Nemrég jelent meg Grandpierre Atilla Lélek és világegyetem – a lélek újjászületése című könyve, a Vágtázó Halottkémek március 10-én a Barba Negra Trackben a New Model Armyval lép fel, ráadásul a VHK-nak hamarosan egy négyszámos kislemeze is megjelenik. Épp itt volt az idő, hogy újra beszélgessünk Grandpierre Atillával. 

PZL – 061.hu

Ha azt mondják a könyvedre, hogy new age, rosszul esik? Egyáltalán: mi a véleményed a new age-ről?
A kilencvenes években sokszor találkoztam ezzel a nagyon izgalmas, de rendkívül vegyes szellemi irányzattal, de azóta nem sokat hallottam erről. Az élet az, ami vonz. Az élet foglalkoztat, az, hogyan lehet megérteni az életünket, hogyan lehet előrébb vinni a sorsunkat az emberiség javára. Olyan korban élünk, amikor az élet ismeretlen fehér folt, a lelket nem létezőnek tekintik vagy kiszorul az ismeretek tárházából, semmit nem tanulunk róla. Belső világunk feltáratlan világ, pedig minden a belső világban dől el, az is, hogy milyen lesz egy társadalom, hogy milyen lesz a jövőnk, milyen lesz az emberiség sorsa. Próbálom mindezt a legalaposabb, legújabb tudományok segítségével is megérteni és megvilágítani. A tudományos megalapozottság hiányzott számomra a legjobban a new age-ből. Édesapámtól, Kolozsvári Grandpierre Endrétől tanultam, hogy a logika az ember leghatékonyabb segítője, minden másnál hatékonyabb. Ennek köszönhetem, hogy felfedeztem az élet lényegét megragadó természettudományt, Bauer Ervin elméleti biológiáját. Bauer Ervin nyomán kimutattam, hogy az életnek van alapelve és természettörvénye, ahogy a fizikának is. Az életnek saját természettörvénye, alapelve van, ettől kapja a méltóságát. A lélek az, amivel átéljük az életet, a lélek törvénye az élet minél boldogabbá, szebbé és igazabbá tétele. A lélek tehát nem az anyag törvényeit követi, hanem saját törvényeit. Független az anyagtól. Miután a lelkünkért mi vagyunk a felelősek, ezért nem tesszük jól, ha a külvilág, az anyagi világ vagy a társadalom törvényeit belső világunkban a lélekre kényszerítjük. Akkor tudjuk megőrizni lelkünk épségét, ha eredeti törvényeit követjük. A boldogságra, az igazságra és a megalapozottságra törekszünk.

Mikor állt össze rendszerré benned az, amit a Lélek és Világegyetemben megfogalmazol?
1986-ban írtam meg az Én lehetőségei a ma kultúrájában – Élő világegyetem című tanulmányomat, ami a Forrásban jelent meg 1988-ban. Ez volt az első nagyszabású munkám, amivel megpróbáltam feltárni, felfedezni, összerakni a világot. Ezt az új könyvemet hosszú évek óta írom. Érdekes módon a gyermeknevelés során felmerült kérdések vezettek el odáig, hogy összeállt a Könyv.

Hogy viszonyulsz a történelmi egyházak tanításaihoz?
Arra van szükségünk, hogy életünket biztos és helyes alapokra állítsuk, és ebben nem törekszem arra, hogy az életemet alárendeljem a viszonylag új keletű, és különösen nem a modern jelenségeknek. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 3000 évben kizökkent, sőt kisiklott a világ, letértünk arról az útról, amin azelőtt jártunk. Európában a görög civilizáció kezdetéhez kötődik a modern kor, ami azzal kezdődött, hogy az anyagias szemléletre helyezte a hangsúlyt. Ezzel természetszerűen együtt járt az erkölcs megromlása. Ahová a nyugati civilizáció beteszi a lábát, ott kő kövön nem marad, ott az erkölcs megromlik, sőt a kultúra is alárendelt szerepbe kényszerül. Nézd meg a magyar napilapokat, egyre modernizálják őket, a kultúra a legtöbből teljesen kiszorult.

A kereszténységet is a nyugati civilizáció részének gondolod?
Természetesen, a kereszténység a görög anyagias szellemiség mellett a nyugati civilizáció másik alappillére. Az emberiség több millió évre terjedő életében a kereszténység új keletű jelenség. Sok minden elfogadható benne és sok olyan gondolata is van, aminek több a hátránya, mint az előnye. Számomra az egyetemes, örök értékek fontosak, és ezek a modern vallások megjelenése előtt születtek. Azok a modern vallások, amelyek minden előző értéket megbélyegeznek, szerintem felmérhetetlen kárt okoztak az emberiségnek, mert megosztanak minket, mert a múltat nem „végképp eltörölni” kell, hanem felfedezni, megérteni és élni az emberiség teljes élettapasztalatából adódó következtetésekkel.

