Előre bocsátom, megrázó élmény lesz. Éppoly szürreális, éppolyan szokatlan, mint a műanyag villa az első osztályon. Valami más.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Hasonlóan meghökkentő az, ahogyan erről tájékozódhatunk, mégpedig a leghitelesebb forrásból, Rogán Antal mellett ülve az anyósülésen. Rogán úr a videóban elmagyarázza, hogy új a forgalmi rend a Ferenciek tere környékén, ahol most minden megújul, ahol most minden más lesz… Én egészen addig tudtam a polgármiszter virtuális fuvarja közben elhangzó szavaira figyelmezni, ameddig el nem jutottunk addig a mondatig, hogy átadjuk a teret, mint olyat, a gyalogos forgalomnak…
Mint a tömegközlekedés, de méginkább a két lábon járás megrögzött híve, itt elfelhősödtem, és elmerengtem azon, mit is jelent a tér. A tér az a hely, ahol az embereknek tere nyílik csinálni valamit, valami közösségit. Például beszélgetni, kiülni a napra, olvasni, papírpohárból megkávézni, gyereket/kutyát sétáltatni. Vagy csak úgy ott lenni, valahol, mint egy fa. Mióta az autó, mint lehetőség átvette a belvárosban a hatalmat, és minden alárendelődött a számára, nem értjük igazán a tér lényegét. A városi autós számára a tér pusztán kereszteződés, ahol át kell haladni. A gyalogos városi polgár számára pedig akadálypálya, ahol egy levegővétellel kell túlesni a szórólap-osztogatókon, a kéregetőkön, az utcazenészeken, a balkáni butiksoron, a kutyaszaron, a galambokon, a megtérítőkön, és akkor lehet szépen tovább menni célirányosan. De mit történik akkor, ha visszakapnak (értjük még ezt a szót?) egy teret a gyalogosok? Ha visszakapjuk a Ferenciek terét…
Például lehet egy tüntető, hosszú sétára indulni a Deák tértől egészen a Kálvin térig, és tovább végig a Krúdy utcán. Megborzongani attól, hogy valahol a gyalogosforgalom helyén valamikor alagút volt, ahol oly mértékű légszennyezésre ragadtatta magát az autózó városi közönség, hogy nem találtak kellően elrettentő színt a jellemzésére. És most tessék, nulla forgalom… Riasztó és egyben szokatlan ennyi hely, nekünk, átlagpolgároknak. Elsőnek talán a kávézók ébrednek a jólétre, és a valamikor ólom-dús placcra kitelepülnek, mi meg polgári módra megkávézhatunk.
Talán mégsem volt hiába a zöldek kampány-rugózása, hogy Chuck Norris visszaadja a Kossuth Lajos utcát a gyalogosoknak. Vagy amikor lefoglaltak egy sávot, így is bizonyítva, hogy elég hely ez az autósok számára. Nem is fontos, bár remélhetőleg hatnak a kormányzati és zöld szándékok egymásra, de ha végeredményként kapunk egy teret, akkor annak elkezdhetünk örülni. És persze sopánkodhatunk tovább, hogy de jó lenne, ha a házak is tisztára lennének pucolva, ha a golyók ütötte nyomok el lennének végre tüntetve. És, hogy még mindig kevés a zöld. A fa például, amivel a kortárs dizájn képtelen megbirkózni, ha egy méter magasnál tovább merészkedik, mert az már túlontúl bonyolult, az ágak számát figyelembe véve. De titokban örvendezünk. Bízunk abban, hogy biciklivel és babakocsival és gyalogosan, és kutyával sétálva lesz ez a város a mi igazi otthonunk. Hogy kikopnak azok az emberek, akik az Andrássy úti dugóban a kormányra kifektetve olvassák reggel az újságot, egyik kezükben kávé, másik kezükben kifli. Ma 1,4 ember ül átlagosan egy autóba. Ezek az emberek félnek a kosztól, vagy nem tudják másképp megoldani, vagy csak túl fontosak. De most, hogy egy újabb térrel gazdagodott a két lábon járók közössége, talán találkozhatunk velük a placcon, együtt reggelizhetünk, megbeszélhetjük velük munka előtt a híreket. Ez a város, ahol élünk, nem házak, hanem emberlakók összessége, akik a saját létükkel, az életükkel táplálják a város vérkeringését. Elengedhetetlen, hogy találkozzanak. Elengedhetetlen, hogy lássuk egymást, hogy egymás szemébe nézhessünk…
Örvendjünk minden olyan kezdeményezésnek, ahol ez létrejöhet. Köszönjük a Ferenciek terét, egy új helyet, ahol egymásba akadhatunk. Ahol köszönhetünk egymásnak…
Az említett videó: