Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Még mindig megvan a VHS, ami akkor, a kilencvenes évek közepén a mindent, és még annál is többet jelentette nekem, és csak nagyon indokolt esetben hagyta el a videólejátszót. Éjjel-nappal nyúztam a szalagot, oda-vissza tudtam az egészet, együtt vettem Kurt Cobainnel a levegőt, együtt mormoltam vele a számok közötti összekötő szövegeket, tudtam, mikor sóhajt, mikor néz fel, mikor pörög körbe az irodai székén. Fanatikus? Lehet. De vasárnap este az A38 hajón bebizonyosodott, Cobain festett tincsei, kék szempárja, kinyúlt, szürke kardigánja, koszos tornacipője nem csak nekem vésődött be örökre. Lugosi Dani és Takács Vilkó a lehetetlenre vállalkozott, amikor a fejébe vette, hogy többedmagával színpadra viszi a Nirvana kultikussá vált akusztikus koncertjét, de valószínűleg senki nem csalódott. 

MM – 061.hu

Izzadságszag nélkül idézték meg a legzseniálisabb grunge banda csendes-ülős performanszát, a telt ház pedig azt bizonyítja, a Nirvanának a mai napig brutális a hatása, generációkat köt és hoz össze most, 25 évvel az unplugged után is. Kevesebb, mint fél évvel Kurt Cobain halála előtt, 1993. november 18-án rendezték meg New Yorkban a Nirvana unplugged koncertjét. Az esten csak néhány száz vendég és pár fanclub tag vehetett részt, de a koncert nem csak emiatt, hanem a Cobain által összeállított repertoár miatt is nagyon különleges volt. David Geffen (a Nirvana-lemezeket kiadó Geffen Records fejese) dobott is egy hátast, mikor Cobain vázolta elképzeléseit: szó sem lehet nagy slágerekről, sem Smells Like Teen Spirit, sem Lithium, sem In Bloom, egyedül a Come As You Are kapott zöld utat, bár később Kurt ezt is megbánta. Olyan ismeretlen előadóktól választott dalokat, mint a Meat Puppets, a Lead Belly vagy a The Vaselines. Az egyetlen, már a Nirvana-feldolgozás előtt is ismert dal David Bowie The Man Who Sold The World-je volt, igaz, az unplugged hihetetlen sikere után rengetegen ezt is a grunge bandához kötötték. Bowie később a koncertjein már úgy konferálta fel a dalt: „az Isten szerelmére, ez nem egy kibaszott Nirvana-feldogozás”. Az Unplugged in New York-ot 1994. november 1-jén, Cobain halála után adták ki, amely a Billboard 200-on az első helyen debütált, így a zenekar legsikeresebb posztumusz lemeze lett, 1996-ban pedig megkapta a legjobb alternatív rockalbumnak járó Grammy-díjat is.

Az MTV nem győzte újra és újra műsorra tűzni a koncertet, ami milliókat szegezett a tévéképernyők elé. A virrasztást idéző, liliomokkal, fekete gyertyákkal és füstölőkkel díszített színpadkép, az irodai székek, Kurt kopott farmerja, Krist Novoselic kajla tangóharmonikázása, Patt Smear fehér zoknija, Dave Grohl frissen mosott haja, mind-mind bevésődtek, de a koncert legemlékezetesebb és egyben legmegrázóbb pillanata, mikor Kurt felnéz, majd egy fájdalmas üvöltéssel zárja a Where Did You Sleep Last Night-ot.

“Eleinte ódzkodtam ettől az egésztől, mert a Nirvana nem csak nekem, hanem sok más ember számára is nagyon sokat jelent, épp ezért borzasztó fontos, hogy helyén kezeljük a dolgokat” – magyarázta Lugosi Dani egy korábbi interjúban utalva arra, magasan van a léc. Arra azért számíthattunk, hogy a srácok nem egy az egyben hozzák az eredetit, így a koncertet olyan slágerekkel is habosították, mint a Heart-Shaped Box, a Rape me, a You Know You’re Right, vagy a Drain You. Ezzel persze épp az eredeti koncepciót taposták agyon, de úgy tűnt, ez senkit sem zavar. Az unplugged-ot ilyen formában még nem gondolták újra itthon, és ha már negyedszázados Nirvana-ünnepről beszélünk, talán beleférnek a zenekart igazán népszerűvé tevő dalok is. A Cobain által is gyűlölt, a koncerteken szándékosan mellőzött Smells Like Teen Spirit mondjuk, nyugodtan kimaradhatott volna, anélkül is meglett volna a koncert íve.

Lugosi Dani és Áron Andris ‘Apey’

A színpadkép koppintása remekül sikerült, voltak liliomok, gyertyák, irodai székek és ott volt Erika is. Erika, a próbababa, az In Utero lemezborítóján szereplő várandós angyal anatómiai rajzának 3D-s változata, a Nirvana kései koncertjeinek gyakori díszlete. Az About a Girlt és a Come As You Are-t követő vastaps után már érezhető volt, hogy a fiúk kezdeti izgalma elszállt, csak arra koncentráltak, hogy a hajó zsúfolásig telt, grunge-on szocializálódott közönségét próbálják meg visszarepíteni ’93-ba, a füstös kocsmába, ahol a zenegépből folyamatosan Nirvana szólt, a kazettás magnók mellé, ami lassan felzabálta a Nevermind szalagját, a sulibulik pogópartijaira, ahol mindenki Nirvanára ugrált, vagy a házi próbatermekbe, ahol az alkalmi grunge bandák próbálták magukévá tenni a seattle-i életérzést.

Kurt Cobain hangját, pláne az unplugged-on tolt, hamiskás-üvöltős, fájdalmat, dühöt és keserűséget hígítás nélkül hozó hangot képtelenség reprodukálni, hál’istennek Lugosi Dani nem is vállalkozott erre. Sőt, a legnehezebb feladatot, a direkt hamisságot sem hozta egy az egyben, igaz, a Plateau-ba neki is beletört a bicskája, akárcsak Cobian-nek. A meghívott vendégek is csak hozzátettek a bulihoz – az ék-ből és a Trillionból ismert Lee Olivérnek nagyon jól állt a The Man Who Sold The World, ahogy Áron Andris “Apey”-nak is a Something In The Way. A skót alter-folk banda, a Vaselines Jesus Doesn’t Want Me For A Sunbeam című dalának Nirvana-átiratához Maszkurát hívták a színpadra tangóharmonikájával, és az unplugged-nak lágy karaktert adó cselló sem hiányozhatott, Ölveti Mátyás húzta a “grunge alávalót”. Az Apey and The Pea basszere, Prepelicza Zoli vokálja is dobott a koncerten és Kocsis Máté dobos is jól adta az alapot.


Minden idők legnagyobb hatású unplugged koncertjének a “remake-je” több mint kockázatos, az alkalmi Nirvana-banda viszont, ha nem is ugrotta meg a megugorhatatlan lécet, a “nice try”-nál jóval többet érdemel. A bandát dicsérő kommentcunamit elnézve pedig elképzelhető, hogy engednek a nyomásnak és a közeljövőben összehoznak még egy telt házas Nirvana-bulit. Arra már anyámat is elviszem, mázlijára, ő is betéve tudja “az ápolatlan kardigános fiú” dalait.

Fotók: Bodnár Dávid


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •