Lerner Balázs tudományos ismeretterjesztő filmes kapta az idén harmadik alkalommal megrendezett Gödöllői Nemzetközi Természetfilmfesztivál fődíját eddigi munkássága, illetve a Budapest Inferno – A Molnár János-barlang titka című alkotásáért. A filmet július 7-én, 13:15-kor láthatjuk a Duna TV-n. Titokról, természetfilmezésről  és Istenről is kérdeztük a rendezőt.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Többféle témában mozogsz otthon, egy időben Afrikában dolgoztál, majd belefogtál a természetfilmezésbe.
Kezdetben biológiát és afrikanisztikát hallgattam az egyetemen, majd a filmhez és fotóhoz kötődő vonzalmam odáig vezetett, hogy a Miskolci Egyetemen az addig szerzett ismereteimet vizuális antropológiával egészítettem ki. Az Afrika-imádat családi vonás, annak idején édesapám is több expedíción vett részt a fekete kontinensen.  Hozzá hasonlóan nem egyszer jártam Afrikában és végeztem tudományos munkát, valamint bekapcsolódtam egy-egy nemzetközi fejlesztési projektbe. Ennek a tevékenységemnek végleg hátat fordítva kezdtem el a búvárkodást és hamarosan a filmezést is.

A Budapest Inferno – A Molnár János-barlang titka című film ötletét mi adta?
Barlangászként sok helyre juthattam el. Egy boszniai expedíció kapcsán ismertem meg az ELTE biológusát, Balázs Gergőt, akivel az első hosszabb beszélgetés azt eredményezte, hogy megszületett a Budapest Underground című filmünk, és azóta is szinte minden filmet együtt csinálunk.  Tulajdonképpen a filmben szereplő téma adta magát, annál is inkább, mert Gergő ebből írja a Phd-ét. Rendkívül izgalmas megtudni, hogyan működnek a napfény igénybevétele nélkül is fennmaradó ökoszisztémák. Erős volt a gyanú, hogy mivel a Molnár János-barlangban a víz jószerivel kifelé folyik és oda szerves anyag nem igazán jut be, feltételezhetően találunk majd ilyen életközösségeket. Mint ismeretes, hasonló jelenség az óceán mélyén fellelhető fekete füstölgőknél és a világon körülbelül két-három barlang élővilágában figyelhető meg.

A Budapest Inferno forgatásán Brankovits Dáviddal és Balázs Gergely társrendezővel

Összesen tehát egy spekuláció elég volt ahhoz, hogy belevágjatok a filmbe.
Igen, noha enélkül is szerepelt a listánkon egy a Molnár János-barlangról forgatott film ötlete, hiszen hihetetlenül izgalmas, hogy egy ekkora, termálvízzel teli barlang található a főváros alatt.

Azzal nem biztos, hogy díjat nyertek…
Bevallom, soha nem értettem igazán, hogy az eltérő tematikájú filmek elbírálása milyen szempontok alapján történik. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mintha arról folyna diskurzus, hogy melyik állat az aranyosabb, a kutya vagy a macska. Persze ettől még nagyon jól esik az elismerés. Apropó, a múlt héten az Aranyszem Operatőr Fesztiválon a film vezető operatőre, Sásdi Zsolt kapott díjat a filmért.

Az említett ökoszisztéma megtalálása a tudomány forradalmi pillanata?
Úgy nem nevezném forradalminak, mintha például életet találtunk volna a Marson. A tudomány számára a filmben tárgyalt dolgok nem hatnak újdonságként, jó ideje végeznek ebben a kérdéskörben kutatásokat. Hogy akkor miért érdekes ez az egész? Azért, mert egy kétmilliós metropolisz alatt zajlik a történet.

Balázs Gergely és Lerner Balázs a Budapest Underground forgatásán

Nem egy rizikósnak tűnő jelenetet láthatunk a filmben. Akadtak nehézségek a forgatás alatt?
A barlangi forgatás komoly szakértelmet és figyelmet igényel. Sok segítséget kaptunk a barlangban rendszeresen dolgozóktól, valamint számtalan alkalommal azt gyakoroltuk más barlangokban, hogyan oldható meg a legjobban a világítás. Az egyik, látszatra egyszerű jelenetben a búvárok beúsznak, befúrják a kötelet és jönnek is kifelé. Nos, ez a jelenet gyakorlatilag snittenként egy merülést jelentett. Nagyon gondosan, szinte játékfilmszerűen kellett a búvároknak eljátszania az egészet. Ha ezt dokumentarista eszközökkel kívántuk volna felvenni, nem valószínű, hogy érdekes lesz, filmnyelvileg nem tudtuk volna elérni a kívánt hatást.

Fontos, hogy filmszerű legyen egy természetfilm?
Ez pusztán csak egy eszköz, amivel mi is éltünk. Mindvégig arra törekedtünk, hogy a film amellett, hogy izgalmas legyen, képes legyen vizuálisan is bemutatni a ritkán látogatott helyeket.

Budapest Inferno – A Molnár János-barlang titka című film egyik kockája

A filmet nézve könnyű elképzelni, hogy a helyszínen járva katartikus élményben lehetett részetek.
Több szakrálisan erős helyszínre nyertem bebocsátást. Például a József-hegyi-barlang Kinizsi pályaudvarnak hívott része is egészen hihetetlen látvány. Ezeknek a hatása alól nem egykönnyen vonja ki magát az ember. Gondold el, egyes részeken előttünk még senki nem járt! Mindez komoly, korábban talán nem ismert emberi érzéseket csalt elő.

A természetfilmezésnek itthon és külföldön is komoly hagyománya van. Jelenleg a kettő mennyire ér össze, milyen különbséget látsz a magyarországi és a külföldi szakemberek munkája között?
A legfontosabb különbség az anyagi eloszlásokban vehető észre. Egy külföldi természetfilmes nagyobb költségvetéssel gazdálkodhat, mint itthon bármelyikünk. Emiatt Magyarországon a mozis stílus elérése igencsak kevesek kiváltsága. A nehézségek ellenére jobbnál-jobb filmek születnek Magyarországon, a minőséget nem érheti panasz. Ez a film a Médiatanács támogatásával készült – enélkül esélyünk se lett volna leforgatni. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy nemzetközi viszonylatban egyre kevesebb a komplikáltabb történetet megcélzó, tudományos ismeretterjesztésre hivatott film. A hatásvadászás és az üres akciók filmbéli halmozása hatalmas méreteket öltött, elég ehhez egy-két természetfilmcsatorna műsorkínálatát végigböngészni. Érezhetően változott a piac, a valódi ismeretterjesztő filmek iránt korábban nagyobb volt az érdeklődés, míg a most népszerű ismeretterjesztő csatornákon a szakmailag is vállalható filmek egyre inkább kiszorulnak. Változást az hozna, ha egyre több, az igényes természetfilmek megnézésére ösztönző projekt jönne létre, ami visszacsábítaná a nézőközönséget.

Budapest Inferno – A Molnár János-barlang titka című film másik kockája

A következő időszakban milyen filmeket várhatunk tőled?
Épp annak a munkánknak zajlik az utómunkálata, amely a tavaly a világ legmélyebb barlangjába leereszkedett magyar csapat útját követte nyomon. Emellett Kriska Györggyel, a Dunavirág mentőakció című filmünk főszereplőjével a Vízipók tényleg csodapók című filmen dolgozunk. Egyelőre annyit árulnék el róla, hogy a mesefilmben ismert vízipókhoz képest a valódi vízipók életvitele egy horrorfilmmel ér fel.

Látsz-e isteni rendezést a természet működésében, vagy egy olyan véletlent inkább, aminek a működésének a megértése még a tudomány feladatai közé tartozik?
A filmjeim ismeretterjesztő célt szolgálnak, egy-egy tudományos jelenséget kísérnek figyelemmel, ennek következtében értelemszerűen mindig a tudomány felől közelítem meg a dolgokat. Szóval ebből a szempontból a kérdés irreleváns. Az már persze magánügy – és más magánügyét én sem firtatom –, hogy egy-egy jelenség bárminemű Istennel, véletlennel vagy egyéb okokkal magyarázható-e. Mindannyian, akik a Föld nevű bolygón élünk, egyénenként más-más fogalmakkal igyekszünk választ adni a világ jelenségeire.

Vezető kép: Lerner Balázs a Krubera-Voronya barlang bejáratánál
Képek: Budapest Inferno – A Molnár János-barlang titka produkció