Újra szobor őrzi Návay Lajos vértanúhalált halt magyar politikus, a képviselőház egykori elnökének emlékét Makón. Az alkotást Kövér László házelnök és Lázár János, a térség országgyűlési képviselője avatja föl pénteken.
MTI
Návay Lajos 1870. szeptember 18-án született Földeákon. 1891-ben avatták az államtudományok doktorává Budapesten. Közigazgatási, közéleti munkája 1892-ben vette kezdetét, amikor Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett. Három évvel később már tiszteletbeli főszolgabíró, 1897-től Csanád vármegye megválasztott főjegyzője. 1901 decemberében “egyhangú lelkesedéssel” Csanád vármegye alispánjává választották. 1905-től – Battonya országgyűlési képviselőjeként – kezdett el országos politikával foglalkozni. A képviselőház 1906. április 26-án választotta meg alelnöknek. 1910-ben Temesvár országgyűlési képviselője lett.
Egy év múlva a képviselőház elnökévé választották, és a posztot 1912. május 21-éig betöltötte. 1918-ig országgyűlés képviselő. 1918-ban a harmadik Wekerle-kormány után miniszterelnöknek jelölték, a jelölést végül nem fogadta el. Az október 29-én kinevezett Hadik-kormányban belügyminiszteri posztot kapott, a kabinet azonban a másnap kitört őszirózsás forradalom miatt nem lépett hivatalba. 1919-ben, a román katonai alakulatok érkezésének hírére elrendelt túlhajtott rekvirálások hatására fellázadt makóiak ellen a Vörös Őrség hírhedt terrorista különítményét vezényelték ki. A Lenin-fiúk néven elhíresült terrorcsapat az antant előli visszavonulás során túszokat ejtett, köztük Návay Lajost és unokabátyját Návay Ivánt. Kiss Bélával, Szentes jegyzőjével együtt a kiskunfélegyházi vasútállomásnál április 29-én kivégezték őket.
Návay Lajos, közigazgatási és politikai munkája során első helyre mindig a köz szolgálatát helyezte. Közéleti munkájának első éveiben megfogalmazott politikai hitvallásához mindvégig hű maradt: szolgálatot tenni a köznek, szolgálni akképp, hogy az egyén érdeke mindig háttérbe szoruljon a magasabb rendű eszményi cél, a közjó és a haza fogalma mellett. Kiemelkedő a küzdelme a munkások kizsákmányolása és a szegénység ellen, valamint a közigazgatási rendszer hatékonyabbá, igazságosabbá tétele és a választójog kiszélesítése, demokratikusabbá tétele érdekében végzett többéves, következetes és elkötelezett munkája.
Már főjegyzőként olyan előterjesztést tett a vármegyei közgyűlésen, amelyre politikai ellenfele, a makói radikális újságíró, ügyvéd, Espersit János 1925-ben úgy emlékezett vissza: “Ő volt ebben az országban a legelső, aki a törvényhatósági közgyűlésen 1899-ben felirat készítésével indítványozta az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatását, amelyért még ma is hiába küzdünk.” Návay Lajos tiszteletére először 1935. szeptember 22-én állítottak szobrot a makóiak. 1945 nyarán a – a politikus mellett két alakot ábrázoló – szobrot lerombolták, egyes feltételezések szerint a főalakból öntötték az egykori szovjet emlékmű domborművét. A mellékalakok 1987-ben Budatétényen kerültek elő, ma a makói városháza előtti parkban láthatóak. Az újraállott szoborcsoportot Szentgyörgyi István 1935-ös tervei alapján Kiss Jenő Ferenc és Győrfi Lajos szobrászművész készítette el.
Fotó: Halász Tamás /Facebook