Pink Floyd See Emily Play című száma volt az egyik első rock and roll élményed. Érdekes, hogy a prog-rock kiszámíthatósága, megtervezettsége vitt el a káosz felé…
Nem a külső hatások indították el bennem azokat a folyamatokat, amelyek a VHK vagy a Csodaszarvas zenéjének megszületéséhez vezettek. A számomra igazán életfontosságú zene családi, nemzeti és általános emberi örökségem, végső soron a Természetből ered. Amit az emberiség közös tudatalattijának neveznek, az ősi emlékezés révén újra felfedeztem azt a zenei világot, ami sok ezer évvel ezelőtt élt az eurázsiai műveltségben. A Pink Floyd tetszett, de nem befolyásolta a világom. Arra törekedtem, hogy amit a legbelsőbb világomban érzek, az minél épebb formában megjelenjen. A könyvemnek is ez a lényege…

1960-as évek végén egy Liversing-koncerten érezted először az igazi extázist… Te is beindultál egy-egy beat-bulin?
Mindig is a belső világ legmélye volt számomra a meghatározó, már akkor is, amikor először hallottam beat számokat. Megszülettek belőlem olyan zenék, amelyek annyira megleptek, nem is sejtettem, hogy ilyen zene létezhet, mert ilyen zenét sehol nem lehetett hallani…Az ösztönös belső világ érzékelése, a belső világ ösztönzése volt az elsődleges. Persze, ez minden emberben megvan, hiszen mindannyian hordozunk egy sokszorosan öröklött világot… Amikor meghallottam a Liversinget vagy a Pink Floydot, akkor azok nekem annyiban voltak érdekesek, amennyiben úgy éreztem, hogy teret adnak az ősi, elementáris erejű érzéseknek. A rockzene azért fontos, mert az emberben élő örök érzésvilágot bizonyos szempontból felszínre tudja hozni. A Liversing híres volt arról, hogy vad beat zenét játszott. De mit jelent az, hogy vad? Vad az, aki nem hajlandó betörni, aki megőrzi saját méltóságát, élettörvényeit, öntörvényűségét. A Lélek és Világegyetem pont arról szól, hogy miképp találhatunk vissza az eredeti életteljességünkhöz.

Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett beszélgetünk. Az, aki ezen a környéken él visszatalálhat ehhez a bizonyos életteljességhez?
A szocializmusban nyíltan hirdették, hogy létre szeretnék hozni a szocialista embertípust, és hogy nincs kibúvó, minden embernek ehhez kell igazodnia. Számomra a szocialista embertípus valami olyan volt, mint egy államilag sorozatgyártott kényszerzubbony. Lehetséges-e, hogy egyszer az emberiséget egy teljes manipulációra törő erő tökéletesen manipulálja? Lehetséges-e, hogy teljesen eltörli az emberi arcunkat? Az 1988-ban megjelent tanulmányomban erre találtam választ… És ez az, hogy az emberben létezik egy örök mozgatóerő, ami nem tűri a megalkuvást, ami akkor, amikor nem jut felszínre, akkor is él, csak lappang, és előbb-utóbb felszínre tör, mert ez az élet természet. Ha velem, mint született budapestivel megtörténhetett az, hogy megszülettek  bennem olyan zenék, amik már több ezer éve léteztek, akkor léteznek olyan időtlen, örök valóságok, amik megközelíthetők és valóban átöröklődnek. Érdekes az is, hogy sok bennem megszülető zenéről utóbb kiderült, hogy az ősi Eurázsia népeinél fordult elő a párjuk, mégpedig rokon népeknél. Hozzáállás, figyelem, és szerencse kérdése, hogy ki mennyire fordul a belső világunk mélyén élő örök élettörvény irányába. Volt Kölnben egy koncertünk, ahol a klub vezetője azt mondta a fellépés után, hogy a teljes extázisba került közönség arra a két órára magyarrá változott…

1984-ben volt az első nyugati koncertetek Nyugat-Berlinben. Hogyan reagált erre a kinti közönség?
Nyugat-Berlinben léptünk fel a Front Kinóban… Előtte azt mondták a szervezők, hogy jó, ha 20-25 ember eljön majd, hiszen rengeteg klub van, nagyon sok az izgalmas zenekar a világ minden tájáról… 600-an jöttek el, nem is fért be mindenki. Amikor elkezdődött a koncertünk, és hirtelen robbant az erő, amitől hat métert hátraugrott a közönség a zsúfolásig megtelt teremben… A buli után odajött hozzánk Blixa Bargeld, az Einstürzende Neubauten vezetője, és azt mondta: a koncert legdrámaibb részeinél potyogtak a könnyei…

Blixáról jut eszembe… Soha nem gondoltatok arra, hogy áteresszetek olyan, részint rokon irányzatokat magatokon, mint amilyen a nyolcvanas évek közepén népszerű indusztriál zene volt?
Úgy gondoltuk, hogy a zenénk világforradalom, egy szabadságharc, ami sohasem volt, és örök érvényű, és ez olyan lelkesedéssel és vadító vágyakkal töltött el bennünket, és annyira mások voltak a céljaink és az életérzésünk, mint amilyen a kortárs zenében voltak, hogy nem is merült fel, hogy ne a saját utunkat járjuk…

