Ha csak Rákosi elvtárson múlik, a rendszerváltozásig biztosan nem jelent volna meg lemeze, és ha csak rajta áll, akkor csikidam helyett a punkban fedezte volna fel önmagát a Hungária együttes egykori jampece. A 35. születésnapját jövőre sportarénabeli megakoncerttel ünneplő R-Go alapítóját és mindenkori frontemberét az együttes korszakairól, a Fenyő Miklósékkal való szakításról és az életéről szóló mozifilm sorsáról kérdeztük, de szóba kerültek készülő musicaljai és tévés mentori szerepvállalása is. Szikora Róbert és az R-Go június 16-án, péntek este nyolctól ingyenes koncertet ad a városligeti Kós Károly sétányon az Egy Szabad Országért Fesztiválon, az 1956-os Emlékév záróeseményén .

MARKOVICS PÉTER – nullahategy.hu

Örökzöld popslágerből jócskán akad az R-Go repertoárjában, a lemezen kiadott dalok között viszont érthető módon nem hemzsegnek az ’56-os emlékévre aktualizálható szerzemények. A pénteki koncerten azért felcsendül majd egy-két „forradalmi” Szikora-dal?
Van egy korábban majdnem kiadott, és egy későbbi lemezen biztosan megjelenő jó kis rock and roll számom, a Forradalom. Arról szól, hogy a jampecok villamosra pattannak a körúton és mennek a Corvin köz felé, mert az onnan hallatszó géppuskaropogást összekeverik a pergődobok hangjával, azt hiszik, koncert van. A szám ’56-ról szól, de úgy gondoltam, hogy erre az alkalomra mégse tanuljuk be, mert a közönség nem ismeri, viszont fennáll a veszélye, hogy az összehangolt, bejáratott műsorunk elveszti a lendületét.

Kurtább és fénytelenebb életművel rendelkező előadókkal is megesik, hogy tömött stadionos megabulival  ünnepeljenek meg egy-egy évfordulót. Jövőre lesz 35 éves az R-Go, nem lenne végre itt az ideje egy sportarénás nagykoncertnek?
Mákod van, mert úgy néz ki, hogy márciusban a Sportarénában adunk nagykoncertet, és már egészen előrehaladottak a tárgyalásaink. A buli Szikora Róbert és az R-Go néven szerveződik, ami azért szükséges, mert így enyhül rajtam a nyomás, hogy mindenképpen összeboronáljam például a R-Go teljes első brigádját. Persze a régi és az új arcok is megfordulnak majd a színpadon. Sok korszaka volt az együttesnek, és nyilván mindegyiket kötelező megidézni az emblematikus számokkal és zenészekkel. A mostani tagságról tudni kell, hogy több mint tíz éve együtt van, hihetetlenül összeszokott, rutinos és tehetséges srácokból álló banda, az egyik legjobb, ha nem a legjobb az országban.

Ha már megidéztük, beszéljünk a múltról! Úgy tudni, hogy amikor kiléptél a Hungáriából, Környei Attilát egy punkzenekar alapítására próbáltad rábeszélni, Zoo névvel. Hogyan lett ebből csikidam?
Attilával már a Hungária előtt is együtt játszottunk a Fermben. Azért őt kerestem fel, mert a korábbi zenésztársaim közül egyedül benne éreztem azt a nyugodt erőt, amire a kiválásom után szükségem volt. Éppen abba akarta hagyni a zenélést, de meggyőztem, hogy csatlakozzon. A lelki állapotomhoz akkor tökéletese passzolt a punk „rohadjon meg mindenki” attitűdje, és nem is tartottam attól, hogy a műfaj nem illik hozzám, hiszen olyan zeneszerző és szövegíró vagyok, aki több stílusban is képes alkotni. Már megvolt a színpadterv, benne egy „A zenekar etetése tilos” felirattal meg hatalmas rácsokkal és készítettünk egy felvételt is, amikor Környei azt mondta: „Te Robi, unikum ez a cucc, téged viszont nem így szeretnek. Te egy aranyos srác vagy, ez nem neked való”. A punkot így hát elengedtük, de kigondoltam egy másfajta formátumot is: harmincas évekbeli jazz, a színpadon hátrazselézett hajjal, részben németül nyomtuk volna a dalokat, mintha csak egy berlini kocsmába csöppentél volna a háború előtt. Ebből sem lett semmi, de aztán elhoztam néhány számot, amit még a Hungáriában írtam, feljátszottuk és minden stimmelt. Nem véletlen, hogy azokból állt össze az R-Go, akik akkor „véletlenül” ott voltak. Számomra nyilvánvaló, hogy a Jóisten kívánta így, az Ő akaratát pedig soha nem hagytam figyelmen kívül.

A Hungária tagjaiból három sikeres zenekar jött létre. Annak ellenére, hogy a Dolly Roll, a Modern Hungária és az R-GO teljesen más stílusban utazott, figyeltétek egymás útját, ment a rivalizálás?
Persze, rivalizáltunk, de a 80-as évek közepén én már „nagyfiú” voltam, akinek a sikereit nem kellett mástól féltenie. Saját stílust faragtam a rock and rollból, megnyertem az év zenekara, az év lemeze, az év énekese címeket, miközben eladtunk egymillió lemezt. Azt pedig, hogy fél évvel a kilépésem után felbomlott a Hungária, egyfajta keserédes győzelemnek éreztem. A végére már igencsak megromlott a hangulat a zenekaron belül, egyrészt a személyemmel kapcsolatos viták, másrészt amiatt, hogy mindenki úgy gondolta, miatta megy a szekér. Képtelen voltam velük folytatni, ami szomorú, mert mi hárman, a Fenyővel meg a Kékes Zolival már a Hungária beatkorszakától kezdve együtt zenéltünk, bejártunk egy rakás országot, óriási bulikat nyomtunk, és nagyon jó barátok voltunk.

Tényleg az volt a gond, hogy a diszkókirálynő Szűcs Juditnak írtál egy lemeznyi dalt, amit nem néztek jó szemmel, mondván, nem fér bele együttes egységébe, imidzsébe?
A casus belli valóban ez volt, de akadt más probléma is, amibe inkább ne menjünk bele. Ha a váláshoz és a Hungária feloszlásához vezető fő okot kéne megneveznem, inkább azt mondanám, hogy akkor még egyikünk sem tudta igazán kezelni a sikert.

A Dolly Rollnak még meg sem jelent lemeze, de már szárnyaltak a kultúrpolitika, illetve az állami hanglemezkiadó hátszelével. A végül elképesztően sikeres befektetésnek bizonyult R-Go esetében éreztél-e az elvtársak felől ilyesfajta megelőlegezett bizalmat?
Igen, de nem így indult. Miután kiléptem a Hungáriából, behívtak a lemezgyárba, ahol egy beszédes nevű ember, bizonyos Rákosi elvtárs azt közölte velem, ha nem húzok vissza a Hungáriába, akkor felejtsem el, hogy valaha is megjelenik még lemezem. Erre kiszakadt belőlem a rákospalotai csibész, mondtam neki egy cifrát, és már tudtam is, hogy ennyi volt. Erdős Péter viszont valamiért kedvelt, és eljött a frissen alakult R-Go második vagy harmadik bulijára, ráadásul magával hurcolta Bors Jenőt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatóját is. Baromi rossz koncertet nyomtunk, de teltház volt és sikongattak a csajok, mint egy Beatles-koncerten. Aztán Erdősék megüzenték, hogy akár másnap is mehetek hozzájuk lemezt felvenni. A Dolly Roll története hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy ők végig együtt maradtak az eredeti felállásukkal.

A sorban harmadik Szeretlek is + nem is album dalai mai szemmel felfoghatatlan sikert és sztárságot hoztak az R-Go-nak, ugyanakkor ezzel az 1985-ös lemezzel kezdtetek eltávolodni a klasszikus csikidam-életérzéstől. Mi késztetett erre, hiszen a stílus a szafaris-gidás vízióval komoly lendületet adott az együttesnek, nyilván később sem ok nélkül tértél vissza hozzá.
A harmadik lemez általában sorsdöntő egy zenekar történetében. Az elsővel berobbansz, a másodikkal bizonyítod, hogy tényleg jó vagy, a következőnél viszont felmerül, hogy jó-jó, de mi tudsz ezen kívül, képes vagy-e újítani? Nálunk mindenki a továbblépést szorgalmazta, a kérdés csak az volt, hogyan tudunk a latinos-funkys-rock’n’rollos csikidam stílusból elvenni úgy, hogy közben valami újjal gazdagítsuk a zenei identitásunkat. Ezért nem szégyelltünk visszanyúlni a Beatleshez, és bevetni olyan hangszereket, mint a szintetizátor. Amikor új hangszínekkel töltöd meg a zenédet, minden mandinert kap és megváltozik, az a zenei korszak pedig már nagyon kívánta a változást. Egyébként úgy gondolom, hogy alapvetően rockos zenét játszottunk és játszunk ma is, és ezt mostanában vérbeli keményrock-zenészek is megerősítették.

