A Trottel Records sorszámozott, színes vinylen jelenteti meg a magyar punktörténet egyik legizgalmasabb fejezetét, az 1982 és 1986 közötti időszakot reprezentáló, január 1-től előrendelhető válogatását. A rendszerváltás előtt csak kazettákon terjedő Pajtás Daloljunk! című punk kompilációk a magyar pop történetének legradikálisabb, kimondottan rendszerellenes zenés dokumentumai. Rupaszov Tamással a Trottel vezetőjével beszélgettünk a punkokról, a rendszert fenntartó pajtásokról, és mindarról, ami 1989 után következett. 

POÓS ZOLTÁN LÁSZLÓ – 061.hu

A nyolcvanas évek Pajtás Daloljunk! kompilációin megfigyelhető egyfajta fokozatos fejlődés? Egy idő után jobban zenéltek, jobb cuccokon szólaltak meg a zenekarok? Voltak a punkon belül trendek Magyarországon a nyolcvanas években?
Nem ilyen paraméterek szerint lettek összeállítva a válogatások. Az első Pajtás Daloljunk! válogatásoknak az volt a célja, hogy a nyolcvanas évek punkzenekarait megmutassuk külföldi érdeklődőknek. Persze nagy különbségek voltak zenekarok és felvételeik között 1980-tól 1990-ig. Tudni kell, hogy ezt a generációt  15-16 éves korukban egyfajta energia inspirálta, eleinte legtöbbünknek köze nem volt a zenéléshez. Aztán aki folytatta, valamennyire megtanult játszani is, sőt többen is mára a magyar mainstream  kiválóságaivá váltak. Az évtized második felében készültek jobb minőségű koncertfelvételek és már hallgatható stúdiófelvételek is. Trendek persze voltak és minden külföldi irányvonalnak volt magyar megfelelője.

A Pajtás Daloljunk! válogatás készítésekor – a nyolcvanas években és most is –  bemérted, hogy kb. milyen ideológiai horizonton voltak a zenekarok?
A nyolcvanas években ideológiailag elég egyszerű volt a dolog. Volt a rendszer, szemben vele meg voltunk mi. Ezen belül voltak különbségek politikusabb és apolitikusabb zenekarok, bátrabbak és nem annyira bátrak között, de azért kamaszoktól nem kell túl nagy ideológiai durranásra számítani. Ösztönből utáltuk az egészet, ami körbevett és ennek mindenki a maga módján adott hangot.  Néhányan  megütöttük a bokánkat érte, ki jobban, ki kevésbé. Aztán az 1983-as fejlemények után kialakult mindenkiben egyfajta öncenzúra, eltűntek az “akasszuk fel őket” meg az “atomot Moszkvára” – szerű nyers szövegek. Senki nem akart börtönbe kerülni. No, meg addigra az egész generációnk azzal volt elfoglalva, hogy hogyan ússza meg a katonaságot. Természetesen ahogy felnőttünk, mindenkinek kialakult valamiféle világképe. Ez azonban a rendszerváltozásig annyira nem választotta szét a színteret. A Pajtás Daloljunk! sorozat ilyen szempontból nem szelektált, az aktuális válogatásra rátettük azokat, akik rá akartak kerülni.

Te rögzítetted a felvételeket, vagy mindenki hozta DAT-on, vagy ahogy tudta?
DAT-on… Aha… (nevet) Én azt hiszem, 1990 után hallottam először DAT kazettáról. Ramaty otthoni próbák, koncertfelvételek voltak…

Te válogattál, vagy az került fel, amit a zenekarok ajánlottak?
A zenekarok eleinte nem igazán értették, hogy mi a fenét akarunk. Volt, akit nem érdekelt túlzottan, volt, aki motiváltabb volt, így vagy mi állítottuk össze a blokkjukat, vagy azt tettük fel, amit a zenekar javasolt. Így volt ez a mostaninál is.

Volt minőségi kritérium? 
Nem hinném, hogy lett volna ilyen, hogy minőségi kritérium. Ha jól emlékszem, minden működő zenekar rákerült valamelyik válogatásra, hacsak nem tiltakozott ellene. Nem emlékszem konkrétan rossz zenekarra, inkább arra, hogy volt, aki jobban tetszett, volt aki kevésbé.

