A héten mutatták be a mozikban Stephen King Az című horrorregényének filmváltozatát. Annak idején egy háromrészes minisorozatban Tim Curry keltette életre a bohócalakban gyilkoló démoni karaktert, míg az új, vászonra szánt változatban Bill Skarsgard terrorizálja az álmos maine-i kisváros, Derry gyermeklakóit. Ha ijesztgetésról van szó, Krajcáros nincsen egyedül a gyilkos rémbohócok között: az elmúlt évtizedekben seregnyi mázolt arcú maskarás próbálta ránk hozni a frászt képernyőn és mozivásznon egyaránt. A mozis adaptáció bemutatója alkalmából – egy laza kultúrtörténeti és pszichológiai kitérővel – tíz filmes bohócot mutatunk be a legrémisztőbbek roppant választékából.
MAPET – 061.hu
Ha csak a bohócdoktorok kedves és jótékony alakjaira, a beteg gyerekek gyógyulását bizonyítottan elősegítő hivatására gondolunk, szinte nevetséges, hogy a bohócszakmáról manapság a félelemkeltés jut eszünkbe. A bohócok ősi, professzionális hivatás képviselői: az egyiptomi Óbirodalom idején törpék, a középkorban udvari bolondok és vásári komédiások képében űzhettek tréfát büntetlenül az uralkodó osztályból, az egyház vagy az „állami” erőszakszervezetek képviselőiből. Az ipari forradalom idején aztán az utcai pantomimesek is megjelentek, akiknek missziója elődeikhez hasonlóan elsősorban a felnőttek mulattatása volt, a gyerekek csak a múlt században váltak a kimázolt arcú, buggyos és tiritarka göncökben vidámkodó komédiások célcsoportjává.
Csakhogy sokan közülük inkább furának, groteszknek vagy egyenesen ijesztőnek, nem pedig mókásnak látják a bohócokat. A kisgyerekek ugyanis nagyon meg tudnak ijedni egy olyan helyzettől, ahol egy ismerős arc – a festék vagy maszk takarásában – ismeretlenné válik. Az érintettek zöme idővel kinövi, egy részüknél azonban gyökeret ver a bohóciszony, idegen szakszóval a kuloulrofóbia vagy coulrofóbia. A felnőttek mintegy két százalékát érintő jelenséget Angliában ma már annyira komolyan veszik, hogy bevezették az ingyenes cirkuszi bohócfóbia-tanácsadást, és akad olyan zenei fesztivál is (Bestival), ahol a fóbiásokra gondolva a résztvevőknek tiltják a bohócsminkes, bohóckosztümös megjelenést.
A bohócok persze jórészt továbbra sem félelmet, hanem jókedvet váltanak ki az emberekből, démonizálásukkal azonban a filmesek (elsősorban a horror- és pornókészítők) sokat tettek azért, hogy ma már egy haldokló szakmáról beszéljünk. Krajcáros, azaz Pennywise már első megjelenésével komoly károkat okozott a bohócszakmának. Erről mások mellett Pam Moody, a Nemzetközi Bohócszövetség (World Clown Assosiation) elnöke beszélt egy interjúban, amiben elmondta, a King-regény, illetve a minisorozat mozis feldolgozását övező hype nyomán sorra mondják le a bohócos zsúrokat, iskolai rendezvényeket és felvilágosító foglalkozásokat az Államokban.
A bohócparában rejlő lehetőség 2015 óta rengeteg idiótát megmozgatott Amerikában, majd világszerte: a közösségi oldalakat ellepték a bohócészlelések, a hírek és felvételek sötét utcákon riogató, esetenként fegyveres kamubohócokról, akik a frászt hozták a járókelőkre. Az elején persze sokan poénra vették az ijesztgetést, de néhány komolyabb pánik után odáig fajult az őrület, hogy a McDonald’s kényszerpihenőre küldte emblematikus bohócfiguráját. (A jelenségről készült már dokumentumfilm, most egy új horrorfilm lovagolja meg: a Behind the Sightings az ősszel kerül a mozikba.)
És most nézzük a bohóclét sötét oldalát, azaz néhányat a filmtörténet legnyomasztóbb kvázibohócai közül. Kezdjük is az “ünnepelttel”:
Krajcáros/Pennywise – Az (1990)
Az alkotók hatalmas kihívás elé néztek a szeptemberben mozikba kerülő remake elkészítésével, ezért nem is meglepő, hogy az új film előzetese minden képkockájában a régi minisorozatot idézi. Azzal ellentétben viszont csak a gyerekszereplőkre összpontosít, az iszonyattal újból megküzdő felnőtt énjük háttérbe szorult a filmben, ami a szűkösebb játékidőt tekintve bizonyára okos döntés volt. Tim Curry korán bejátszotta magát a legemlékezetesebb filmes gonoszok közé – elég csak a Rocky Horror genderzavaros földönkívüli fríkjét említeni – a gyerekzabáló Pennywise alakításában azonban valódi horrorikonná vált. Az eredeti adaptációt a bohócparások mellett a lufiktól majrézó globofóbiásoknak sem ajánljuk.
terrorfaktor: 9/10
A bohócbaba a Poltergeistben (1982)
Spielberg és Tobe Hooper klasszikus kísértetfilmjében csupán egy-két rövid, de annál emlékezetesebb jelenet erejéig botlunk bohócfigurába. A kis Robbie kedvenc babájával egészen addig nincsen semmi baj, amíg a házat megszálló játékos szellemek nem szemelik ki gazdatestnek, hogy halálra ijesszék a derék kis legényt. Annak idején retinába égtek a képsorok, ahogy az éjjeli villámfényben eltűnő, majd az ágy alól támadó baba festett örökmosolya vérszomjas vigyorrá torzul, és rongylábait áldozata nyaka köré tekeri! Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában látta a filmet, és utána nem selejtezte le az összes játékbabáját, aminek mosoly volt képén.
terrorfaktor: 8/10
Földönkívüli bohócok – Gyilkos bohócok az űrből (1988)
A legtöbb bohócdiszkreditáló filmben démoni megszállottság vagy saját beteg agyuk okozza a maskarás gonosztevők elszabadulását, ebben a zsáneréhez képest nagyköltségvetésű, meglepően humoros és tinihorror szerkezetű trash-anyagban azonban földönkívüli eredet és inváziós szándék áll a gonoszkodás hátterében. A kisváros mellett becsapódó üstökös kráterének helyén egy felállított cirkuszi sátor jelenik meg, amelynek lakói talán a legortopédabb bohócrémek, akiket valaha láthattunk. A lények a bohócoktól elvárható bűvészkedés-poénkodás kíséretében sütögetik el űrfegyvereiket, amelynek lövedékével vattacukorba vagy lufiba börtönzik a célpontot. Zsé-film rajongóknak díszcsomagolásban ajánlott.
terrorfaktor: 3/10
John Wayne Gacy/Pogo – Gacy (2003)
A gyerekzsúros bohócbiznisz visszaszorulásában jelentős szerepet játszott a világ egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, John Wayne Gacy elfogása, akit 33 fiú és férfi megerőszakolása és megölése miatt ítéltek el, majd végeztek ki az Egyesült Államokban. Gacy a kerti mulatságok alkalmával szívesen öltötte magára Pogo bohóc szerepét: piros, kék és fehér színekkel festve ki arcát, hatalmas parókát viselve szórakoztatta a környékbeli gyerekeket. Egyes partikon kétszázon felül volt a vendégek száma. A gyilkos bohóc sok más sikeres üzletben is érdekelt volt, a filmesek azonban nem véletlenül domborították ki életének ezt a szakaszát.
terrorfaktor: 7/10
Spaulding kapitány – Az 1000 halott háza 1-2 (2003, 2005)
Egészséges lelkületű embernek aligha való az egykori iparimetál frontember horrorfilmes bemutatkozása és annak folytatása, Rob Zombie elvont stílusa mégis kiemeli műveit a slasher-filmek szürke tömegéből. Pedig nemigen történik több, mint a White Zombie-koncertek cirkuszi-karneváli vizualitásának videoklipszerű újrarendezése a texasi láncfűrészest idéző ékegyszerű sztoriba csomagolva és felpántlikázva. A számos negatív kritika ellenére a mű felértékelődött, ami inkább a bohócképű Spauldingot alakító Sid Haig érdeme, mintsem Zombi Robié. Sorban következő, 31 című művében a rendező egyszerre fél tucat gyilkos bohóccal rémisztget, de az oeuvre bohócfelhozatalából egyedül Spaulding alakja nemesedett horrorikonná a veterán rémfilmszínész Haig jóvoltából. Ehhez pedig nem kellett sokat dolgozniuk rajta a sminkeseknek.
