Tíz évvel ezelőtt egyszeri és megismételhetetlen projektnek indult, ehhez képest idén – a kerek évfordulóra – nyolcadik albumát jelenteti meg a Budapest Bár formáció. A cigányzenészek és pop- rock és underground énekesek alkotta társulás a századelő dalaival operál, egyedi, senkihez sem hasonlítható stílusukban a cigányzenei elemek keverednek a klasszikus kuplék, sanzonok világával. A Budapest Bár természetesen megünnepli az évfordulót, erre már interjúnk elején megnyugtató választ adott az együttes alapítója, Farkas Róbert.

LEIRER TÍMEA- 061.hu

Farkas Róbert: Az idei esztendő második felét szinte teljes egészében az évforduló megünneplésének szenteljük, nagyon mozgalmas hónapok várnak ránk. Néhány részletet még meg kell terveznünk, de már egészen biztos, hogy tíz különleges koncerttel ünnepelünk Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban. A vendégművészek nevét még nem árulnám el, de azt megígérhetem, hogy az ünneplés a Budapest Parkban kezdődik július 6-án , folytatódik az év során több érdekességgel (pl. december 19-én a Katona József Színházban felidézzük a legelső koncertünk, ami egy évtizeddel ezelőtt pont ezen a napon), majd december 22-én a Budapesti Kongresszusi Központban zárul. Természetesen a születésnapra új albumot is megjelentetünk, ami ősszel kerül a boltokba.

Amikor tíz éve elindítottátok a projektet, gondoltátok volna, hogy még egy évtized múlva is működni fog?
Egyáltalán nem. A magam részéről valójában még egy koncertben sem voltam biztos, én csak egy albumot szerettem volna készíteni ezekkel a művészekkel, hogy a régi magyar zenéket, a 20-as 30-as évek világát kicsit másképp mutassuk be. Szerettem volna olyan énekesekkel együtt dolgozni, akik korábban cigányzenekarral még nem énekeltek és számunkra is kihívást jelentett, hogy másfajta hangszerelésben, másfajta hangzásban gondolkodjunk. Miközben a stúdióban rögzítettük a dalokat, az énekesek kezdték el kérdezgetni, hogy ennek a lemeznek lesz-e élő bemutatója. Olyan sokan érdeklődtek, hogy elgondolkodtunk a dolgon, és végül meghirdettünk egy koncertet a Katona József Színházban, amely iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még azon az estén meg kellett ismételnünk, így egy dupla lemezbemutatóval indult a Budapest Bár karrierje.

Azonnal eldöntöttétek, hogy lesz folytatás?
Az album és a koncert sikerét látva arra gondoltunk, hogy bár van még mit finomítani ezen a zenei világon, a közönség lelkesedése bebizonyította, hogy van miért dolgoznunk. Nem voltunk benne biztosak, hogy ez egy állandó zenekar marad, de folytattuk a közös munkát. Szép lassan kialakult az együttműködés, mindenkinek, aki részt vett benne szívügyévé vált a Budapest Bár. Amikor összejövünk és elkezdünk zenélni, látom az arcokon, milyen örömöt szerez ez mindenkinek.

Ráadásul ma már nemcsak színházakba és klubokban, de a legnagyobb koncerthelyszíneken és a fesztiválokon is „jól muzsikáltok”.
Igen, azt hiszem olyan két-három év telhetett el, mire el mertünk indulni a nagyobb, más hangulathoz szokott koncerthelyszínek felé is. A legnagyobb örömünkre a fesztiválok közönsége, a huszonéves fiatalok is nagyon jól fogadták a Budapest Bár zenéjét. Ez nagyon nagy lendületet adott nekünk.

Amikor kezdtétek, még biztosan azért ment be a közönség a koncertekre, mert látta a plakáton például Lovasi András, Kiss Tibi vagy Németh Juci nevét. Ma viszont már valószínűleg akkor is megvennék a jegyet a koncertre, ha „csak” a Budapest Bár neve lenne kiírva, nem?
Igen, az elején egyértelműen az énekesek neve jelentette a hívó szót, és persze az is, hogy az emberek kíváncsiak voltak, hogy vajon egy cigányzenekar mit kezd majd ezzel a műfajjal és hogyan zenél együtt rock és popénekesekkel. Ma már tényleg annyira összeforrt ez az együttműködés, annyira ismertté vált a Budapest Bár egyedi hangzása, hogy  kifejezetten ezt a zenei világot keresi a közönség.

