A napokban jelenik meg a Tudósok zenekar első vinyl albuma, Az Eszperantó királyság hivatalos himnuszai című arany színű korong a Trottel Records kiadásában. Bár a zenekar eddig 15 kiadvánnyal (kazetta, CD) húzta deresre azokat, akik rajonganak a fájdalmasan szép és egyben tartalmas dadaista jazzpunk líráért, az a bizonyos vinyl, mint fétistárgy, eddig kimaradt. Mivel egy képzőművészetre érzékeny csapatról van szó, a lemez garantáltan műtárgy is egyben. drMáriással, a zenekar vezető tudósával beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Nincs a lemezen sem a legrégebbi slágeretek, az Apa kocsit hajt... Nehéz volt kiválogatni az atom slágereket?
A bakelitlemezek számomra egy külön világ. Egy olyan hőskor szuper-elegáns és minőségi gyermekei, amikor szent volt a borító, mert nagy, ütős, gyönyörű a fotó, a grafika, a festmény, maga a bakelit pedig egy megfejthetetlen szexuális tárgy, kerek, fekete, ráadásul lyuka is van, s a rítus, amikor felteszed, s az sercegve felharsan, s úgy belédbasz, hogy azonnal a mennyben, egy kivégzésen, egy felvonuláson vagy magában a lángoló pokolban érzed magad, semmihez sem fogható. Hozzá képest a CD egy ügyes és aranyos hivatalnok, amely nagyon precíz és praktikus, de nem szent. Kicsi rajta a kép, a betű, minden valahogy spórolós, beutalt, zsebbe dugod, kiejted, eszel rajta, ottfelejted. Egyre jó: hogy betegyed a kocsid lejátszójába, s úgy beleszeress, hogy többé ki sem vegyed, hanem totál hangerőn a többi közlekedőt kitartóan és kegyetlenül gyilkolod vele a felszabadításuk és jobbításuk céljával.

Szépek, mint Ricky Martin anyja karácsonykor…

Szóval, mik voltak a válogatás fő szempontjai? 
Mivel a vinyl egy szent dolog, ezért nem akartam olyan régi dalokkal megtölteni, amelyek sok-sok évvel ezelőtt készültek rádiós magnók beszéd-mikrofonjával kazettára, vagy újabban akár telefonnal vagy laptoppal digitáliára, hanem olyan számokat, amelyek a Tudósok legszebb tudományegyházi kompozícióit mutatják meg. Kevésbé ismert, ám jó minőségű felvételekről ránk dőlő tudományos költői-zenei himnuszokat a Tudósok három utóbbi zenészfelállásból: a Szupergyárról, ahol még a legendás Kovács Bence gitározik és Bartha Krisztián dobol, az Éljen a Petőfi Rádió címűről, ahol Tövisházi Ambrussal játszottunk nagyokat, s továbbra is Endrei Dávid volt a basszusgitáros, de már Jeli Gergely a dobos, s a legújabb Alzheimer Karaoke lemezről, ahol Ambrus helyét Gulyás Levente gitáros vette át, valamint visszatért Dezső Tóni bariton szaxofonon, aki amúgy már a Szupergyáron is játszott. Ráadásul a válogatásanyagot Tövisházi Ambrus masterolta eggyé, aki a legkedveltebb producerünk….         

Maga a lemez olyan, mint egy műtárgy. A magas gyártási költségek mellett egyáltalán ki lehetett ezt hozni legalább nullára?
Nem tudom, de talán nem ez a legfontosabb szempont, mert ha az volna, akkor nem lemezeket csinálnánk, hanem vagy politikusok, vagy drogdílerek lennénk, ha van a kettő között különbség. Valami különöset akartunk létrehozni, valami olyat, amilyet ifjúkorunkban meg se mertünk álmodni, hogy olyan lemezünk legyen, amely úgy szól, mint egymillió dollár, olyan szép, mint Ricky Martin anyja karácsonykor, s faszább festészeti és szövegalbumot tartalmaz, mint Captain Beefheart. Ráadásul mindezt frissen és honi kultúraként tálalja a mai kor szőrös szívű és sekély zsebű embere elé. Kell ennél több? 

