A forradalmakat utcakövekkel, Molotov koktélokkal vívják, égnek meredő villamossínek mellett, kinn, terepen, de a Depeche Mode tagsága azt gondolta, hogy a harcot kávéházak hatalmas üvegablakai mögül, eszpresszót szürcsölve is meg lehet vívni. A zenekar elkényelmeskedte a Spirit című albumot, pedig az előzetesen bemutatott klipsláger, a Where’s The Revolution nemcsak kenyeret, de komoly cirkuszt is ígért.

PZL- 061.hu

E helyett a tizenkét számos albumon valójában négy húzós dal szerepel, a nyitó Going Backwards, a klipsláger Where’s The Revolution, a You Move, és a So Much Love… Ezek a dinamikus felvételek is egyben, a lemez többi dala belassult elektro blues, amik majdnem azokon a kreatív pályákon mozognak, mint az Ultra lassú felvételei. A Spirit arculata leginkább a Delta Machine világát idézi, azonban a két albumról nem mondhatjuk el, hogy ún. ikerlemezek, már csak azért sem, mert a Spirit gyengébb a 2013-as albumnál. Úgy tűnik a zenekar vetésforgóban készít jó és szerényebb kreatív muníciót felmutató albumokat.

Ha csak az elmúlt húsz évet nézzük: a zseniális, 1997-es Ultra után jött a zenekar történetének első igazi mélypontja, a 2001-es Exciter, amit a nagyszerű, magas slágerhányadost mutató 2005-ös Playing the Angel követett. A szokásos négy éves ritmusban dolgozó zenekar 2009-es Sounds of the Universe című albuma volt a Depeche Mode történetének abszolút mélypontja, amin csak egyetlen értékelhető momentum volt, a Wrong című dal, majd 2013-ban előálltak a kétezres évek talán legjobb DM-lemezével, a Delta Machine-nel. És akkor most itt az újabb csalódás, a James Ford producerrel készült Spirit, amiről a legtöbb, amit elmondhatunk, hogy valamivel jobb, mint a Sounds Of The Universe.

Sokan arra is fogadni mertek volna Where’s The Revolution beharangozó klipjét megnézve, hogy egy retro hatású album készül, és hogy a Moog szintik majd valódi időgépek lesznek, és visszarepülünk 1983-ba, Construction Time Again világába, hiszen a covert is ismert volt, láthatóak voltak a kommunista ikonográfiájára való utalások (kalapácsok, vörös drapéria), ugyanúgy, ahogy a korai albumok esetében is, de a Spiriten alapvetően középtempós dalokra épül az ajánlat, valójában egyetlen táncolható sincs közöttük, ami a Delta Machine fényében legalább is meglepő. A Spirit minden effektje, hangszíne ismerős a korábbi albumokról, ezekkel az innovációkat nélkülöző dalokkal nem lehet forradalmat csinálni, maximum egy lakossági fórumot.

Depeche Mode
Spirit
Sony
12 szám 49 perc