Csak Kenneth Branagh a megmondhatója, hogy miért vették elő Agatha Christie híres krimijét, a Gyilkosság az Orient expresszen című regényt, hiszen a moziba járó 15 és 35 év közötti célcsoport már nem tud értelmezni egy régi vágású történetet, a hatvan plusszosok pedig nem moziba járnak, hanem szűrésekre. Ez olyan titok, amire csak maga Hercule Poirot tudja a választ, akit Kenneth Branagh alakít. A kör bezárult.

PZL – 061.hu

A produkcióban mutogatott tájak annyira túl vannak színezve, mint egy Jehova tanúi vallásos brossurában, vagy a Harry Potter filmekben, és persze érthető a mozi hegyekhez és völgyekhez való viszonya: valamivel fenn kell tartani a játékfilmes illúziót, mert ez a történet valójában egy vonatbelsőben játszódik, ami akkor is ingerszegény és unalmas, ha éppen a harmincas évek art deco luxusát próbálja átélhetővé tenni. Az rendben lenne, hogy egy mindenki által ismert történetet úgy dobsz fel, ha telepakolod sztárokkal, de aztán az egésznek inkább az esztrádhoz lett köze, mintsem egy nyomozáshoz. A film az év egyik legnagyobb sztárparádéja, olyan mint egy szilveszteri show, ahol egymásnak adja a büfé kocsi kilincsét Kenneth Branagh, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Penélope Cruz és Willem Dafoe.

Persze, Sidney Lumet klasszikus feldolgozása is szupersztárok fesztiválja volt, Lauren Bacall, Ingrid Bergman, Sean Connery, Michael York, Albert Finney, John Gielgud főszereplésével, így nem neveznénk túlságosan erős koncepciónak a movie star rajongói Lutra albumot, ami 2017-ben csak egy afféle karácsonyi örömkoncert lett. Nem szikrázott össze a sok ismert arc, és nem is erősítette egymást. Deep ezúttal is ripacs volt, aki már csak Jack Sparrowt tudja hozni, esetleg a Kalapost, egy átlagos gyilkost nem, mert alapból felülstilizált minden gesztusa. Branagh a másik ripacs, aki David Suchethez képest halovány karakter, ugyanakkor pont a megfelelő barber shopban készítették a bajuszát, ami némileg feledteti, hogy mennyire humortalan és ellenszenves figurát sikerült faragnia Hercule Poirotból.

A film felmondja a píszít, ugyanakkor a boros hasonlat sántít, mert amikor a vörös bort (színes bőrűekre utalva) összekeverik a fehér borral (fehérekre utalva), abból bizony nem lesz rozé, mint ahogy azt a film állítja. Nemcsak a rozét kell ismernünk, hanem már ha beleírunk egy történetbe, a kiválasztott történet fókuszpontjait is. A Gyilkosság az Orient expresszen az irodalom egyik legismertebb krimije, így aki már az úttörő táborban is olvasta hetedikes korában, azon kb. akkora az izgalom lesz úrrá, mint amikor visszanéz egy focimeccset a végeredmény ismeretében. Már pedig az ortodox rajongók reakcióit ismerve az eredeti történeten nem változtattak.

Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, amikor a havazás miatt a mozdony kisiklik, és valakit brutális módon meggyilkolnak. Persze, minden utas gyanúsított, mert szép lassan kiderül, mindenkinek volt oka arra, hogy megölje Ratchettet (Johnny Depp). Onnan persze, hogy az ismert történet közepén kiderül, hogy mindenkinek köze van az Armstrong-család tragédiájához, a szörnyű gyerekgyilkossághoz, (amit a Lindbergh-bébi története ihletett) sejthető, hogy a “mindenki gyanús” motívum ezúttal sokszorosan is igaz lesz, így azok számára is, akik csak most ismerkednek a sztorival, könnyen megfejthető lesz a feladvány. Poirrot bajuszát remekül megpödörték a borbélyok, már csak filmen kellett volna kicsit pödörni, hogy olyan legyen, amilyen egy XXI, századi feldolgozástól elvárható lett volna.

Gyilkosság az Orient expresszen
angol film
rendezte: Kenneth Branagh
szereplők: Kenneth Branagh, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Penélope Cruz
Bemutató: 2017. november 9.