano életrajzi mozija, termékkarrier összefoglaló, de még médiatörténeti szoció is, hiszen remekül felrajzolja a teleshop fénykorát is , szóval sokat markol, mégis remekül működik.
Egy ambiciózus családanya megvalósítja önmagát, miközben végig megmarad szuper maminak, és működésben tartja a rokoni hálózatot. A Joyban vannak logikai bukfencek, érthetetlen, hogy ha van egy húsz főt üzemeltető autójavító vállalkozásod, miért nincs hol aludnod, miért kell a lányodnál meghúznod magát, stb., Nehezen indul be a történet, de kárpótlásul tele van érzelmekkel, csalódással, örömökkel, árulással, hűséggel, miközben minden egy felmosó rúd körül forog.
És persze maga a felmosó, a híres-neves Miracle Mop is metaforikus, hiszen eltünteti a mocskot a konyha kövéről, és talán még az életünkből is. Joy mindig alárendeli magát a családjának, az apja autószerelő műhelye miatt nem megy főiskolára, a gyerekei a legfontosabbak számára, mégis fel tud építeni egy vállalatot, tehát a Joy „nőfilm“ is egyben, ami megmutatja hogy egy anya ott lesz főszereplő, ahol csak akar: a konyhában, a hálószobában, a gyerekszobában, a tévéstúdióban, a szerelőcsarnokban, és még a férfiak szívében is.
Joy
amerikai film
Rendezte: David O. Russell
Főszereplők: Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Bradley Cooper
Bemutató: 2015. december 31.
Forgalmazza: Intercom