A harmadik lemeznél jóval markánsabb változást jelentett, amikor a rendszerváltozás előtt egy időre R-Go Proletars-ra változtattad az együttes nevét, és melós lódenkabátban meg bakancsban léptetek fel. Kísérleti, projektízű koncepcióról volt szó, vagy véglegesnek gondoltad a proletárkodást?
Ugyanaz történt, mint amikor a Hungáriából eljöttem, vagyis nagyon elegem lett mindenből. Pasquale, a dobos kivételével kirúgtam mindenkit a zenekarból, megint én voltam a dühös Szikora Róbert, aki nekirohan a világnak, és nem érdekli, mit várnak tőle, csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Írtam akkor egy számot Dől a torony, dől a harang címmel az erdélyi falurombolásról, ami kislemezen is megjelent. Az elvtársak viszont összeráncolták a szemöldöküket az olyan soroktól, hogy „Hé, Mr. Csau! Ki nevében teszed ezt? Történetedből csak egy krimi lesz”, behívtak elbeszélgetésre, én pedig tudtam, hogy jó úton járok. Népzenei alapú pop-technót játszottunk, az ebben a korszakban kiadott Egy Proletár Párizsban lemezünk pedig jóval később a NOX együttest is inspirálta.

Az Így jácctok ti című első, 1986-os szólólemezeden egészen zseniálisan parodizáltad a zenészkollégáidat, majd utána a külföldi sztárokat is elővetted (Így jáccnak kint, 1987), a persziflázsokról tévéfelvételek is készültek. Nehéz műfaj, ami az előadói tehetségen túl akkor működőképes, ha jellegzetes, érdekes, erős karakterekből merít. A jelenlegi sztárkészlet is alkalmas lenne arra, hogy megihlessen?
Hát, nem igazán. Talán Dopemant, Ganxta Zolee-t, a Welhellót lehetne szépen “elkapni”, de úgy látom, hogy a most népszerű zenekarok és előadók között nincs igazán paródiáért kiáltó karakter, ha van is ilyen, kevesen ismerik. A nyolcvanas években még hemzsegtek a markáns zenei profilú, erős kisugárzású előadók. A paródiákban engem az foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e olyan zenét szerezni és azt úgy elénekelni, mint a Presser vagy a Zorán, tudok-e írni hozzá olyan szöveget, mint a Dusán, az R-Go zenészei pedig képesek-e visszaadni az eredeti karakteres játékot úgy, hogy száz közül is felismerhető legyen.

Néhány éve az X-faktor zsűritagja, „mentora” voltál, és láthatóan igen komolyan vetted a feladatod. Miután belekóstoltál, alkalmasnak látod a kertévés tehetségkutatók világát a hazai könnyűzene minőségi utánpótlására? Ki tud termelni évről évre újabb és újabb valódi tehetségeket ez műfaj?
Nem hinném, de az biztos, hogy a magyar zenei utánpótlás sokat köszönhet az RTL Klub X-faktor című műsorának. Ez a produkció ugyanis rávilágít, hogy igenis rengeteg tehetséges fiatal van ebben az országban. Két évadban szerepeltem, az elsőben megkaptam például az MDC nevű formációt, amelyik a döntőben már az első alkalommal kiesett, de ma is fellépnek itthon és külföldi fesztiválokon is, a By The Way nevű csapatom pedig, amely a műsorban másodikként végzett, nemzetközi színvonalat képviselt. Tehát némi értelme mégiscsak van ennek az egésznek. Ezeknek a fiataloknak egy ilyen lehetőség olyan, mint egy álom. Csak hát amikor a nagy médiafigyelem után kilökik őket a magyar valóságba, ahol már nincs mentor meg profi stáb, aki figyeljen rájuk, menniük kell haknizni, járni a falunapokat meg a városi rendezvényeket, ahol ülnek a többi fellépővel közös sátorban a 40 fok melegben, akkor bizony felébrednek az álomból. 

