Karlovy Varyban a kelet-európai első- és második filmeket bemutató East of the West szekciójában a zsűri díját nyerte a Virágvölgy. Rendezőjét, Csuja Lászlót, az Erdélyi Vándorszínház alapítóját  kérdeztük többek között a film utóéletéről és szereplőiről.

AYHAN GÖKHAN / IZSÓ ZITA  – 061.hu

Augusztus végén került a hazai mozikba a Virágvölgy. Eddig milyen nézői visszajelzések érkeztek, mennyire sikerült befogadnia vagy épp nem befogadnia a közönségnek a filmet?
Budapesten kívül több helyen az országban, például Veszprémben, Győrött és Kecskeméten is részt vettem közönségtalálkozókon és a fogadtatás általában pozitív, sokakat a szereplők hiteles jelenléte fogott meg. Meg kell hagyni, az alkotókkal szemben mindig óvatosak a nézők a nyilvános találkozókon. Azért volt kritikus hang is, például az egyik beszélgetésen valakinek az nem tetszett, hogy miért játszódik lakótelepen vagy kocsmában a film, ez olyan “szoci” és ő azt hitte, hogy “ezen már túl vagyunk”. Sajnos azonban nem vagyunk túl, a kádárizmus velünk él, mind a tárgyi világban, mind az emberek viselkedési mintáiban. A Virágvölgy persze nem erről szól, de azért ott borong a háttérben Kelet-Európa.

Viszonylag alacsony költségvetéssel készült a film. Származott ebből előny?
Hazudnék, ha azt mondanám, a pénzhiány előnyökkel jár, de a korlátok alkalmanként inspirálóak lehetnek, helyzetbe hozzák a fantáziát. Ha több pénz áll a rendelkezésünkre, akkor is ugyanebben a stílusban forgatjuk le a filmet. Muhi András és Ferenczy Gábor producerekkel egyetértettünk abban, hogy a film az Inkubátor Program által nyújtott költségvetésből elkészíthető. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellett volna kompromisszumokat kötni, de azt mindig kell, pénzből sosincs elég.

A két főszereplő – Berényi Bianka és Réti László – amatőr színész, a kiválasztásukat casting előzte meg. Ennyire rossz volt a felhozatal, hogy amatőröket kellett választanod?
Nem ez az oka. Egyszerűen a jelenetek nem éltek a hivatásos színészekkel, tisztelet a kivételnek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a Virágvölgynek fontos rétege a szociológiai ihletettség. A színházi színész testi valójában van jelen a színpadon, és ha igazán jó, egy elképzelt képet, karaktert sugároz, ami csak a néző fantáziájában jelenik meg. Ezzel szemben a filmszínész testi önmagát prezentálja, saját magát teremti meg. A testét ért hatások nem alakíthatóak át, a fantázia nem egészíti ki ezt olyan módon, mint a színházban. A gondolkodása, az élettörténete a testén marad, amit kevésbé tud átalakítani, mikor a filmszerepet megalkotja, mint a színházban. Tisztelet a kivételeknek!

Folyamatosan alakult a forgatókönyv?
Nagy V. Gergő forgatókönyvíró társammal folyamatosan dolgoztunk rajta, miután a két főszereplőt játszó srácokat megtaláltuk. A Virágvölgyben a színészek személyisége is alakította a forgatókönyvet.

Úgy, mint színész, megállta a helyét a két főszereplő?
Rettenetesen elégedett voltam velük, két csodálatos ember és nagyszerű színész. De a mellékszereplőket is hasonlóan szeretem. Másfél év megfeszített szereplőválogatásának eredménye ez, amiben sokan segítettek.

Édesanyád gyógypedagógus, édesapád mozgássérült. Ez a háttér segített vagy ellenkezőleg, gátolt a munkádban?
Nem az életem valamely kiemelt eseménye inspirált, nincs közvetlen kapcsolat a magánéletem és a munkáim között. Áttételesen persze biztosan nagyon sok.

Nyilatkoztad, hogy Virágvölgy az a hely, ahol jó lenni. A film azt sugallja, hogy valahol Kelet-Európában vagyunk, de azért a magyar életérzés szintén jól felismerhető. A Virágvölgy elnevezés finom iróniával nem utal a Kárpát-medencére is, ahol jó lenne az élet, ha nem rontanánk el folyamatosan?
Érdekes, erre az értelmezésre nem gondoltam. Virágvölgy egy absztrakt hely, esélytelen eljutni oda. Mint a tökéletes boldogság: egyedül a fantáziánkban létezik.

A kisebb filmjeidben is mentálisan sérült emberek élettörténete bontakozik ki. Az emberi gonoszság is egy mentális sérülés, fogyatékosság lenne?
A gonoszság az ember alaptulajdonsága, inkább a jóság tűnik fogyatékosságnak… Olyan értelemben gondoltam ennél a filmnél a gonoszságra, hogy Laci tisztább, mint a környezete, mígnem aztán odáig fajul a helyzet, hogy a boldogság elérése céljából kisebb, majd egyre nagyobb bűnök elkövetésében vesz részt.

Lacit gyámság alá helyezik, önálló döntéseket hivatalosan nem hozhat, míg az egész film alatt önállóan dönt. Ezzel is jelezni kívántad, hogy a fogyatékosság határa folyamatos újraértelmezést kíván?
Abszolút. Bizonyos értelemben Bianka is fogyatékos, pedig ő átmenne azon a teszten, amin Laci megbukik. A film a tesztek abszurditására is utal. Teszteken keresztül nem lehet emberekről lényegi információkat megtudni.

Hogy látod, pozitív film a Virágvölgy?
Felelősségvállalás, segítségnyújtás, mi a normalitás, mi a boldogság – ilyen ügyek körül forog a film. Ezek pozitív dolgok, azt hiszem.

A rendszerváltás óta változott annyira a magyar társadalom, hogy elfogadóbb a fogyatékkal élőkkel?
Ha történelmi kontextusba helyezzük és mondjuk összehasonlítjuk a hetvenes évek Magyarországát a maival, akkor ki lehet jelenteni, hogy az értelmi és az egyéb sérült emberek helyzete javuló tendenciát mutat. Sajnos biztos vagyok benne, hogy a társadalom egy része még mindig azt gondolja, hogy az értelmi sérült emberek zárt intézménybe valók, pláne szó sem lehet arról, hogy gyermeket nemzzenek. De talán már jóval kevesebben, mint negyven évvel ezelőtt. Folytatni kell erről a közbeszédet, hiszen rengeteg pozitív példa mutatja, hogy az élet bonyolultabb annál, minthogy tesztek alapján embereket megfosszunk attól a lehetőségtől, hogy normális életet éljen! Természetesen van, akinek több segítségre van szüksége. Ezeket a segítségeket meg kell adni!