Abban az időben milyen ideológiai trendek voltak a punkon belül az anarchizmuson, esetleg szélsőjobbon kívül? Volt már akkor például straight edge meg vegán mozgalom és egyéb izék?
Nem emlékszem ideológiai trendekre. Ahogy mondtam, inkább politikusabb és apolitikusabbakra választanám szét a zenekarokat, ha már… De mondom, ez nem is meglepő, mivel a punk színtér leginkább kamaszokból állt. Aztán később a Trottel-féle anarchista megközelítés leginkább értetlenséget váltott ki. Lásd engem például jól lekommunistáztak… (nevet). Leginkább olyan emberek, akiknek túl sok bajuk nem volt a rendszerrel, nekem meg útlevelem sem volt a rendszerváltásig. A punkon belül straight edge stb. akkor még nem létezett. Illetve létezett: külföldön. A magyar punk színtér ezekre az alternatív ideológiai dolgokra nem mutatkozott különösebben fogékonynak és befogadónak abban az időben. Aztán a nyolcvanas évek végén, ahogy beindultak a mozgások kicsit, még a fiatal demokraták ifjúsági mozgalmának is volt anarchista szárnya, ha jól emlékszem. Lettek fanzine-ok mondanivalóval, és a punk színtér is nyitottabb lett… de csak egy kicsit…

1982 és 1986 közötti punkot jelentettek meg a Pajtás Daloljunk! kompiláción. Korábbi felvételeket miért nem? Ott lenne a Lavina, stb…
A mostani Pajtás Daloljunk! X.  egy ugyanolyan hirtelen felindulásból lett összerakva, mint az első annak idején. Vártam, hogy valaki majd megcsinálja egyszer egy komolyabb hanghordozón, de csak nem készült el. Aztán azon gondolkodtam, hogyan lehetne megünnepelni, hogy a Trottel Records jövőre lesz 25 éves, és hajrá. Régóta szerettem volna újra bakelitet csinálni. Most is a legkisebb ellenállás felé haladtam. Aki eszembe jutott megkerestem, ha volt kedve és rámozdult,  akkor rákerült erre az új lemezre. Persze lehetett volna koncepciózusabban, tematikusabban csinálni meg minden, de az az igazság, hogy legkevésbé sincs kedvem megint értetlen embereknek könyörögni, hogy na, csináljuk, ez egy érdekes dolog lesz stb. Rengeteg zenekar van, és a hely – főleg egy LP-n – nem végtelen. Nos, kábé így alakult ki ez a mostani válogatás. Volt, amit konkrétan rá szerettem volna tenni, de olyan szinten volt macerás kommunikálni az emberekkel, hogy hagytam a francba. Annyi volt fontos, hogy lehetőleg ne csak pesti zenekarok legyenek, szerettem volna egy kicsit országosan válogatni. Ezen túl persze rengeteg más zenekar van, mindenki összerakhatja a saját válogatását. Nekem most ez ilyen lett, aztán meglátjuk mit hoz a jövő.

Lesz-e vásárlási limit? Jellemző, hogy vannak, akik felvásárolják a kis szériás vinyleket, és az eBay-en árusítják sokszoros áron…
Nincs nagy tapasztalatom a vinyl-kiadás terén, és bár ez nekem is eszembe jutott, nem jutottam semmilyen konklúzióra, nem tudom foglalkoznom kellene-e ezzel. Megveszi, aki megveszi, aztán csinál vele, amit akar. Tényleg nem tudom. Néhányszor már bebizonyosodott, hogy túlzottan sokat foglalkoztattak etikai kérdések a lemezkiadással kapcsolatban, mások meg leszarják ezeket.

Volt, hogy a kis kiadók (Weast, Bahia, Lyuk) a rendszerváltás körül egymás riválisai voltak, és a másiktól csábítottak át zenekarokat?
Nem hiszem, hogy ez így lett volna. Mindenki csinálta a dolgát a saját kútfejéből. Inkább azt gondolom, hogy mindenkinek volt egy ízlésvilága és aszerint adta ki azt, amit szeretett volna. A Bahia hálózat boltjai fontos terjesztési pontjai voltak országszerte a mi kiadványainknak is, és volt egy közös kiadványunk is: a Trottel 1999-es Interferencia című lemeze. Az említettek közül a Bahia csinálta az alternatív zenekarokat, a Lyuk inkább alter rockot meg ilyesmit, ha jól emlékszem. A Weast egy olyan independent-szerű kiadó volt, mi meg csináltuk a zagyvaságokat, az eklektikát. Érdekes módon akkor nem volt baj, hogy kicsi az ország kicsi piaccal, volt közönség mindenre.

A Trottel Records szép lassan belecsúszott az world music és etno anyagok kiadásába. A te punk habitusod hogy fért meg a valószínűleg fegyelmezettebb világzenei muzsikusokkal?
Ez a punk dolog mindenkinek mást jelent. Nekem mindenképpen azt, hogy zeneileg is azt csinálom, amit szeretnék. A punk szerintem korlátok nélkül alkot. A Trottel Records a kezdetek óta mindenféle műfajba belecsúszott, ami nem volt épp a legpraktikusabb dolog és nem könnyítette meg a kiadó működését, főleg az utóbbi 15 évben, de ebből következik, hogy jövőre 25 év eklektikát ünneplünk és ez sokkal szórakoztatóbb volt így, mintha ’25 év EKLEKTIKA!’  helyett most azt kellene írnom, hogy mittudomén ’25 év metál’  vagy ’25 év folk’. Az én punk habitusom csak egy dolog miatt számított: hogy egyáltalán hajlandó voltam belevágni a kalandba, hogy no name, épp megalakult folk  zenekarok kiadványaiból csinálok sorozatot.

