Napokban jelent meg a Sexepil A The Acoustic Sessions című EP-je, de legalább ilyen fontos hír, hogy beszállt a zenekarba Ábrahám Zsolt gitáros (ex-Heaven Street Seven). Az EP bakeliten is megjelenik április 22-én, a Record Store Day-en, a Sexepillel pedig legközelebb április 8-án Budapesten, a Fogasházban találkozhatunk. Vangel Tiborral, a zenekar egykori dobosával és újabban énekesével beszélgettünk.

PZL – 061.hu

A Sexepil lassan dolgozik, legutóbb három éve jelent meg lemezetek, azelőtt pedig 1995-ben publikáltatok sorlemezt. Egy zenész ujjaiban azonban állandóan ott a boogie, szóval, a köztes időszakokban nem volt elvonási tüneted? 
Nem, mert már nagyon régen szokásommá vált, hogy mindennap felveszek valami zenét, még ha az csak egy apró ötlet is, ami valószínűleg szar, és az lesz a sorsa, hogy a végén kidobom. De van, mikor kész dal születik egy fél délután alatt. Fontos, hogy rutinszerűen leüljön az ember, akár egyedül is, és minimum egy-két órát eltöltsön zenéléssel és rögzítse az ötleteit.  Egyébként a Sexepil mellett van egy saját elektronikus projektem is (Gromiko), és a Volkova Sisters-ben is dobolok.  Zenében tehát soha nincs hiány.

“Sex-sex-Sexepil, ki fogja végigélni?” (Fotó: Mócz András)

Sokat bogarásztatok régi demók között, néhány téma integrálódott az új lemez dalai közé. Volt, hogy egy-egy régi téma előhozott valami különös élményt, esetleg zenélés közben kaptál valami különös pszichés gellert?
Igen, a Your Scream Is Music-nál is felhasználtunk régebbi ötleteket és az új, akusztikus EP esetében is felbukkannak motívumok, amelyek már régebb óta megvoltak. Emellett nálunk is ugyanúgy működik a zene, mint mindenki másnál – ha meghallasz egy dalt, amit szeretsz, beugrik rögtön, hogy hol voltál, kivel voltál, mit csináltál, mikor először hallottad. Régi ötleteknél is azonnal előjön, hogy hol jammeltünk éppen, milyenek voltak a körülmények, ki volt ott, ki milyen hülye poénokat sütött el, ki milyen állapotban volt . . .  satöbbi.

Amikor egy zenekar afféle középlemezt készít, akkor felmerül az emberben, hogy miért nem raktak mellé még három számot? Szóval, miért nem a Petőfinek készített teljes anyagot adtátok ki? A The Acoustic Sessions csak egy kreatív kitérő, vagy jelez valamit, hogy merre megy majd tovább a formáció?
Ez valóban csak egy kitérő, de több oka volt annak, hogy meg akartuk csinálni. Egyrészt tényleg nem vagyunk túl gyorsak, ha lemezkiadásról van szó. Az utolsó lemez, a Your Scream Is Music 2014 novemberében jelent meg, az új soralbumra még várni kell egy kicsit, de nem akartuk, hogy megint tizenvalahány év teljen el két kiadvány között. Ezen az akusztikus EP-n egy vadiúj dal mellett korábbi lemezeinken már megjelent számainkat adjuk elő letisztultabb, nyugisabb, már-már meditatívabb felfogásban. Az ANEZ zenekarból ismert Szalai Anesz énekesnővel felosztottuk egymás között a hat számot – kettőt ő énekel, kettőt én, kettőt pedig duóban adunk elő. És itt van egy másik ok, ami miatt fontos volt számunkra, hogy elkészítsük ezt az akusztikus anyagot. Szalai Anesz a Your Scream Is Music elkészülte után csatlakozott hozzánk, de minél előbb akartunk egy kiadványt, amin ő is szerepel.  Ez az EP egyébként bakeliten is megjelenik majd április 22-én, a Record Store Day-en. Az meg, hogy zeneileg milyen lesz majd az irány a jövőben, legyen meglepetés.

“Jaws Of The Underground” – Színpadon a Sexepil (Fotó: Dancs Enikő Bianka)

Egy akusztikus lemezanyag hagyománytisztelő és tisztelettudó, és a szabályai szerint játszik az ember, vagy megpróbálja tágítani a kereteket…
Fontos szempont volt, hogy egyszerre vegyük fel az alapokat és ha lehetséges, ne tömjük tele a dalokat mindenféle felesleges cicomával. Ebből a szempontból valóban hagyománytisztelő az EP, az egyszerűségre törekedtünk és arra, hogy teljesen új dimenzióit, rejtett mélységeit mutassuk meg pár dalnak. Például ha összevetjük a Go Away című szám eredeti és az akusztikus verzióját, láthatjuk, hogy gyakorlatilag két teljesen különböző dalról van szó, amelyek többféleképpen is értelmezhetőek, előadásmódtól függően.

Ezzel az albummal turnéztok majd, vagy a hagyományos koncertek közben lesz egy akusztikus blokk?
Turné ezzel nem lesz, akusztikus blokk se valószínű, bár ki tudja. Tavaly az Instantban csináltunk egy akusztikus koncertet, az nagyon jól sikerült, inkább ilyesmiben gondolkodunk, egyszeri, akusztikus bulik, kisebb, meghittebb helyeken.

“I Come” (Fotó: Dancs Enikő Bianka)

Elővettétek a The Wind című 1990-es lassú dalt is. Miért pont ezt? Ha már lassú és régi, azért volt néhány sláger, például a Nobody Is An Island
Egy olyan számot kerestünk, ami jól áll Anesznek – bár meg kell, hogy mondjam, neki mindegyik dal jól áll. A The Wind-et mindenképpen rögzíteni akartuk női előadásban, meg akartuk nézni, hogyan működik. És arra jutottunk, hogy remekül. A Nobody Is An Island nekünk is kedvencünk, még arra is sor kerülhet valamikor.

A nyugis unplugged-lemez kapcsán jut eszembe: Te, Kocsis Tamás is nyugodt fiúk vagytok, ehhez képes Mick Ness, egykori énekesetek nem egyszer bontotta le a színpadot (pl. a Tilos az Á-ban, még 1992 körül), vagy Gabika összetörte a szintéjét a Szigeten… Ti hogy éltétek meg a színpadon ezeket a vadulásokat?
A nyugodtság csak látszat. Mostanában valóban roppant intelligensen elfojtottunk magunkban minden ilyen jellegű agressziót, de sose lehet tudni, mikor tör ki bennünk a rejtett vulkán. A színpadon egyébként sokszor nem annyira vicces, mikor a társad éppen összetör minden hangszert maga körül, mert egy kicsit ideges amiatt, hogy például nem hallja magát a monitorban, vagy valami más miatt hisztizik. Videón utólag visszanézve ezeket az eseteket többnyire azért jót röhögtünk a dolgon. Ha már a tagokról esett szó, elmondanám a legfrissebb felállást. Kicsit bonyolult. A legfontosabb, hogy beszállt hozzánk Ábrahám Zsolt gitáros, akit a Heaven Street Sevenből lehet ismerni. Dobokon Nagy Dávid (az Óriásból) játszik, meg néha én. Basszusgitározni újabban Örményi Ákos szokott (szintén az Óriásból), meg néha én, és persze játszik a zenekarban Kocsis Tamás is. Mondjuk pont egy hónapja történt, hogy akkor volt Sexepil-buli, amikor Óriás is, szerencsénkre kisegített minket két fantasztikus zenész: Bátor Bence dobos (Amber Smith, Frenk stb) és Demeter Zoltán basszusgitáros (ANEZ, Irie Maffia). Ha tehetjük, elhívjuk Kiss Árpád trombitást is (Manoya), aki az akusztikus EP-n is fúj egy csodálatosat. Nagy szerencsénk van, hogy ennyi remek zenésszel vagyunk körülvéve, elképesztően jó velük a színpadon lenni. A jövőben több kollaborációt tervezünk, az új albumon is sok barát fog szerepelni reményeink szerint. És ha már itt tartunk: koncerten legközelebb április 8-án találkozhat velünk a közönség, a Fogasházban játszunk a The Houdinis társaságában.

Az igazi kék” (Fotó: Mócz András)

Öt éve azt mondtad, hogy a Hegyi-féle felállás A38 hajón rögzített koncertjét esetleg kiadnátok. Miért nem lett ebből semmi?
Nem is tudom, valahogy elsikkadt a dolog, noha biztos érdekes lett volna. Lévai Balázs pedig sok extra anyagot forgatott hozzá. De azt hiszem, erről nem engem kell megkérdezni.

Főleg ponyvákat és üzleti témájú könyveket fordítasz magyarra. Nem szeretnél mondjuk kortárs szépirodalmat magyarra ültetni?
Bármit lefordítok, amivel megbíznak. De általában a probléma az, hogy amit én igazán szívesen lefordítanék, az rajtam kívül valószínűleg nem sok embert érdekelne. 

Vezető kép:  Sándor Péter /325 Studios