Első körben Alföldi Róberttel, Geszti Péterrrel és Tóth Gabival ültél egy zsűriben. Az élő műsorokban akadtak köztetek súrlódások, de hogy viseltétek egymást a színfalak mögött?
A mentorokkal egészen addig jó pajtások voltunk, amíg el nem kezdődtek az élő adások. Addig azt hittem, hogy csak egy tévéműsorban szerepelek, onnantól viszont mindenki halálosan komolyan vette az egészet, én pedig azt vettem észre, hogy a mentortársak összezárnak előttem vagy mögöttem és megpróbálnak lenyomni a pályáról. Az ilyen helyzetekben márpedig eléggé agresszívvé válok, ami a nézőknek is lejöhetett. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a Gesztinél segítőkészebb pasival még életemben nem találkoztam, az elején rengeteg önzetlen támogatást és hasznos tanácsot kaptam tőle.

Könyvet már többet is írtak rólad, néhány éve pedig felröppent, hogy film is készülhet az életedről. Hogyan áll most ez a kezdeményezés?
A filmet a Fenyő-féle Made in Hungária című film producere, Neményi Ádám szorgalmazta, ám őt az Úr időközben magához szólította. Öt forgatókönyvet íratott, de a Magyar Filmalapnak egyik sem tetszett igazán. Később Kálomista Gábor hívott fel, hogy megcsinálná a filmet, de végül is a linksége miatt nem lett belőle semmi.

Szóba került az is, hogy a Katonadolog és a Macskafogó után újabb musicalekkel készülsz. A rózsák asszonya Szent Erzsébet legendáját dolgozná fel, néhány éve az NKA is megtámogatta.
A történetet Koltay Gábor rendező írta meg a testvérével, Koltay Gergellyel, aki már a musical szövegével is elkészült. De hogy őszinte legyek, ettől megijedtem, mivel ebben a műfajban ahhoz szoktam hozzá, hogy a jelentekre először én írok zenét. Pedig a szöveg valóban gyönyörű lett, és én is megírtam már egy rakás számot a musicalhez. Szóval csak egy pici lendület kell, hogy együtt újragondoljuk a folytatást. Persze valakinek lépnie kell, és azt hiszem, az a valaki én leszek. Ezenkívül dolgozom még Gábor Zsazsa életének a történetén is, A világ első celebje címmel.

Dobosként indult a zenei karriered. Otthon megzörgeted még néha a dobszerkót?
Persze, rendszeresen. Tévénézés közben pedig egy gumi gyakorlólapot csépelek a dobverőimmel.

Szikora Róbert: Forradalom (dalszöveg)

Indul, indul a cirkusz, indul, indul a cirkusz…(2x)

Egy irányba futnak a jampik a körúton,
Ugorj bolha Te is, Öcsi, és csak kapaszkodj!
Izgatottan lógunk a 6-os tuja peronján,
Corvin közben készül egy utcabál.

 Indul, indul a cirkusz, indul, indul a cirkusz…(2x)

Senki nem tud semmit, vagy dob szól, vagy kalasnyikov,
Tömegben elterjedt, talán Elvis van itt.
A Rákóczi tér után, már teljes a zűrzavar,
Közben szakadni kezd a zivatar.

R:

Forradalom, Sztálin apánk szobra dől az Aréna úton,
Forradalom, ezer nagy álom, ezer kis ólom.
Forradalom, tűzfalon Lottó Ottó üvölti: nagy nyerési alkalom,
Forradalom, álom, álom, édes álom.

——————————————————————————-

Indul, indul a cirkusz, indul, indul a cirkusz…(2x)

 A pufajkások persze most húzzák a belüket,
Lefüggönyözött Pobjeda a fején áll.
Az Amerika hangja is csak rendesen süketel,
Csepeli gyár bekrepál, az ötéves terv oda már.

R:

Forradalom, Sztálin apánk szobra dől az Aréna úton,
Forradalom, ezer nagy álom, ezer kis ólom.
Forradalom, tűzfal Lottó Ottó üvölti: nagy nyerési alkalom,
Forradalom, mondhatnám: álom, álom, édes álom.

—————————————————————————-

Forradalom (Ná-ná-ná-ná),
Forr, forr, forr az én dalom, forradalom!