Sokat változott az eredeti felállás? Az énekesekre gondolok.
Büszkén mondhatom, hogy kb. 80 százalékban maradt az eredeti összetétel. Jelenleg tizenegy énekes dolgozik velünk. Szalóki Ági már nem énekel a Budapest Bárral, de érkezett a helyére Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és Mező Misi is. A többi énekes – Lovasi András, Kiss Tibi, Keleti András, Frenk, Szűcs Krisztián, Németh Juci, Kollár-Klemencz Laci, Rutkai Bori – már a kezdetektől énekelnek a Budapest Bár lemezein és koncertjein. Úgy tűnik, nagyon jól választottam, amikor az első albumunk dalaihoz felkértem az énekeseket.

Egyébként ez egy kellemes baráti társaság? Olyasmi, mint amit a Szilvafácska című dal klipjében is láthatunk?
Nagyon jól összeszoktunk ennyi idő alatt, és az, hogy ilyen régóta ilyen sokan együtt maradtunk, azt bizonyítja, hogy hatékony és jó az együttműködés. Nagyon szeretjük és tiszteljük egymást és egymás munkáját, azt hiszem, ez mindennek az alapja. Minden olyan alkalom, amikor együtt lehetünk, amikor együtt muzsikálhatunk, öröm a számunkra. Azt gondolom, az énekeseknek is egyfajta izgalmas kalandot jelent, hogy az eredeti formációjukhoz képest egészen más műfajban próbálhatják ki magukat, ráadásul olyanokkal dolgozhatnak együtt, akikkel amúgy talán sohasem készítenének közös dalokat.

Azt, hogy neked honnan jött a rajongás a 20-as és 30-as évek zenéi iránt, körülbelül sejtem, hiszen gondolom ez afféle családi hagyomány, édesapád révén. De a többieket, mondjuk az énekeseket sem kellett rábeszélni erre a zenei stílusra?
2006-ban az én fejemben már kikristályosodott, hogy mit szeretnénk. Az első lemez és a koncert előtt egy évvel elkezdtük szervezni a Budapest Bár projektet, attól féltem ugyanis, hogy nehezen tudom majd rábeszélni a közreműködőket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ehhez képest mindenki azonnal igent mondott, nagyon hamar el tudtuk kezdeni a közös munkát. Később kiderült, hogy nemcsak nekünk vagy nekem, de szinte minden énekesnek is van valamilyen kötődése a múltszázadelő zenéjéhez. Van, akiről kiderült, hogy a nagyapja aranykoszorús nótaszerző volt, de előjöttek gyerekkori emlékek és nagyszülői történetmesélések is.

Elfogyhatnak valaha ezek a dalok? Hiszen a születésnapra a nyolcadik album készül.
Annyira gazdag zenei kultúra maradt ránk, hogy a tár csaknem kimeríthetetlen. Abban a korszakban szinte minden nap születtek jobbnál jobb dalok.  Ráadásul, amikor jobban megismertük egymást, elkezdett érdekelni, hogy vajon ezek az énekesek milyen zenén nőttek fel, mi motiválta őket, hogy hangszert vegyenek a kezükbe. Ekkor kerültek sorra underground zenekarok dalai és rock slágerek, így egyre színesebb lett a Budapest Bár repertoárja. Fontos volt számomra, hogy ne ragadjunk le egy korszaknál, hanem nyissunk ki újabb és újabb kapukat, próbáljuk ki magunkat többfajta zenei környezetben. Ez egy cigányzenekarnak és az énekeseknek is nagyon jót tesz. Ma már Európa Kiadó és David Bowie átdolgozás is szerepel a repertoárban, a Húszezer éjszakás kaland című dallal pedig titkos vágyam is teljesült, hiszen megszületett az első saját slágerünk. Ez egy nagyon fontos lépés volt, hiszen nagyon régóta nem írtak már cigányzenekar számára dalokat. Szűcs Krisztián szerzeményénél pedig úgy éreztem, megvalósult, amit szerettem volna, egy új dal, ami egy kicsit réginek tűnik, egy mai felvétel, ami évtizedekkel ezelőtti világot idéz meg.

Mindig cigányzenekarként emlegeted magatokat. Szerinted ti még cigányzenekar vagytok?
Ha az eredeti fogalmat nézem, a 20-as, 30-as éveket, amikor a cigányzenekarok még kávézókban slágereket játszottak, akkor igen. A cigányzenekarok akkoriban kávéházakban muzsikáltak, a repertoárjukat pedig a magyar slágerek, a filmzenék, kuplék és sanzonok tették ki, ugyanúgy, mint a Budapest Bár esetében.

Vezető kép és fotók: Ruthe Zuntz