Orvosát, gyógyszerészét, gyilkosát – Az egészség ellenszere című filmről

Az egészség ellenszere a világ legdrágább videó klipje, ha egy látványtár megtekintése lenne a cél, nem találnánk jobb ajánlatot 2017-ben. Ha egy atmoszférikus thrillerre vágyunk, akkor Gore Verbinski moziját jobb, ha inkább fejben játsszuk le, mint egy mozi teremben.

PZL – 061.hu

Pedig a film kiindulópontja nem rossz… Adva van egy svájci welness kastély, ahol nincs egészség, sem térerő, ahol a különleges kezeléseknek köszönhetően nemcsak a testet, hanem az elmét is méregtelenítik, így nem leszünk fogékonyak a modern világ hívságaira, úgymint munkamánia, munkahelyi karrier, ambíciók, azaz a kezelések alkalmával megmutatják a kiindulópontot a normális élethez. A film azonban nem üti le a magas labdákat, mert Verbinski a saját látomásainak precíz megidézésével van elfoglalva, így elfelejtette megírni rendesen a történetet.

Bojan Bazelli operatőr szimmetrikus kompozíciói, a végletekig hajtott vizuális költészet valójában öncélú lírázás, hiszen ki a fene vesz komolyan egy olyan filmet, amelyből kiderül, hogy a főorvos több, mint kétszáz éves fickó, aki a víztározó különleges vizének köszönhetően, illetve a betegek testének desztillálásával elixírt létrehozva fiatal maradt, és egyetlen célja, hogy megismételje vérfertőző nászát egy kiválasztott kislánnyal, aki hasonlít első szerelmére, azaz a húgára. Ezt a zagyvaságot nem oldják fel sem a vízkúrák, sem a rituálisan beadott vitaminok.

Persze, sok mindenért kárpótolnak minket a Nautilusra emlékeztető kádak, és az egyéb különleges fémszerkezetetek, az itt-ott steampunkos díszletezés, az olajzöld félhomály, a formalinban úszó embriók, a vadásztrófeák aspektusából fényképezett, víz alatti tájakra emlékeztető folyosók, az erős ellenszélben a parádsasvári kastélyra emlékeztető épületrészek… Persze, maga az alaphelyzet is toposz, Lockhart (Dane DeHaan) felmegy a kastélyba, ahonnan többé már nem tud visszajönni – legutóbb Scorsese Viharsziget című filmjében láttunk valami hasonlót.

Arról nem beszélve, hogy a film sok szempontból beteg. Nemcsak a vérfertőzés tematizálása miatt, de ott van a lógó mellű ápolónő mellett maszturbáló dolgozó, a dunsztos üvegbe gyűjtött megsárgult fogak látványa, a vízbe menstruáló lány és a köré gyűlő angolnák, és az azonosítatlan folyadékokban lebegő hullák víziói…. Minden képi beállítás költészet, Wes Andreson és Lars von Trier kompozíciói éppúgy eszünkbe juthatnak, mint Polanski A kilencedik kapuja.

A kulcsjelenet pedig minden thrash-film becsületére válna: a kétszáz éves doki a kastélya titkos föld alatti szárnyában – ahol minden olyan, mint a XIX. század elején – a baldachinos ágyon rituálisan akarja magáévá tenni nevelt lányát, Hannát (Mia Goth) egy goth-fantasyba illő esküvői jelenet után, ami már inkább a Vidám Színpad világa, ahol az egykori ÁVH kihallgató tisztje, Komlós János viccelődik a letűnt ánti-világról. Valahogy kevesebb misztikával és erősebb társadalomkritikával többre mentünk volna, mert nemcsak Lockhartnak nem sikerült lejönnie a hegyről, de a rémmeséjébe egyre jobban belebonyolódó Gore Verbinski sem tudta lehozni a nézőket a normalitás erdei tisztására.