„Tévednek, ha azt hiszik, hogy amit teszünk, az tisztán politika” – mondta anno Hitler, és ezt lett a divat világáról szóló Glamoráma című Ellis-regény mottója is. Mi is tévedünk, ha azt hisszük, hogy amit a trendérzékeny U2 csinál az tiszta politika, tiszta biznisz, tiszta közszolgálat vagy tiszta szórakoztatóipar. Minden egyben, de persze a dolog elsősorban a négy ír srác dalairól szól. A U2-nak bár van köze a háborúhoz (vö: War című lemezt), de sosem volt köze a Hitlerhez, legfeljebb a szórakoztatóipar diktátoraihoz, de már azokhoz se nagyon, így aztán ha kedvük támad készítenek egy lemezt, amit mellesleg már három éve beharangoztak. Ez lett a Songs Of Experience.

PZL – 061.hu

Szögezzük le már az elején: a Songs Of Experience a War, a The Joshua Tree, az Achtung Baby és az All That You Can’t Leave Behind mellett a legjobb U2-lemez, és bár mindegyik korszakukra reflektál, mégis talán leginkább a 2000-es All That-re emlékeztet leginkább, és azért arra, mert kimondottan slágeres, alapvetően kísérletezésektől, elektronikus hatásoktól távolságot tartó popalbumot tettek le az asztalra. Anton Corbijn coverfotóján Bono fia, Eli és Edge lánya, Sian látható, az ifjú hölgy rohamsisakja valamennyire a War szellemét is megidézi, így ez a családi barátság szellemében készült borító is sejteti: nem ez lesz a poptörténet legradikálisabb munkája, de nem is kell, hogy az legyen.

A zenekar 14. lemezére (ahogy a korábbira is) komoly hatást gyakorolt Blake Songs of Innocence and of Experience című kötete, a Tapasztalás dalai (Bevezetés) így kezdődik: „Halld hát! A Bárd beszél! Ki múlt-jelen-jövőbe lát…” (Gergely Ágnes fordítása). Nos, ha ezt mindenképpen a U2-ra akarnánk vonatkoztatni, akkor azt mondhatnánk, hogy alapvetően a múltba néztek, a All That You Can’t Leave Behind stadionpopja köszön vissza, de már nincs semmi az erre a lemezre jellemző 9/11 előtt derűből, ugyanakkor minden aktuálpolitikai áthallás ellenére (Brexit, stb.) is kellemes, már-már meghitt, kimondottan szerethető albumról van szó, amely gyakorlatilag végig kellemes szórakozást nyújt.

Kockázatmentes, első osztályú gitárpop, némileg talán meghittebb, mint a korábbi munkák, mégis tere, mélysége és magassága van a felvételeknek, amelyek alapvetően a The Joshua Tree-ben gyökereznek, és fordulnak bele az All That You Can’t Leave Behind-féle slágerpopba. Persze a Lights Of Home és az American Soul riffjei olyanok, mintha az Achtung Babyről maradtak volna le, szóval, minden ismerős, de ez az ismerősség az előnyére vált az albumnak, mert maguk a dalok önmagukban is erősek (ott van például a zseniális Red Flag Day), valószínűleg ez az a bizonyos tapasztalás, amit annyira szeretünk a U2-ban.

U2
Songs Of Experience
Universal
13 szám 52 perc