terrorfaktor: 7/10
Joker – Batman: A sötét lovag (2008)
Bár Jared Leto legutóbbi Joker-újraértelmezésével sincs bajunk, Jack Nicholson pedig egyenesen zseniális volt az első Batman-film főgonoszaként, ha választani kell a legendás képregényfigura bőrébe bújó mesterhármas közül, mi Heath Ledger alakítására tesszük a voksot. Nemcsak azért, mert a fiatalon elhunyt aussie színész képes volt egész más irányból kézben tartani Nicholson színpadias, gyilkos pojáca karakterét, hanem mert olyan hihetetlen erővel hozta a szadista pszichopatába rontott anarchista köcsögöt, ahogyan arra jó eséllyel a legnagyobbak sem lennének képesek. „Vannak, akik csak porig akarják égetni a világot” – hangzik el a filmben az Alfredot alakító Michael Caine szájából, megfogalmazva ezzel, hogy mi is olyan pokolian nyugtalanító Joker figurájában.
terrorfaktor: 9/10
Javier – Egy őrült szerelem balladája (2010)
Álex de la Iglesia erősen tarantinós-rodriguezes, de összetéveszthetetlenül spanyol alkotásában a polgárháború után új cirkuszhoz szegődött Javier, a „szomorú bohóc” próbálja megmenteni szerelmét, az akrobata Nataliát erőszakos férjétől, a „vidám bohóc” Sergiótól, aki saját bevallása szerint azért választotta ezt a hivatást, mert másként tömeggyilkos lett volna. A falangisták és köztársaságiak macsetés, golyózáporos összecsapásának felütésétől, a két bohócalak küzdelmén át egészen a sokkoló és formabontó végkifejletig egy megtépázott, lassan magára találó ország történelmi tablója rajzolódik ki.
terrorfaktor: 6/10
Richard Grindle/Stitches – Bohóc a pokolból (2012)
Utolsó bevetésén Stitches, a lepukkant, életunt bohóc produkciója nem nyeri el a szülinapi partira összesereglett gyerekek tetszését, a bosszúból bevetett ellentréfák egyike pedig az életébe kerül: a nyitva felejtett mosogatógépből kiálló késben végzi. Évekkel később Grindle előmászik a sírjából, hogy elégtételt vegyen az időközben kamasszá serdült kis rohadékokon. Bár az ír horror-vígjáték műfajánál fogva nem kavarja fel az adrenalint, helyette bővelkedik az altesti poénkodásban, a sokszor beköszönő vérbő fekete humor meg a zombibohóc bizarr fizimiskája miatt helyet szorítottunk neki a listán.
terrorfaktor: 4/10
Twisty – American Horror Story: Freakshow (2014-2015)
A legrémisztőbb külsejű bohócnak járó képzeletbeli díj a Ryan Murphy horror-antológiájának 4. évadjában feltűnt rémséget illeti. Ahogy a sorozat számos beteglelkű karakterét, Twisty alakját is létező személy, esetünkben John Wayne Gacy ihlette. A korábbi cirkuszi alkalmazott személyes tragédiája, hogy ártatlan gyermekimádatát tévesen pedofíliának vélték az emberek, híre miatt pedig nem tudott elhelyezkedni a cirkuszok világában. Végső elkeseredettségében megpróbálta főbe lőni magát, ám csak az állkapcsát sikerült eltüntetnie, az arcán tátongó krátert aztán rémisztő maszk mögé rejtette. Ezek után emberrablással és gyilkolászással vigasztalódott. Nézzék csak azokat a fogakat szomorú szemeket!
terrorfaktor: 8/10
Kent McCoy – Clown (2014)
Jon Watts, az új Pókember-mozi rendezőjének bemutatkozó filmjében sajátos bohócmitológia táplálja az eseményeket. Eszerint az eredeti bohócok gyerekekkel táplálkozó démonok voltak, és aki felölti a gúnyájukat, idővel maga is pokolbéli teremtménnyé változik. Főhősünk a lelkes apuka, aki bohócnak öltözve szeretné meglepni fiát a születésnapján, a családi komédiázás után azonban képtelen levetni magáról a béna jelmezt, a parókát meg a piros krumpliorrot. A folytatást talán felesleges ecsetelnem. A sokkoló jelenetekre egyébként a producer Eli Roth, a színészi bónuszra a bohóctitokba beavató mellékszereplő, Peter Stormare neve a garancia.
terrorfaktor: 7/10
Kép: indiewire.com