Ötvös Csöpi, Zsugabubus és Piedone nyomában – Király Leventével az ősszel megjelenő új könyveiről beszélgettünk

Kedvenc pofonosztóink személyiségébe és filmes pályafutásuk ismeretlen részleteibe nyerhetünk mélyebb bepillantást Király Levente október 12-én megjelenő (és már előrendelhető) két új kötetében. A rajongását nem titkoló szerző elsőként készített átfogó dokumentumfilmet Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli kivételes alakjáról, a nápolyi színészlegendáról írt nagy sikerű könyve pedig az ősszel trilógiává bővül: a másik nagy nevettető, Terence Hill, azaz Mario Girotti a főszereplője a Zsugabubus című olvasmánynak, míg a Hasonmások Bujtor István és Bud Spencer filmes karrierjének kulisszatitkait vonultatja fel, a Piedone- és az Ötvös Csöpi-sorozattal kapcsolatos legérdekesebb történetek hiánytalan gyűjteménye. Interjúnk a szerzővel.

MAPET – 061.hu

A Piedone nyomában című dokumentumfilm és a könyv alapjául a Bud Spencerrel készített mélyinterjúd és további közel félszáz beszélgetés szolgált a színész családtagjaival, egykori barátaival, sporttársaival és színészkollégáival. A Terence Hill-könyv megírására is jutott ennyi idő és energia?
A Bud Spencer-portréfilm és könyv megszületését négy évnyi forgatás, szervezés és kutatómunka előzte meg, erre Terence Hill esetében sajnos nem volt lehetőségem, más útját választottam az anyaggyűjtésnek. Furcsa, de róla csak egyetlen könyvet írtak, míg Bud Spencerről az enyémmel együtt legalább ötöt. Hasonló formátumban képzeltem el, mint a Piedone-könyvet, azaz arra gondoltam, hogy összeszedem a vele készített interjúkat, minden nyilatkozatát, amit valaha publikáltak. Az olvasó nem arra kíváncsi, hogy én mit gondolok Spencerről vagy Hillről, ezért a szöveg nagy részében maguk az ikonok, és a róluk kifaggatott interjúalanyok véleményei és visszaemlékezései, az elmesélt sztorik olvashatók.

Terence Hillt köztudottan iszonyúan nehéz mikrofonvégre kapni. Neked egy ízben mégis sikerült, ami nagy szó, mivel azután, hogy az imádott nevelt fia, Ross Hill 17 évesen halálos autóbalesetet szenvedett, teljesen zárkózottá vált, csak keveseknek ad interjút. A beszélgetés után kapcsolatban maradtatok, akárcsak Bud Spencer családjával?
Miután két évnyi szervezőmunka után, 2016-ban végre ő is ráhajlott egy rövidebb interjúra és a köztévé Jónak lenni jó című jótékonysági műsora kedvéért Rómában fogadott, és mivel a zárkózottsága miatt több alkalmam nem volt beszélgetni vele, a vér szerinti fiával, Jess-szel, és a feleségével a mai napig kapcsolatban állok. Tőlük tudtam meg a színész életének aktuális részleteit, például hogy hogyan töltötte a születésnapját vagy mit csinál a karantén ideje alatt gubbiói otthonukban, Perugia tartományban. A könyvben egyébként olvasható lesz az is, mit jelentett neki a nevelt fia elvesztése. Tudni kell, hogy ez nála tabutéma, csupán egyetlen alkalommal beszélt a fia haláláról egy olasz újságnak adott interjúban, amikor a tragédia után néhány évvel visszatért a forgatásokhoz. Amikor Rómában találkoztunk, őszintén szólva nem is akartam erről faggatni, eleve megtisztelve éreztem magam, hogy belement a beszélgetésbe.

A Bud Spencer-filmben, illetve a róla írt könyvben a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire sokoldalú egyéniség, igazi filantróp és polihisztor volt ez az ember. Terence Hill esetében is érik majd meglepetések az olvasót?
Ha nem is annyira színes egyéniség, mint Bud Spencer volt, a maga módján Terence Hill is igen érdekes és tiszteletre méltó figura. Elsősorban csupa olyan színes sztorit kívántam megosztani az olvasókkal, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem ismertek vele kapcsolatban. Hova utazgattak Bud Spencer helikopterével a forgatások végeztével, hogyan szórakoztatták magukat a forgatások szüneteiben, honnan jön valójában Mario Girotti angol neve. De azt is csak kevesen tudják, hogy Hill jógázik, az apja jógatanár is volt. Ezeken túl persze sok más olyan történet kerül elő, amelyek tovább színesítik a Hillről kialakult többnyire felszínes képet.

Gondolom, kitérsz a könyvben a gyerekkorára is, amiről nagyjából annyit olvashattunk, hogy a német anyától származó kis Mario a háború alatt Németországban élt a szüleivel, és átélte Drezda terrorbombázását.
Igen, Velencéből költözött a család egy kisvárosba, pár kilométerre éltek Drezdától, a háború második felében pedig a legsúlyosabb bombázásokat élte át óvópincékben, majd menekülttáborba került. De írok arról is, hogy a későbbi ministráns évek mennyire meghatározó korszakot képeztek az életében.  Nem keveset kellett kutatnom olaszországi archívumok mélyen, hogy minél inkább visszamenve az időben olyan információkkal szolgálhassak az olvasóknak, amelyek még a hardcore rajongók számára is az újdonság erejével hatnak.

Ha minden igaz, a könyv kiemelt terjedelmet szentel Terence Hill és Bud Spencer barátságának és közösen átélt kalandjainak. Valóban szoros kapcsolatban álltak egymással?
Amikor még közös filmeket forgattak, igen. Azután kicsit eltávolodtak egymástól. Onnantól, hogy 1990-ben Hill mondhatni családi vállalkozásában leforgatták a Bunyó karácsonyig című filmet kettejük főszereplésével, különváltak útjaik, szólófilmeket és sorozatokat forgattak. Így is évente kétszer találkoztak, de leginkább telefonon tartották egymással a kapcsolatot. Mint említettem, színész létére Terence Hill egy rendkívül zárkózott, introvertált ember, míg Spencer egy végtelenül nyitott és közvetlen nápolyi reneszánsz ember volt, így nem nehéz rájönni, hogy a barátságuk fenntartása nagymértékben Bud Spencernek volt köszönhető. Bár Hill rettenetesen zárkózott volt, és mindig a lakókocsijába vonult vissza, miközben Spencer kaszinóba járt és mulatott a stábtagokkal, azért előfordult, hogy elidőzött Spencernél. Egyszer egy ágyban is aludtak, miután kidőltek egy elhúzódó beszélgetés után. Emellett tudni kell, hogy a forgatásokon Hillt sokszor idegesítette Spencer, míg ez fordítva nem állt fent. Egyébként kiderül az is a könyvből, hogy másodhegedűsnek tartotta-e magát Spencer mellett. Bud Spencer szertelen ember volt, sokszor nem tanulta meg rendesen a szövegeit, ezért rögtönzött, ráadásul késett a forgatásokról is, kiváltságokat élvezett, délutánonként például lefeküdt aludni. Semmi nem zavarta, ars poeticája is annyi volt: futtetenne, azaz legyints rá! Ez nem mindig tetszett Terence Hillnek, aki germános precizitással és alázattal készült a másnapi forgatásra. Komolyan vette a színészi hivatását, nem véletlenül kérték fel eredetileg őt a Rambo címszerepére is, amit végül Sylvester Stallone vitt sikerre és alakított ma is működő branddé.