1997-ben ún. Ősz-ünnepet tartottatok a VHK Rituális Színházával a Kertészeti Egyetemen. Aztán újra kellett festeni a termet, mert a közönségre hullt 800 kg szőlő…. Melyek voltak a VHK közönségének a legextrémebb, legkülönlegesebb reakciói?
Müncheni Alabama Halléban, amikor véget ért a koncertünk, a közönség nem akarta, hogy lemenjünk a színpadról, letépte a falról a tapétát, feltétpék a színpad deszkáit… Fél óráig leírhatatlan felfordulás volt. Svájcban azért tiltottak be egy klubot, mert a koncertünk utáni buli annyira elhatalmasodott, hogy rengeteg feljelentést kapott a hely, így be kellett zárniuk… 

Míg 1981-83 körül ellehetetlenítenek benneteket, 1985-től már a Pecsában is játszottatok. Mi változott meg 1985 körül?
Az egyik fordulópont azt hiszem 1985-ben volt… Meghirdetett a Pecsa egy VHK-koncertet, már kinn is voltak a plakátok, amikor a koncert előtt egy hónappal betiltották a bulit. A főváros kulturális főosztályvezetőjéhez és a Petőfi Csarnok igazgatójához fordultam, azzal, hogy fogadjanak. Találkoztunk, és ez a bizonyos főosztályvezető kerek perec közölte, hogy ő rendelte el a koncert betiltását. Erre azt feleltem, hogy rendben, ő tudja, de akkor én távozok is, rengeteg a dolgom, 200 újságíró várja a hívásomat,   és ha a koncertünk törvényellenes betiltása így név szerint megjelenik a nemzetközi és a magyar sajtóban, annak rendkívüli következményei lesznek… És elindultam kifelé. És akkor utánam szólt, megkérdezte, hogy mik a feltételeim, és lement a buli. Utána már ilyen módon nem akadályozták meg a koncerteket, más taktikára tértek át…

1987-ben felléptetek Amszterdamban, a Melkwegben, a Magyar Kulturális Hónap keretében. A VHK kiutazását a hatóságok eleinte nem engedélyezték, a zenekar végül Beatrix holland királynő kérésére tudott kiutazni. Erről Ti honnan szereztetek tudomást?
A Melkweg vezetője Budapestre jött tájékozódni, és megkérdezett több embert, hogy kik lennének megfelelőek arra, hogy képviseljék Magyarországot. A hivatalos ajánlat az R-Go és a Dolly Roll volt…Miután meghallgatták a két zenekart, azt mondták, hogy olyan zenekart kérnek, amelyik pont ezek ellentéte… Aztán a barátainkon keresztül értesültünk arról, hogy ránk esett a hollandok választása… A hatóságok Beatrix holland királynő kérésére kiengedtek nagy kegyesen minket, de úgy szervezték a kiutazásunkat, hogy csak akkor mehetünk, ha kapunk valutát, amit csak úgy kaphattunk, ha van útlevelünk, de az útlevelet csak akkor kaphatjuk meg, ha a rendőrség is engedélyezi, akik viszont a valutát kérték, szóval, lehetetlen helyzet volt… Az útlevelet a minisztériumban kellett volna átvennünk négykor, a busz pedig fél 5-kor indul a Vörösmarty térről. Négy előtt öt perccel közölték velünk, hogy az nem itt van, hanem a Bajza utcai rendőrségen… Én erre is számítottam, sejtettem hogy trükköznek, ezért egy zenekari tag ott posztolt a Bajza utcában, és valahogy megszereztük mégis az útlevelet, és mire a térre értünk, már járt a busz motorja, épp akkor csukódott volna be az ajtaja, amikor fel tudtunk ugrani rá….

Március 10-én felléptek a New Model Army-val a Barba Negrában. Mivel készültök erre a bulira?
Most jelenik meg a Lélek mélyén című négyszámos kislemezünk, amin két dal ahhoz köthető, hogy Fritz már nem a földi világban él. A VHK próbatermében vettük fel, három nap alatt, minden nap óriási érzések mozdultak meg, valami rendkívüli tört elő. Nagyon meglepett bennünket is a négy új számból két dal, mert mindkettő olyan különös, hogy szinte lehetetlen ilyet kitalálni. Érezhető, hogy álomban születtek, és álomban sokkal több dolog létezhet, és másként, más logikával, mint a valóságban… Sikerült átadnom az álombeli élményt a zenekarnak, mert mindig tartok egy diktafont az éjjeli szekrényemen. A két dal egyedülálló a VHK történetében, Lujó azt mondta, hogy ilyen szám nem volt, a dallama is másvilági logikát követ, a ritmusképlete, a hangsúlyozása is egyedülálló. Március 10-én mindent beleadunk, hogy kigyújtsuk a lélekben az örök élet hatalmát, az élet zenéjének erejével!

Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Képek: Grandpierre Atilla archiv