A napokban jelent meg A budavári királyi palota története című kötet a Budapesti Történeti Múzeum kiadásában. A reprezentatív könyv kapcsán a palota titkairól, a múltjáról és jövőjéről beszélgettünk Rostás Péterrel, a múzeum főigazgató-helyettesével. 

PZL – 061.hu

A nemrég megjelent könyvükben olvashatunk a Corvina könyvtárterem melletti helyiségről, aminek a mennyezetére csillagokat, csillagképeket festettek. Ebben azért turisztikai potenciál
Jogos a kérdés, hogy mit lehet kezdeni a Mátyás kori hagyománnyal… Ott kezdődik a probléma, hogy le kéne mennünk  a pincébe, és ott kéne beszélnünk az első emeleti terem mennyezeti csillagképeiről, és a könyvtárszobáról, ami már több, mint 500 éve nincs…Csak a robosztus alapfalakat lehet megmutatni, gyönyörű kvádereket…

Rostás Péter Budapest Történeti Múzeum 2016.02.29. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Valahogy mégis csak be kéne mutatni ezt az időszakot, hiszen egy homályzóna a titokzatos Mátyás-korabeli budai vár…
A középkori palotát, aminek az alapfalai nagy kiterjedésben megvannak, be kell mutatni, és a már feltárt részeket érthetővé kell tenni. Ma már senki nem érti, hogy épült fel a palota, mert ami ma körbejárható, az csak az erődrendszer a palota körül. Magából a palotából alig valami látható, hiszen a földszinttől fölfelé az egész középkori palota elpusztult, viszont az Oroszlános udvar alatt a középkori palota alapfalait oldalról meg lehet majd nézni. Az őrségi épület alá jutunk majd ki, ahol láthatóak lesznek az Árpád- , az Anjou – és a Zsigmond-kori várfalak, azok között el lehet jutni a visszaépülő Lovarda udvarára.

01_-_buda_a_nurnbergi_vilagkronika_1493_metszeten_-_xv_szazad_masodik_fele20130603-19838-1ie73do.gallery

A középkor iránti rajongás sem 1945 után kezdődött…
A töröktől való felszabadulás utáni korszakban hihetetlen vonzerőt jelentett, szinte mágikus hatást fejtett ki a Mátyás-korabeli, Atlantisz-szerűen elveszett palota, ami afféle világ csodája is volt. Egyébként a Mátyás-kori királyi palota az egész középkor folyamán szervesen fejlődődött, és Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás a három legnagyobb építtetője a palotának. A XIX. század második felében, a pozitivizmus korában elkezdik valóban archeológiai értelemben is kutatni, és a ténylegesen megmaradt emlékek felé fordulnak. A leírásokat a metszetekhez párosították, és összhangba hozták, és készítettek rekonstrukciós látványterveket, amik közül kiemelkedik Lux Kálmán 1917-es nagy hatású akvarellje. Ő a két világháború közötti korszak befolyásos műemlékvédelmi szakembere, aki irányította az esztergomi palotakápolna föltárását, és rekonstrukcióját. Ennek európai híre lett, a magyar műemlékvédelemnek ez a feltárás az egyik mérföldköve.

Miért nem voltak korábban feltárások?
A háborús években a budai várban ciszternát akartak kialakítani, amikor előbukkantak komoly vörös márvány faragványok. 1936-ban, a töröktől való felszabadulás 200. évfordulóján a Hadtörténeti Múzeumban dolgozó idősebb Gerő László elővette a visszafoglalás korabeli ábrázolásokat, és felrajzolta a mai palota helyszínrajzára, és rájött arra, hogy a XVII. századi térképek nagyon pontosak. Arról van szó, hogy ha a mai palotát lesüllyesztené, ott lenne a középkori palota alapfalrendszere. Ezt tudták már a háború alatt is. És ezután jött a bombázás, ami hatalmas pusztítást okozott a palota körüli kertrendszerben. A pártállami időkben aztán a palotát, és körülötte lévő neobarokk kertegyüttest nem tekintették művészeti értéknek, ezért hozzáláttak az elbontásukhoz. Közben megkezdődött a nagyszabású régészeti feltárás, aminek a vezérlő csillaga a mágikus vonzerejű középkor-kép volt, a középkori palota visszaóhajtása. 1946-ban már nekiláttak, de aztán ez abbamaradt, és az igazi feltárás 1949-ben kezdődött, amikor már tudták, hogy mi lesz az épület funkciója: pártközpont, illetve pártelnöki rezidencia, a Politikai Bizottság székhelye… A régészeti munkára akkor már a csapat egy évtizede készült, azért is haladtak szakszerűen. A magyar műemlékvédelem és régészet történetében új korszakot nyitott a korszerű eszközökkel és precizitással végrehajtott Gerevich László-féle feltárás.

Itt van a nemrég átadott Királypince, ami látványos objektum, mégsem lett belőle egyelőre turisztikai szenzáció
A királypince bonyolult, művileg létrehozott zárt barokk tér, ahol a középkori palota egyik homlokzatát látjuk… Két korszakot vetítettek egymásra egy légtérben, azaz visszatették a beltérben talált homlokzatrészletre, amit ott találtak, nem hagyták abban az állapotban, ahogy feltárták a háború után. Ezt hívta Gerő László anastylosisnak. Az 1960-as években a rekonstrukciót még steril márvány burkolattal is kiegészítették és szépen levakolták a korábban nyers tégla boltozatot. Én inkább a föltárás élményét adtam volna vissza a látogatóknak, hagytam volna érvényesülni az óriási vakolatlan dongaboltozatot.  Egyébként a múzeumnak évtizedekig a víz alatt volt a marketingje, most indult el egy nagyszabású program a budavári szoborlelet kutatására és újbóli bemutatására. Tudományosan újrafogalmazzuk, és ennek komoly lesz a marketingje is. Ez a lelet európai szinten is az egyik legjelentősebb plasztikai anyag a XV. századi szobrászatban. Azt szeretnénk elérni, ha a turista leszáll Ferihegyen, akkor ezt a világszenzációt az elsők között nézze meg.

fortepan_déli_összkép_1940k

Volt a palota mellett egy gyönyörű üvegház, ami visszaépülhetne-e, ha lenne kertrekonstrukció…
A déli kert – aminek része volt a pálmaház, a narancs pavilon és a hajtató házak – háttere teljesen megváltozott, amikor az ötvenes években visszaépítették a középkori palota erődműveit, a nagy rondellát, a kaputornyot. Az egykori kertet is lemélyítették, és a hatvanas években úgy tervezték meg itt a kertet, hogy a legkevésbé se zavarják a középkori védmű rendszer nyers brutalitását. Ha azt mondjuk, hogy a Gerő László által újragondolt középkori védműrendszert megtartjuk a zárt udvarokkal – amit most már értéknek tekintjük-, akkor nagy kérdés, hogy visszaalakíthatjuk-e a neobarokk előterét. Most ha feltekintünk a Szarvas tértől, úgy néz ki a környezet, mint egy gyepesített lődomb tér, olyan, amilyen a középkorban is lehetett. Ez a kialakítás beleillett a hatvanas évekbeli kortárs designba. Egyébként a Gellérthegyen is hasonlót csináltak, ahol már semmi értelme nem volt ennek.

Ha a várban bizonyos építmények múzeumi funkciót kapnak, akkor elképzelhető, hogy más muzeális háttérintézmények anyagait átrendezik… Visszakérik a Nemzeti Múzeumtól a várból megmaradt székeket… Emlékezetes a fertődi kastély és az Iparművészeti Múzeum közötti politikai szintre emelt konfliktus
A visszaépítendő őrség épület földszintjén vendéglő lesz, az emeleten pedig a nemesi testőrség történetét bemutató kiállítás, ami nem lesz nagyobb, mint 150 m2-egy közepes kiállító tér. Valószínű, hogy a Budapesti Történeti Múzeum üzemelteti majd. Elképzelhető, hogy a Hadtörténeti Múzeumból, vagy akár a Nemzeti Múzeumból kölcsönözni fogunk tárgyakat, de sokszor a kölcsönadó intézmények kifejezetten örülnek, ha egy időszakra odaadják a tárgyaikat, hiszen komoly anyagi áldozatok árán restaurálunk romokat…

fortepan_7814

A Szent Jobbot esetleg visszahozzák a várba? A tradíció szerint itt őrizték.
Ennek akkor lesz meg a fizikai lehetősége, ha a kápolna tere visszaépül. Ehhez politikai, egyházpolitikai akarat szükségeltetik. Nemrég, a kulturális bizottsági meghallgatáson L. Simon László közölte, hogy szívesen venné, ha a C. épület egykori kápolnáját visszaállítanák. Ha visszaállítják a kápolnát, akkor vissza lehet állítani a Szent István kápolnát is, aminek üvegmozaik dísze jelenleg lenn van Balatonalmádiban, a Szent Imre plébániatemplomban.