Tudósok 2018 Dudás Szabolcs fotója, balról jobbra Gulyás Levente, Jeli Gergely, drMáriás, Endrei Dávid, Dezső Tóni (Fotó: Dudás Szabolcs)

Az a fajta művész vagy, aki sokat imprózik a koncerteken, löki a vakert, de prózát is írsz, ami elképesztően fegyelmezett, koncentrált munka. Hogy tudsz egyáltalán ezzel a habitussal órákig szöszölni néhány bekezdésen?
Nem szöszölök soha. Vagy folyik belőlem valami, mert van, ami folyjon, vagy ha nincs, akkor nem csinálom. Van rajtam néhány csap, amelyek olykor megnyithatók. Ilyen koncerteken a Dalszöveg Csap, amely akkor azt adja ki, ami a csövében az idők során felhalmozódott. De ezek a szövegek így is születnek. Összejövünk hétfő reggel a konzervgyár helyett egy budakalászi Stalker-hangulatú házban, s ott együtt gyártunk valami ismeretlent, azaz egyszerre rögtönözünk, nyitjuk meg a csapokat, s akkor vagy összeáll valami jó és megmarad, vagy nem, s elfelejtjük. Azért így, mert a Tudomány egy komoly közös munka, s legfőbb szabálya, hogy nincs szabály.

A lemez összeállításakor inkább az újabb dalokat favorizáltad. Hogyan viszonyulsz az első, kazettákon kiadott anyagokhoz?
A mostani válogatást egy sorozat első darabjának képzelem el. Lehet még készíteni egy szuper-durva Bada Dada dalválogatást, vagy egy élőprózákból álló dadaista Karcsi-történetek albumot, a zenei szempontból legfurább kísérleti anyagokat összerakni egy kortárszenei kalandalbummá, vagy éppen a hallgathatóbbakat egy táncdalalbummá, vagy a szokatlan, furcsa, költői számokat egy gégetörő versciklussá… Több, mint három évtized anyagát – amely tudatosan soha nem akart egyetlen stílust képviselni, hisz maga a változatosság a stílusa – sok-sok módon lehet tálalni. Mi most egy olyan szempontot választottunk a médiumából kifolyólag, amely olyan oldaláról mutatja meg a zenekart: mint a magyar alternatív és avantgárd szcéna Depeche Mode-ját.

Tudósok a Trafóban 1999, balról jobbra Antal István Juszuf, Bartha Krisztián, drMáriás, Kovács Bence, Dezső Tóni

Hiányzik Tibor agya? Nyilván motiváló volt, és olyan dolgokat hoztatok ki egymásból, ami külön-külön talán nem jött volna ki se belőle, se belőled….
Hiányzik is meg nem is. Ha romantikus hangulatban vagyok, azt mondom nagyon, ha pedig reálisban, akkor meg, hogy kevésbé. Végignéztem a számomra eléggé távoli Majka-interjút Curtis ügyben, s nagyon sok mindent éreztem visszaköszönni a mi viszonyunkra vonatkozóan. Mármint azt, amikor hosszú éveken át küzdesz a barátodért, s nem, hogy nem köszöni meg senki, hanem egyesek azt mondják, hogy te egy gonosz hivatalnok vagy, ő meg az ártatlan szent őrült. Ami persze hülyeség, de volt ilyen, ami miatt nem vagyok sértődött, csak ennyi idő távlatából már inkább azt mondom: jó volt együtt dolgozni több mint tíz éven át, s azután törvényszerűen jött el az is, hogy különváljanak az útjaink, s mindegyikünk a magáét járja. Így is lett. Ő nem akart megöregedni és tovább bokszolni a világgal, én meg még akarok. Mert túlságosan is aggasztó a pillanatnyi helyzetünk ahhoz, hogy feladhatnánk a harcot azelőtt, hogy megvalósítanánk az álmainkat, beleértve még jó pár lemezt, művészeti albumot, sok-sok kiállítást, koncertet, könyvet, hogy azokkal aztán végleg leváltsuk a Sötét és Gonosz Igénytelenséget, s örök győzelemre vigyük a Nagy és Egyetemes Fényes és Felszabadító Tudományt.