Kisvárosi környezet, biciklis tinédzserek, hidegháborús paranoia, természetfeletti jelenségek. Ismerős recept. Amikor a Netflix új tévésorozatában felveszik a telefont, azon sem lepődnénk meg, ha a vonal végén maga E.T. szólalna meg. Első tévés produkciójukban a Duffer-fivérek Steven Spielberg és Stephen King fénykorának örökzöld alkotásaiból gyúrtak gömbölyded – s a zabolátlan újrahasznosítás ellenére is – egyedi történetet. Ó, azok a csudálatos nyolcvanas évek!

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

Alighanem a nosztalgia lehet rakétaként gyorsuló civilizációnk legkevésbé káros égésterméke. A trendek, szokások és izmusok felturbózott váltógazdaságában ugyanis kifizetődő, ha a közös gyerekkori-ifjúkori emlékeinkből mixelt illatmintát pazar csomagolásban, felpántlikázva tolják az orrunk alá. A vásznon és a képernyőn egyaránt virágzó nosztalgiabiznisz annak ellenére (vagy éppen amiatt) lelt gazdag forrásra a megboldogult nyolcvanas évek világában, hogy a korszakot – egyebek között az olyan balesetek okán, mint a kreppelt séró, a spiráldauer vagy a Modern Talking –, szokás a múlt század legcikisebb évtizedeként felemlegetni. Ennek ellenkezőjéről pedig semmi sem regél magabiztosabban, mint a Netflix gyerekszereplős sci-fi-horror filmsorozata, a Stranger Things. Kijelenthetjük, hogy a jobbnál jobb sorozatokkal előrukkoló netes tévészolgáltató az év meglepetésszériáját tette le az asztalra.

Stranger-Things-poster

A történet 1983-ba, egy amerikai kisvárosba teleportálja a nézőt, ahol négy tizenéves fiú biciklizéssel meg a pincében megejtett D&D szerepjátékpartikkal próbál kiszakadni az álmosító vidéki tempóból. Aztán egyiküket elragadja egy vérszagra gerjedő animált rém, s miközben további rejtélyes esetek borzolják a kisvárosi kedélyt, barátai, családja és a tragikus múltú helyi seriff nekiállnak az eltűnt kisiskolás felkutatásának. Közben egy telekinetikus képességekkel rendelkező kopasz kislány is felbukkan, nyomában a közelben üzemelő kormányzati kutatóbázis vérebeivel.

 

Az első évad fő érdeme, hogy miközben nyolc állkapocslazító részben nyújtogatja története tésztáját, szépen feltérképezi a 80-as évek hollywoodi filmgalaxisának javát. Olyan megidézett alkotások tucatjait sorolhatnánk hosszasan, amelyekért ma is megérné sorban állni mozijegyért, vagy átszenvedni a film előtt annak idején vetített félórás proletárhíradót:  Carrie, a Kincsvadászok, a Csillagember harmadik típusú találkozása ez E.T.-vel, a nyolcadik utassal meg A dologgal az Elm utcai rémálomban. Egy filmzabáló harmincasnak éppoly felkavaró élmény lehet elmerülni ebben a „húsvéti tojásokkal“ teleszórt parafrázisfolyamban, mint szembesülni a világegyetem felfoghatatlan végtelenségével Douglas Adams telepszichopatikus turbomixerében.

A rendező Duffer-testvérek érdeme mégsem pusztán annyi, hogy színpompás szövetté tetriszezték Steven Spielberg, Stephen King, John Hughes, Wes Craven vagy John Carpenter klasszikusainak jeleneteit. A Stranger Things közvetlen előzménye a Super 8 című mozi, amely a sorozathoz hasonlóan látványos filmes hommage-csokorba szedte gyermekkorunk legszebb és legvadabb filmélményeit. Dufferéknek azonban jóval több játékidő jutott végigvinni azt, ami a mozifilmnek csupán részben sikerült. A Stranger Things az eltéphetetlen gyerekbarátság emberformáló, hősnevelő erejéről és a gyerekkor varázsáról szól, amelyet kíméletlenül szembesít a tisztaság forrásától elszakadt felnőttléttel. Bármennyire banálisan is hangzik, amikor a sorozatot nézve időnként szívroppantó érzés kerülget, abban éppúgy ludas a nosztalgia, mint kétségbeesett tapogatózásunk az elvesztett ártatlanság után.

Bár nehéz foltot találni a Netflix sorozatán (a zseniális soundtrack a szintis főcímzenével ráadásul külön posztot is megérne),  az eltűnt srác anyukáját egyébként remekül alakító, lopási botránya óta ritkán szereplő Winona Ryder felettébb kellemetlen beszédhangja mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ebbe a gyermeki képzelet és elvadult elmék kisüléseivel beragyogott misztikus mesevilágba persze még egy bolti szarkába ojtott nazgúl is bőven belefér.

 

Stranger Things
amerikai filmsorozat, 8×50 perc
Rendezte: Shawn Levy, Matt és Ross Duffer
Szereplők: David Harbour, Winona Ryder, Millie Bobby Brown, Matthew Modine

Netflix-előfizetéssel