Május 19-én, 10.30-kor az A38 hajón mutatja be Végre valami érdekes című lemezét a kinderground (azaz: izgalmas, gyerekeknek szóló) zenét játszó Kiscsoport zenekar. Pödör Bálinttal, 5. születésnapját ünneplő zenekar ütősével beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Voltak olyan ötleteitek, amelyek úgymond túl undergroundok voltak, és a gyerek is nagyot lestek ezért inkább elhagytátok?
Az tény, hogy ezen a bizonyos „gyerekzenekari” palettán mi nem a mainstreamet, nem az átlagost képviseljük. Számunkra ez teljesen normális, tapasztalataink szerint a gyerekek is vevők a meghökkentő dolgokra. Például, ami a felnőtteknek már abszurd humor, azt a gyerekek teljesen hétköznapinak élik meg. („Hú de jó, hú de jó, kiborult a kakaó”, vagy „Vattacukorra pattan a bolha, szereti a vapiti a döner kebabot.” – és sorolhatnám.) Olyan még sosem volt, hogy a furcsasága miatt ne ment volna át egy dal. A gyerekek (és a rugalmasabb szülők) a koncertjeinken az első percben rájönnek, hogy itt nem „Tipi-tapi dínó” lesz, hanem valami egészen más. Az igazat megvallva, tele volt már a hócipőnk a sok gügyögő, primitív „gyerekzenének” mondott giccsel, amikor a saját gyerekeinket akartuk szórakoztatni, vagy tanítani. Tulajdonképpen emiatt is jött létre a Kiscsoport.

Különböző zenei ízlésű emberek alkotják a zenekart. Pont kb. ilyen zenét akartatok, vagy a különböző ízlés együttesen ezt dobta ki?
Igazából nem annyira különböző a zenei ízlésünk. Valóban sokfelől jöttünk, de azt fontos tudni, hogy minket több évtizedes barátság köt össze, félszavakból is megértjük egymást! A Kiscsoportos zenék esetében mindig viszonylagos egyetértés van egy-egy dal megalkotásakor. Általában egyikünk hoz egy bizonyos stílusú témát, és utána csapatmunkában meghangszereljük, véglegesítjük. Évekkel ezelőtt kialakult egyfajta jellemző Kiscsoport stílus, amit mindegyikünk magáénak vall és imád.

Van-e kapcsolatotok azokkal a kortárs költőkkel, akiknek dolgoztatok a verseivel?
Természetesen, e költők (és mások) műveit rendszeresen olvassuk a gyerekeinknek. Amióta pedig elküldtük nekik a megzenésítéseinket – ez egyébként kötelességünk is a szerzői jog miatt – ők pedig pozitív visszajelzést küldtek, azóta személyes kapcsolatunk is van velük.

Alapvetően költők verseiből dolgoztok, ugyanakkor minden zenekari tag kreatív közegből jön. Nem akartok kipróbálni valakit a zenekar holdudvarából? Akár gyerekeket?
De, már elindultunk ezen az úton is, a repertoárban szerepel egy-egy saját dalszöveg (Pálhegyi Máté: Pinkbull, és az én dalom: Kárszen) és mivel ezeknek is jó volt a fogadtatása, ebből biztosan rendszert csinálunk majd. És – nem mellesleg – a Kiscsoport designere, örökös rajzolója „együttesünk egyik gyermeke”, Pálvölgyi Léda.

Gitárosotok, Pálvölgyi Balázs jelenleg Párizsban él a családjával. Hogyan tudtok így próbálni?
Pálvölgyi Balázs Párizsból, Pálhegyi Máté Bécsből utazik havi rendszerességgel haza, csak azért hogy a Kiscsoport működjön! Ők ezzel rengeteg áldozatot hoznak a zenekarért, mások pedig egyéb módon veszik ki a szervezési, vagy az alkotási munkából a részüket. Szerintem példaértékű csapatmunka a miénk!

Kisgyörgy Ilka énekel majd a zenekarral május 19-én. Mennyire kellett áthangszerelni a dalokat az ő hangi karaktere miatt?
Összesen egy-két énekszólamot kellett átírnunk a műsorban. Egyrészt Ilka már korábban is énekelt velünk, másrészt a rutinjával azonnal bele tud illeszkedni az új helyzetbe. Úgy vélem, Orsi (Juhász Orsolya Anna – a szerk.) és Ilka személyében briliáns csatársorunk lett!

Egy koncertet hirdető anyagban olvastam, hogy az Ajánlott korosztálya koncertekre a 4-10 éves korosztály… Nem lehet, hogy pont inkább a 10 év feletti korosztályra kéne pozícionálni ezt az érettebb zenét? 
Hát, ha így gondolod, megfontoljuk… (nevet) Valójában először a saját gyerekeinken teszteljük a dalokat, akik többségében az alsós korosztályból kerülnek ki. De tapasztalataink szerint a nagyobbak is lelkesednek érte, nincs tehát felső korhatár. Minden gyerek a saját életkori és kulturális szintjének megfelelően ért meg belőle ezt, vagy azt. Persze, a koncertjeinken a szülőknek is nagyon jár ám a keze-lába. Az alsó korhatárt viszont tényleg 4 évnél húznám meg, elsősorban azért, mert amikor tuttiban rázendítünk (két elektromos gitár, basszusgitár, dobfelszerelés stb.), attól már a karon ülő babák esetleg megijedhetnek.

A Borka és a Varázsruha című rajzfilmsorozat zenéjét is ti csináltátok. A rajzfilmek segítenek gyerekeknek, szülőknek a problémák feldolgozásában. Lehetséges, hogy a Kiscsoport több, mint zenekar, és akár más fontos ügyek mögé is beáll, legyenek azok pozitív kampányok vagy éppen a segítségnyújtás… Szóval, elindultatok már az intézményesülés irányába? 
Filmzene, szinkronizálás, színház, könyv, mozi – ezt mind csináltuk és csináljuk már. Szóval, ha ez intézményesülés, akkor – kérdésedre válaszolva – igen! (nevet) Nagyon sok múlik a befogadóinkon, a szervezőkön, hogy a zenénket, az üzenetünket még szélesebb közönséghez el tudjuk juttatni. Hál ‘Istennek, ezt a folyamatot immár a megjelenő lemezünk is segíti!

Képek: Kiscsoport archív