Amikor egy „hétköznapi” zenehallgató meghallja Bartók nevét, az első pillanatban megretten. Arra gondol: „Á, nekem túl bonyolult. Úgysem érteném meg.” Ha a zenei hang kevés, meg kell keresni az embert, aki a zeneművek mögött áll. Bálint András színész és Fülei Balázs zongoraművész közös estje, a Viva Bartók! ezt tűzte ki célul. Megmutatni Bartók Bélát. Nemcsak a zeneszerzőt, hanem magát az embert is. Az előadás premierje szeptember 26-án lesz a Radnóti Színházban

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Fülei Balázs zongoraművész és Bálint András színművész Bartók két hangját szólaltatja meg. Az egyik alátámasztja a másikat: a felcsendülő zongoradarabok Bartók zenei énjének, a felhangzó levél-részletek pedig Bartók magánjellegű megnyilatkozásainak, emberi kapcsolatainak, szeretetének, szarkazmusának, figyelmességének a lenyomatai. A levelek és a zeneművek kiegészítik egymást és közösen alkotnak teljes képet Bartók Béláról. Mintha egy nagyon különös kamarazenei koncertet látnánk, ahol Fülei Balázs zongorajátékára „válaszolnak” a Bálint András által felolvasott levelek és fordítva.

Bálint András és Fülei Balázs  (Fotó: Brozsek Niki)

„Bartók nagyon ritkán beszélt saját magáról, gondolatairól és érzéseiről. Viszont fennmaradt számtalan családi levele, amelyekben az érzelmeit, a humorát, sokszor a szenvedését, az alkotói küzdelmeit annyira láttatóan írja le, hogy bárki könnyen belehelyezkedhet. A műveiről ugyanez nem mindig mondható el, hiszen Bartók zenéjének igazi megértése, a vele való azonosulás zenei műveltséget igényel. A levelek megismerése azt segíti, hogy a személyes írásokból áradó közvetlenség bevezessen minket ebbe a sokak által nehezen érthetőnek titulált zenei közegbe, amely egyébként ugyanannak az embernek a világa” árulta el Fülei Balázs a 061.hu-nak.

Bartók Béla valóban zárkózott ember volt, a mai kor kutatói is csak próbálják megfejteni a személyiségét. Egy írásában ezt olvashatjuk: „Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet – a külvilágból magunkba szedett impressziók – az  élmények  hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását.”

Bálint András és Fülei Balázs  (Fotó: Brozsek Niki)

A felhangzó számos Bartók-mű között megtalálhatóak olyan ismert darabok is, mint az Allegro Barbaro, az Este a székelyeknél, továbbá részletek hangzanak el a Tizenöt magyar parasztdalból, a Szabadban című ciklusból, a Mikrokozmosz köteteiből és a Gyermekeknek ciklusból is.

Fülei Balázs Bartók műveinek avatott játékosa. Bálint András, aki korábban számos költői esttel (többek között Radnóti, Arany és Heltai műveiből készített összeállításokkal) ajándékozta meg a nézőket, saját bevallása szerint először nem is Bartók zenéjével, hanem Illyés Gyula Bartók Béla című versével találkozott, amit középiskolás korában szavalt el egy ünnepségen. A verset azóta is szereti. „Nem vagyok igazán zeneértő, de nagyon örülök, hogy így zene közelbe kerültem. Amikor Balázs felkért a feladatra, először végigolvastam az összes levelet. Nagyon meggyőző írások. Bartók nagyon pontosan, lényegre törően, de sokszor meghatóan fogalmazott. Kerestem a levelekben azokat az emberi tulajdonságokat, amelyekre az előadás során támaszkodhatok. Világosan érződik, hogy Bartók nagyon szigorú, de rendkívül intelligens, érző ember volt. A leveleit olvasva szinte előttünk áll az aggódó apa, a hősszerelmes, a kétségek között tipródó vagy éppen sértődött művész és valódi hazafi. Pont, ahogy Illyés Gyula is írja, Szikár, szigorú zenész és hű magyar” – fejtette ki Bálint András. 

Ahogy az előadás zenéit, úgy Bartók leveleit is Fülei Balázs válogatta és rendezte sorba, később, a próbák során alakított még egy kicsit a dramaturgián Bálint András és a rendező, Galgóczy Judit. „Az est műfaja levélkoncert. Nem is igazán koncert, nem is igazán színpadi mű, de talán az utóbbira hasonlít jobban. A levelek megmutatják Bartók emberi oldalát. Ma, az internet és a bulvár világában szinte mindent tudunk a művészekről. Bartók korában és főleg az ő zárkózott világában ez közel sem volt így. Bartók szinte sosem beszélt vagy írt saját magáról, a családjáról vagy éppen az érzéseiről. A levelekben viszont elénk tárula személyisége. Épp itt  az ideje, hogy ezt az oldalát is megismerhesse a közönség – mondta Fülei Balázs.  

 Vezető kép: Brozsek Niki

 

Facebook hozzászólások