Tolnai és vidéke – Tolnai Ottó Nem könnyű című verseskötetéről

Újabb izgalmakat tartogató állomásához érkezett a Tolnai Ottó-életműsorozat. Nem könnyű címet adni egy könyvnek… Legyen figyelemfelhívó, legyen kifejező… Aztán Nem könnyű lett Tolnai Ottó legújabb verseskötetének címe, a szerző ennél jobb címet aligha találhatott volna. Nem könnyű, mint egy sláger címe, azonban a slágerek könnyűsége helyett a versekben megnyíló mélység a bizarr történetek és a Tolnaitól megszokott magánmítoszok földalatti alagútjaiba visz mindannyiunkat.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Tolnai Ottó első köteteinek megjelenése óta a Vajdaság-fogalom nem elégszik meg a földrajzi meghatározással, túllép a körbehatárolását megcélzó kísérleten, mítoszok, legendák helyszínévé válik, valahogy úgy, mint Flann O’ Brien A fába szorult féreg című regényében a kelta vidék, ahol a mindenkit rettegésben tartó Tenger-Macska garázdálkodik. Noha Tolnai Vajdaságában efféle váratlanul felbukkanó szörnyektől nem kell tartanunk, a és valóság összecsúszása olyan természetes, mint az új kötet borítójául szolgáló Bojan Bem képen a kör közepén álló, mindenre elszánt, magabiztos torreádor.

Dragomán György nyilatkozta egy interjúban: „A tárgyat, amit megnézek, igyekszem megérteni. Gondolkodom a milyenségén. Ezért nagyon praktikusan látok tárgyakat. Nem egyszer fiktív tárgyakat. Sokszor úgy kezdek el írni, hogy először egy tárgyat látok magam előtt – ekkor már nem kitalálom, hanem intenzíven meglátom – és csak később derül ki, hogy az milyen szerepet tölt majd be a szövegben.” Hasonló receptből főzhet Tolnai is. Szétégett könyökcsövek, joó lajos utca, Füst Mihály papucsa — „füst milán maga gyártotta/vágott orrú bivalybőr papucsát keresem” — halmozódik a szövegekben, Kosztolányi Dezső egy-egy versben kiömlött színes tintájáról nem is beszélve: „a hupikék komp a zúzazöld vízen”.

Olyan, egyszerre morbid és észveszejtően vicces szöveg, mint az És találtam még egy cikket című kevés jelent meg az utóbbi időben, a tragikumba rejtett abszurd, mint a gyümölcs a konyakos meggy közepén, káprázatos és letaglózó. „megfojtotta mostohaapját/a galambok másnap/egytől egyig visszatértek/valamint találtam egy újságfotót is/melyen a sevres-babylone metrólejárata látható/körben a zúzmarás fákkal/oda jártunk a metrólejárathoz közel/egy indiai vendéhlőbe/és találtam még egy cikket/a régi újságok között a pincében/melyben arról számoltak be/FÉLIX-ről világhírű hegedűsünkről/(itt lakik a petőfi utcában)/csillagot neveztek el.”