Miért utasította vissza azt a szerepet?
Mert túl erőszakosnak találta a forgatókönyvet. De sok más ehhez hasonló filmszerepet utasított vissza. Ebben nagyon hasonlítottak Spencerre, aki a vicces pofozkodáson túl szintén nem tűrte az erőszakábrázolást.

Szerettél volna róla is forgatni portréfilmet?
Sok felkérést kaptam, hogy Spencer után Terence Hillről is forgassak filmet, de ez sajnos lehetetlen.

A nápolyiakat teljesen levetted a lábukról a Spencerről készített dokuval, a nápolyi dóm előtti főtéren tüntettek ki a San Gennaro-díjjal, amit először adtak át külföldinek. Ezek szerint nem találták sértőnek a filmben Spencertől elhangzó mondatot, hogy: “A magyar nép egy igazi nép, ami rólunk, olaszokról nem mondható el. Mi széthúzunk, önök összetartanak”?
Ez nem egy túlzó és óvatlan gesztus volt a magyarok felé, ő tényleg így gondolta, ami valójában nem annyira meglepő. Az olaszok nemzettudata elsősorban a lokálpatriotizmusban nyilvánul meg, azaz inkább vallják magukat szicíliainak, szardíniainak, velenceinek, rómainak, mint olasznak. Spencer több interjúban maga is visszautasította, hogy olasznak nevezzék, ő nápolyiként határozza meg magát. Ha ő ezt gondolja az országáról, miközben a magyarokra feltekint, mint összetartó, egységes nemzetre, nyilván fel sem merült bennem, hogy ez a mondat sértené az olasz közönséget. Nekünk viszont jó országimázs.

Terence Hill is mondott ilyen szépeket a magyarokról?
Igen. Ő arról nyilatkozott, hogy a magyar rajongói mások, mint a többi országban élő rajongói. Lesz is egy vonatkozó fejezet a könyvben, aminek a címe egy idézet: „A magyarok vigyáznak rám”. Mint mondta, tapasztalatai szerint mi békések, udvariasak, segítőkészek vagyunk, a magyar rajongók pedig nem is rajongókként, inkább mint a személyes barátai fogadták, amikor nálunk járt. Szóval szeret minket és tudja, hogy Németország után Magyarországon van a legnagyobb kultusza és rajongói tábora, rengeteg levet kap a magyar rajongóktól, sőt, meglepően sok honfitársunk csak azért utazik Gubbio környékére, hogy találkozzon vele, vagy megnézze, hol él a családjával. Háromszor járt nálunk összesen. Legutóbb a Nevem Thomas című filmje magyarországi bemutatója apropóján sikerült idecsalni, majd utána nem sokkal a Heim Pál Gyermekkórházat látogatta meg karitatív céllal, az első alkalommal pedig egy esküvőre jött Budapestre teljes titokban, a fia egyik barátja ugyanis magyar lányt vett feleségül.

A személyes találkozásotok alkalmával mi volt róla a benyomásod?
Pont azt a benyomást keltette, amire számítottam az ismereteim alapján: egy rendkívül zárkózott ember képe bontakozott ki előttem. Többször is leállíttatta a felvételt, mert vissza akarta nézni magát, az operatőrt távolabb küldte, hogy kevésbé látszódjanak a ráncai és fiatalabbnak tűnjön a képernyőn, hiszen megszokta, hogy a vakító kék szemeivel hosszú évtizedekig a nők bálványaként tündökölt. Megtudtam azt is, hogy a Don Matteo-sorozatban gondosan válogatták ki azokat az operatőröket, akik vele dolgozhatnak. Még a telefonommal készített közös képeket is ellenőrizte, sokszor kellett megismételni, közben fejlámpával megvilágítani, hogy jobban kijöjjön a szeme kékje. Mindez engem persze csöppet sem zavart, hiszen örültem neki, hogy több felvételt készíthetünk.