A várral szembeni Gresham palotában olyan korszerű technológiai újítások voltak a múlt század elején, mint például a vákuumos porszívó. A várban voltak praktikus, az adott kort megelőző újítások?
Itt is a legkorszerűbb technológiát építették be a századfordulón. Légbefúvásos fűtés volt, még a Szent István teremben is, hol pedig egy szép kandalló állt. Kiépített telefonhálózat, villanyvilágítás és riasztórendszer is volt mindenhol, arról nem beszélve, hogy termálvizet hoztak fel a Tabánból. A nyugat-európai, a több száz éves palotákban ilyen fejlesztéseket nem tudtak megcsinálni, de mi eleve úgy építettük, hogy a falakban benne legyenek a kor technológiai vívmányai.

Rostás Péter Budapest Történeti Múzeum 2016.02.29. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Lehet, hogy a Habsburgok azért nem szerettek itt aludni, mert bizonyos termek (Hunyadi – és a Szent István terem) a nemzeti függetlenség reprezentációi voltak?
Ez nem feltétlenül zavarta az osztrákokat, hiszen a Kiegyezés politikájának az volt a lényege, hogy a magyar nemzet és a Habsburgok dicső története egymás mellett él, és a kettőt összeköti a Szent istváni hagyomány megegyezésre való törekvése. Ferenc József viszonylag sokszor fordult meg a palotában, igaz, nem töltött itt egyszerre sok időt, de amikor Gödöllőre jött, akkor is megfordult a budai palotában.

Elég fejlett a hazai kézműipar ahhoz, hogy hatékonyan vegyen részt a Szent István terem a visszaépítésében?
A Zsolnay gyár működik, egy ambiciózus új tulajdonossal. Vannak itthon olyan faszobrászok, farestaurátorok, akik képesek előállítani a várhoz elvárható minőséget. Itt inkább az a kérdés, hogy tudunk-e olyan minőségű faanyagot, a legjobb diót, tölgyet, mahagónit találni, amik méltóak a palotához. Annak idején olyan komplikált szöveteket készítettek a múlt századfordulón, amihez Milánóból hívtak munkásokat, és hozták a gépet is. Hauszmann is panaszkodott, hogy a hazai textilipar nem tudja a legfölső kategóriás szintet.

A vár alatt visszaépülhetne a szecessziós enteriőrrel rendelkező ún. parasztház…
Viszonylag jól dokumentált a parasztház, fizikailag vissza lehetne tenni, de akkor le kéne bontani a rekonstruált középkori kaputornyot. Mert pont ott állt… Nyilván szinte végtelen számú dolgot lehetne csinálni a palotával, de azt szeretem, ha olyan következetesen végig van gondolva egy probléma, hogy kényszerítő erővel jöjjön elő a megoldás. Ha azt mondjuk, hogy az OSZK-tól a siklóig tartó déli erődrendszer érték, egy tiszta koncepció, akkor azt csak nagyon végiggondoltan érdemes megpiszkálni.

Viszont ingerszegény koncepció. Végigmegy az ember azon a hosszú szakaszon, és egyik oldalt csak brutális falakat lát.
Most ingerszegény, de a hatvanas évekbeli átadáskor gazdagabb kompozíció volt. Ezt fel lehetne frissíteni. A közlekedési rendszert fejleszteni kell, a kertészeti elemeket helyre kell állítani… A Várkert Bazár rekonstrukciója közben épült egy ún. gyilokjáró, aminek köszönhetően a Savoyai terasztól végig lehet sétálni a buzogány toronyig. Ez a szakasz most versenyre kel a Halászbástyával, hiszen ugyanazt a panorámát nyújtja. Tömegek jönnek erről. Most azon dolgozunk, hogy ez a tömeg bejöjjön a múzeumba, és itt is kapjon valamit. Legyen itt vendéglátás, legyen itt középkori fűszerkert, stb.

A Várkert Bazár rekonstrukciója adott impulzust turisztikai szempontból a várnak, illetve akár a Budapesti Történeti Múzeumnak?
Megdöbbentően megnőtt meg a turisták száma, ezért kellett megnyitni a Királypince bejáratát is… (Az persze más kérdés, hogy félbemaradt, mert semmi nem mondja ott, hogy az egy múzeumi bejárat…) Tömegek jönnek aluról, és tömegek mennek rajtunk is keresztül. A mi látogatottságunk – ami persze nyílván kiállításfüggő is– tavaly a korábbi évekhez képest 20%-kal nőtt. A túristák szeretnek ezekben az izgalmas terekben bolyongani.