Az, hogy a punknak van a folkba kivezetése már a Clash-nél is tudható volt 1978-ban, aztán Rácz Misi Második Látása is elment ebbe az irányba, a Chumbawamba is… Mennyire általánosítható az, hogy bizonyos életkor után a punkok egyik menekülési útvonala a worldmusic lesz?
Elfelejtetted a The Ex-et, akik meg mindenféle afrikai fúziókat csinálnak időnként. Nem hiszem, hogy menekülési útvonal lenne. Talán, ha már magyarázatot kell rá találni, a multikulturális jelleg lehet az oka, hogy ezek az emberek alapjában véve nyitottak mindenféle kultúrára. Egyébként meg: van, aki szereti évtizedeken át ugyanazt csinálni, van aki meg inkább mindenféle mást is szeret. Ízlések és pofonok.

Egy sor ősrégi Trottel lemezt – pl. TROTTEL – The FinalSaluteIn The Name Of Human Misery is újra kiadtál. Érzékelhető-e egyfajta Trottel-nosztalgia, és ha igen, hogy reagálsz rá? Esetleg újra összehozni az egykori felállásokat…
Nem érzek különösebb nosztalgiát. Hiányérzetem volt a katalógussal kapcsolatban. Ezért néhány lemez – amiket régóta nem lehetett kapni -, újra kiadásra került. Más lemezek esetében ez az online verzióig jutottunk el, de nem jutottam el addig, hogy régi számokat játsszak régi felállással.

Talán lenne igény back cataloge-ban néhány album (Másfél, Leukémia, stb.) újrakiadására. Ezek újbóli megjelentetésére van esély?
Romantikus pillanatokban gondolok ilyenekre, de páldául a Másfél esetében a teljes katalógust más gondozza. Más zenekaroknál  egyszerűen nem éri meg az emberi hercehurcát és utánajárást. Tavalyelőtt volt egy fellángolásom és elkezdtem utánajárni a régi kiadványoknak, de vagyok annyira lusta, hogy ha az érintettek nem lelkesednek be, az én lelkesedésem is alábbhagy. Általában véve sokkal lelkesítőbb olyanokkal dolgozni, akik szenvedéllyel űzik, amit csinálnak… És visszakanyarodva egy előző kérdésedhez: zenei szempontból tökmindegy, hogy az punk, rock, metál vagy népzene.

25 éves a kiadó. Mi volt kereskedelmileg a legsikeresebb kiadvány az elmúlt negyed században? Mi volt az üzleti modell? Egy-egy sikeres kiadvány finanszírozta a kevésbé eladható cuccokat?
A Trottel Records mondhatni kisebb és nagyobb csodák nyomán kezdett el lemezeket kiadni 1992-ben. Pénzünk nem volt, gyártási hitelekkel manővereztünk eleinte. Aztán minden és még azon túl is belement a következő kiadványokba. A mi szintünkön voltak 5000 példány körül értékesített, számunkra nagyon is sikeres kiadványaink. Mondanom sem kell, hogy ezek mindegyike a kilencvenes évekre datálódik. Sok minden fogyott egész jól, volt, ami itthon, volt, ami inkább külföldön. Aztán eljött az az idő is, amikor egy ilyen kis kiadónak már létszükséglet a pályázat. Számos kiadvány esetében itt tartunk most, jó párat nem tudtunk volna megcsinálni enélkül, példának említeném a Folkbeats katalógusunkat.

Ha jól tudom, egyéb, egykori Trottel-kiadványokat is kiadsz egy bakelit válogatáson… Miért nem önálló albumok jelennek meg? A 250-es szériaszámmal elmennének, hiszen sokan csak a kuriózum, a kis példányszám miatt is megvennék…
Megint csak nincs különösebb koncepcióm. Miközben azon töprengtem, hogyan jubilálhatna a Trottel Records a 25 év Eklektika alkalmából, először arra gondoltam, hogy csinálunk egy nagy bulit, ahova elhívunk mindenkit, akinek 25 év alatt köze volt a Trottel Recordshoz, kollégákat, zenészeket,  újságírókat, mindenkit, akit csak lehet. No de ez iszonyatos meló összeszervezni… Úgy gondoltam, hogy egyszerűbb kiadványokkal ünnepelni. Lesz egy háromlemezes LP-sorozat. Egy eklektika, egy punk-hardcore-metál és egy folk-world az elmúlt 25 év kiadványaiból.  Bakelitet kiadni nem olcsó mulatság, gondoltam, itt az idő, hogy egy közösségi finanszírozású dolgot megpróbáljunk, hátha érdekel valakit. Három lemezt kiadni is iszonyatos pénz, nem hogy külön albumokat az összes régiből. Mindenesetre ennek a jövő év elején, a Pajtás Daloljunk! X LP megjelenése után neki is állunk, és remélem, hogy majd a kampány indulásáról is hírt adtok!

Képek: Trottel archív