Hill szólófilmjeibe vagy a Bud Spencerrel közös komédiázásba is beleépül valamennyire a színész személyisége, életének egyes motívumai, mint ahogy az megfigyelhető Spencer esetében?
Ő maga is beszélt arról, hogy bár a filmjeiben vidám, örökké mosolygó karaktereket alakít, ez a való életében már nem annyira jellemző. Érdekes, hogy Bud Spencernél ez fordítva van: ő a magánéletében rendkívül boldog, vidám ember volt, a filmjeiben meg általában savanykás fazont alakít, aki a kezeibe temeti az arcát, amikor feltűnik Terence Hill, hogy belevigye valami csibészségbe. Ilyen értelemben egyikük sem magát adta a filmekben. De hangsúlyozom, csak ilyen értelemben, mert ez rendezői utasítás volt! Minden más tekintetben önmagukat adták.

Csak az interjú előtt árultad el, hogy készül egy másik könyved is Hasonmások címmel, amiben eddig sosem hallott történetek elevenednek meg Bud Spencerről és ikonikus magyar szinkronhangjának tulajdonosáról, Bujtor Istvánról. Bujtor az Ötvös Csöpi-filmekkel létrehozta a magyar Piedonét és valóban hasonlítottak is egymásra, de ezeken túl mi indokolja a címválasztást?
Nem csupán külsőleg, hanem habitusukban, személyiségükben is nagyon hasonlítottak egymásra, noha az egyikük skorpió, a másik bika csillagjegyű volt. Az életpályájuk is rengeteg hasonlóságban bővelkedik, kezdve azzal, hogy mindketten aktívan sportoltak, színészi végzettség nélkül kerültek a filmvászonra és nem érték be a színészként elért sikereikkel. A könyvem persze nem Bujtor Istvánról szól és nem is egy újabb Bud Spencer könyvet kell elképzelni, hiszen mindkettejükről születtek már nagyszerű életrajzi művek, hanem a Piedone- és az Ötvös Csöpi-sorozattal kapcsolatos legszínesebb élményeket, emlékeket és történeteket vonultatja fel.

Ízelítőnek elárulnál pár részletet?
Megtudhatjuk például, Bud Spencer milyen harcművészeti technikát tanult Bruce Lee-től, min bolondoztak a Caputo brigadérost alakító Enzo Cannevaléval a forgatások közben, miért nézte a nápolyi rendőrség bankrablónak Spencert, és az is kiderül, miért nem forgatták le végül a Piedone Rio de Janeiróban című filmet. Az egyik kedvencem, hogy hogyan mentette meg Spencer a vízbe esett kínai kaszkadőröket a Piedone Hongkongban forgatásán. Bujtor Istvánnak kevesebb művészi szabadság jutott, az Ötvös Csöpi-filmjei annak idején ugyanis a tűrt kategóriába estek, ezért cselhez kellett folyamodnia, hogy átpasszírozza ezeket a filmes cenzorokon. De leírom azt is, hogy mit vizsgáltak a Belügyminisztérium elvtársai a helikopterről készített légi felvételeken. Szóval érdekes, szellemes történetek, a pályatársak őszinte vallomásai olvashatók majd az Ötvös Csöpi-filmek főszereplőjéről.

Király Levente Kamera Hungária- és San Gennaro-díjas újságíró, rendező, szerkesztő. Dolgozott többek között az Ablak, Évgyűrűk, Napi Mozaik, Nappali, Híradó, Múlt-kor, Sorstársak, Jelfogó, Jónak lenni jó szerkesztőségében, de tudományos, kulturális, sőt sportműsorokban is kipróbálta magát. Találkozott Arnold Schwarzeneggerrel, interjút készített Bud Spencerrel, Terence Hill-lel, Jean-Paul Belmondóval, Ennio Morriconéval és Claudia Cardinaléval is. Jelenleg az MTVA Kiemelt Projektek Főszerkesztőségének kiemelt szerkesztője, a Kossuth Rádió riportere.

Kiemelt fotó: Horváth Péter Gyula