Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Wim Wenders nem az első és talán nem az utolsó alkotása, amiben Amerika valódi, Európában ismeretlen kétarcúságát tárja elénk. Nem ma készült az alkotás, de amikor Amerika a “lehetőségek földjének” szerepében mutatja magát, talán érdemes megnézni megint ezt a 2004-ben készült alkotást, egyben elgondolkodni azon: a bőség földjén a szükséget szenvedők kiszolgáltatottsága talán élesebb, mint amit gondololhatunk. Ismerjük meg tehát a “hírek Amerikáját” egy másik szemszögből!

SZERENCSÉS DÁNIEL MÁRTON, NULLAHATEGY

A Land of Plenty – A bőség földje (2004) egyik szereplője (Henry, a hajléktalanszállót vezető lelkész így fogalmazza ezt meg: „Több hajléktalan és éhező van Los Angelesben, mint bárhol az Államokban. Ez itt Amerika- éhínség fővárosa”. Amerikát fogalmazza meg ebben épp nagyságában rejlő sebezhetőségén keresztül. Hiányain keresztül mutatja be az “álmok földjét” ez a hiteles amerikai keresztény film. A film tehát „kiáltvány” is az amerikai kereszténység hitelességéért. Ugyanakkor épp ezért Wenders talán egyik legalulértékeltebb filmje. Bár bemutatták – lassan 10 éve – Michelle Williams jutalomjátéka ellenére jóformán ismeretlen hazánkban. Lássuk, milyen Amerikát mutat be Wenders.

LoP2

A félelem és paranoia Amerikája

A filmben a „9/11-et” követő félelem és paranoia ütközik a megbocsátás és hit csendes várakozásával. Nyitányként megismerjük Pault, a megtört, céltalan vietnámi veteránt, akinek az élete a New York-i 2001-es terrortámadás után új értelmet nyer. Rögeszmeként hiszi, hogy feladata önállóan – függetlenül az állami igazságszolgáltatástól (magát automatikusan önkéntes szolgálatba helyezve) megvédenie hazáját és mindazt, amit az adott neki. Radikális jobboldali rádió hírműsorát hallgatja. A bevándorlók, a szegények tömegéből kiszúr egy „gyanús” arab férfit. Nyomozni kezd utána házilag barkácsolt figyelőeszközeivel. Egy lehetséges terrortámadás szöveteit kezdi felkutatni Los Angeles szegénynegyedeiben.

A cselekmény Los Angeles Skid Row negyedében játszódik. Az amerikai mélyszegénység ikonikus helyszíne ez. A járdákat kartondobozokból, nejlonokból és szemétből épített sátrak fedik el. Az utcákon kényszerprostituáltak, bevándorlók és magukba roskadt emberek hosszú sorai.

LoP3

Az individualizmus és magány Amerikája

Wenders egyik alapvető, Amerikában felvett témája a „széthullott család” (Paris, Texas; Kívül tágasabb). Széthullott család, tagjai ellentétes identitással, különböző élettapasztalattal. Wenders az egységet, a gyógyulást keresi ezekben a filmjeiben. A Bőség földjében a valódi, a családot szétválasztó konfliktus azonban rejtve marad.

Anyja halála után a közel-keletről érkezik meg Paul unokahúga (Lana), aki Izraelben vállalt szociális missziót. A lány mélyen vallásos, az ő hite, szelídsége teszi lehetővé a családon belüli megbékélést. Azokat a néma megfigyelőket képviseli, akikben az együttérzés és empátia már felváltotta a tehetetlen haragot az igazságtalanságokkal szemben. Beköltözik, és dolgozni kezd az „Élet kernyere” szállón, amit apja egykori munkatársa Henry vezet. De valódi feladata az, hogy megtalálja Pault és átadja neki anyja utolsó üzenetét.

Paul küldetése szemünk előtt válik értelmetlenné, de Wenders jó érzékkel egy pillanatra sem engedi, hogy eltúlzott karikatúra változzon belőle. Nem nevethetünk rajta, nem szánakozunk rajta, mert sérüléseit, fájdalmát pontosan megértjük. Valójában ő is hajléktalanok, az éhezők között bolyongó nyomorultak egyike. Ő Amerika teherviselőinek arca.

Megrázóan szép az a jelenet, amiben Pault éjszaka a Vietnámból maradt „sebe” miatt heves fájdalmak gyötrik, és önmaga elé mormolt „monológjában” a tiszta gyűlöletig, az ájulásig hergeli magát. De Lana, mintha megérezné nagybátyja szenvedését, felriad álmából. A szálló csendjében hallgatózni, végül imádkozni kezd. Imája a kétségek megvallása után már a hálaadásnak szól. Ez a szelídek hangja, akik az evangélium szerint: „öröklik a földet”. Hajnalban pedig az ételosztáskor sorban álló szegények arcait láthatjuk. Pilinszky idézi Simone Weilt „naplójában”: „A hazát egyedül részvéttel szabad és lehet szeretnünk”.

LoP4

A naiv hit Amerikája

Lana gyermeki hite, szeretete végül eléri célját és megtöri Paul keménységét. A történet befejezése tanmese-szerű feloldás, de érezzük Paul lelki gyógyulása még nem teljes. Ezzel együtt a film rámutat, hogy van hazaszeretet, van kereszténység a dogmatikán, a hamis idealizmuson túl is. Wenders kereszténysége személyes, valóságos és túl van a felekezeti hovatartozáson. Számára a mindennél fontosabb a szegényekkel és a kizsákmányoltakkal való szolidaritás.

A film stílusában a rendező korai munkáit idézi, és ötvözi az Amerikában készült filmjeinek melankolikus hangulatával (főként az Alice a városokban juthat róla eszünkbe). Itt egyértelmű a cinema verité hatása Wendersre. A videokamera közvetlensége még hitelesebbé teszi a cselekményt, a szereplőket. Azonban operatőri munka a visszafogottabb lehetőségek ellenére tökéletesen „Wenders-i”. A filmzene jól simul a szereplők, a történet hangulatához. A címadó Land of Plenty c. dal például Leonard Cohen-től származik.

LoP5

Nem feledkezhetünk meg Michelle Williams és John Diehl kiváló színészi játékáról sem. Williams nagyon felkészülten és megható érzékenységgel van jelen a film során. Erre kiváló példa a filmből egy jelentéktelennek induló jelenet, amiben másodpercekkel később egy kolibri repül a kamera látószögébe. A Lana körül repked, és a szinte hagyja, hogy a lány megérintse. John Diehl Wendersre jellemző megtört férfifigurát testesít meg, hitelessége még a nehezebb jelenetekben is folyamatos. Mellékszereplőként pedig Wendell Pierce által alakított lelkészről kell írnom, akit bár keveset látunk mégis meghatározó, „láthatatlan” alakja a filmnek. Ez nem feltétlenül a rendezés, hanem Pierce színészi kvalitásait dicséri.

Végezetül a Bőség földje nem hibátlan alkotás, de részleteiben is hiteles látlelet az amerikai demokrácia ezredforduló utáni belső, drámai kríziséről. És nem utolsósorban egy hangulatos és erős családi dráma. Ez teszi a mai napig aktuálissá, idézhetővé, szerethetővé.

Land of Plenty (A bőség földje) 2004. 123 perc, dráma


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •