Sáfár József az ország egyik legmuzikálisabb basszusgitárosa, Bencsik Sándor és Cserháti István mellett az Pandora’s Box alapítója, aki olyan halhatatlan rockhimnuszokat írt, mint a Zöld, a bíbor és a fekete. 1984 tavaszán kilépett a zenekarból, de soha nem is hagyta abba a zenélést, mindig a zene közelében élt. Angyalföldi stúdiójában beszélgettünk a dicső múltról, és a biztató jövőről.
PZL- nullahategy
Emlékezetes volt számomra az 1982. szeptember 4-i mezőkovácsházi P. Box-koncert. Tizenkét éves voltam, elszöktem otthonról, átgyalogoltam a tőlünk 16 kilométerre található szomszéd kisvárosba… Te emlékszel valamire abból a koncertből?
1982 őszére már beindult a zenekar, sok fellépésünk volt, leköltöztünk az orosházi hotelbe, és onnan jártunk a környékbeli helyekre koncertezni. Abban az időben nagy vörösboros csibészek voltunk Pityivel (Cserháti István billentyűs, zenekarvezető), és talán azon a környéken ittam először Dankó Pistát… Koncertek után volt kártyázás, csocsózás… Pityi volt a fő pókeres. Délig alvás, majd ebéd, délután már ittuk a juice-t, készültünk a következő bulira… Teljesen átálltunk éjszakai életmódra… A turnék nagyon össze tudták hozni a zenekart, olyanok voltak, mint a mai csapaépítő tréningek. Akkor jelentkeztek először a problémák, amikor Varga Miki nem egyértelmű módon kikerült a zenekarból…
Mi volt előbb: elcsábították Varga Miklóst a Safariba, vagy a P.Box körül is feltűnt Vikidált nézte ki magának Bencsik Sándor? Magyarul: ha nem lett volna a Safari-projekt, akkor is kikerült volna Varga Miklós?
Samuka (Bencsik Sándor, szólógitár) minden áron csapást akart mérni a P. Mobilra, le akarta nyomni Schustert. A „P” névet is ezért vettük fel. Amikor feloszlott a Dinamit, Vikidál már nagy haverunk volt, az első lemez Szupergép című dalában is vokálozott. De azt mondta, hogy nagyra tartja Varga Miklóst, sőt a barátja, nem akarja fúrni, meg se forduljon a fejünkben. De Samukának megfordult a fejében, hogy megszerezze Vikidált, annak ellenére, hogy elevenen élt az emlékeiben: néhány évvel korábban úgy magára hagyta a P.Mobilt, hogy csak lestek… Erdős Péter ki akarta nyírni a P.Mobilt, mert túl nagy tömeget mozgattak, Schuster Lóri pedig nagy hőbörgő volt. Samuka viszont minden áron lemezt akart. Erdős „kivette” a zenekar hangját, Vikidált, de a P.Mobil mégsem szűnt meg… Akkor eszébe jutott, hogy kiveszi a legfőbb zeneszerzőjét! Felajánl neki néhány lemezt, és abban hátha tönkremegy a P.Mobil… És Cserháti Pityi (Cserháti István, billentyűs hangszerek) úgy gondolta, hogy ha Samuka lép, ő is megy vele. A hanglemezgyár Bencsik Samukát kérte fel egy zenekar alapítására, és felajánlottak neki tagokat… Még az újságokban meg sem jelent, hogy kiléptek a P.Mobilból, már megkerestek. Szóval, visszatérve a P.Box énekesváltására… Samu ürügyet keresett, és talált. Az lett a svéd-magyar projekt, a Safari. Mert Bencsik már eleve Vikidállal képzelte el a zenekart, de akkor Gyula még a Dinamitban énekelt.Varga Miki korrekten előre értesített minket: felkérték, hogy Svédországban énekeljen fel egy lemezt. Samuka azt mondta, hogy rendben van, csak a P. Box köreit ne zavarja, és ne zavarja össze a rajongókat sem. Samu nekem utólag elárulta: megmondta Vargának, hogy ha fotón megjelenik egy magyar lapban a Safari, kirúgja. És a Magyar Ifjúságban egy szép nagy képen meg is jelent egy fotó az „új zenekarról”. Samukának több se kellett…
Te is kirúgtad volna ezért Vargát? Hiszen csak a Magyar Ifjúság volt inkorrekt, ő nem akart elmenni…
Nem rúgtam volna ki! Pont kezdett vastagodni a zenekari hangzás, már nagyon megvolt a jellegzetes sound, ami alapvetően tért el a P.Mobiltól. Aztán Vikidállal visszatért valami, ami beidézte a régi világot….
De a Kő kövön mégis a magyar rockzene klasszikus rockalbuma lett. Megszülethetett volna ez az lemez Varga Miklóssal?
Valószínűleg nem. Miki karaktere melodikusabb, „áriázósabb”. Ha ő marad, inkább a Journey lett volna az irány, és nem a Deep Purple. De amikor Vidikál Gyula beszállt a zenekarba, én is éreztem a vastagodást, szigorúbban vettük a próbákat is, éreztük, hogy itt valami nagy dolog van születőben. Hatalmas élményt jelentett akkor Gyula mellett állni a színpadon, amikor a legkajakabb volt a hangja. Ezt sosem tagadtam. Igaz az is, hogy volt egy bizonyos afférunk, ami miatt leléptem a zenekarból.
Mi volt ez a konfliktus?
Megfogadtam, hogy erről sosem beszélek. De azt hozzá kell tennem, hogy Vikidált tartom az egyik legnagyobb ún. muzikális előénekesnek. Hogy mit jelent ez? Ha elkészült vázlatszerűen egy dal, olyan melodikus íveket, hajlításokat vitt a számba, hogy az attól lett az, ami… Volt, hogy Samuka lefogott két akkordot, Gyula valamit ráénekelt, és szinte kész volt a nóta. Remek hallása is volt, szóval zenei vonatkozásokban szuperlatívuszokban tudok róla most is beszélni.
Mindhárom P.Box-lemeznek profi volt az artworkje, jó grafikákkal dolgoztak a tervezők. Ezeket a munkákat ki tartotta kézben? Ki találta ki például a betűtípust?
Nagyon szerettem rajzolni, szerettem gót betűkkel pepecselni. Megmutattam ötletem Samukának, és azonnal megtetszett neki, rögtön molinót és pólót is készítettünk… Nagy lemezgyűjtők voltunk, az öcsémnek 2600 lemeze volt, annyit néztük, csodáltuk a borítókat, hogy akaratlanul is kialakult egyfajta ízlésünk. Megvolt például Meat Loaf Bat Out Of Hell című klasszikus albuma, annak a coverje is nagy hatást tett ránk.
Az első lemez Hölgyválasz című száma a P. Mobil Élsz-e még? című dalára épül. Miért nem vitte át Samuka a többi dalait is, ugyanúgy más szövegekkel? A Hölgyválasszal végül is precedenst teremtett…
A Miskolc, vagy az Utolsó cigaretta, és még jó néhány dal úgymond emblematikusan Mobil-szám lett, nem Bencsikhez kötődött (hiába írta ő), hanem a P.Mobilhoz. A Hölgyválasz (illetve az elődje, az Élsz-e még?) viszont friss dal volt, még nem járatta be a P.Mobil. Az Éjféli szekér is P. Mobil-szám lett volna, az énekdallamát például Kékesi Bajnok szerezte. (A Mobilban Bajnok volt Samuka jobb keze. Azokat a hangszerelési mutatványokat, amiket a P.Box-ban én csináltam, azokat a Mobilban Bajnok hozta. A Miskolc című Mobil-szám kiváló zongorabetétjét is a Kékesi komponálta.) Samuka remek riffeket hozott, hetekig szórakozott egy-egy szólóval, de a nóta összerakásához szüksége volt másokra, a P. Boxban főleg én hangszereltem. Egyébként a Zöld, a bíbor és a fekete szövegét majdnem teljes egészében Bencsik írta. Remek ízlése volt, azonnal kiszúrt egy-egy rossz sort, kíméletlenül újraírtatta szövegeket Csiga Sándorral és Gombócz Lajossal. Samuka megszokta, hogy a Mobilban alapvetően igényes szövegek készültek, értelemszerűen nem akarta lejjebb adni, sőt jobbakat akart.
1984-ben mindent elért a P.Box, telt házak előtt turnéztátok végig az István a királlyal az országot, az Iron Maiden és a Motörhead előtt is játszottatok. 1984-ben még az ország egyik legnépszerűbb zenekara a Pandora’s Box, majd néhány hónap alatt totálisan összeomlott, elveszítette a közönsége nagy részét is… Mi lehetett ennek az oka?
A zenei kérdésekben sokszor az anyázás szintjéig is elmentünk, ez rendben volt, ilyen előfordul minden bandában… Azt mondta Bencsik nekem: „Dödöle, te nem is vagy rocker!” Én meg azt mondtam neki, hogy te nem is vagy zenész… Ilyen sokszor előfordult, ez nem volt gond, megszülettek a nóták, és az volt a lényeg. Ezen kívül voltak olyan események, amelyek kapcsolatba hozhatóak a magánszférával. Nos, azok vágják igazán haza egy zenekarban a közös nevezőt, az alkotóképességet, az ihletet… Egyszer félrehívott Samuka, és azt mondta: Öcsi, vigyázz, ne engedd túlságosan közel magadhoz Gyulát, tartsd meg a három lépés távolságot, mert rá fogsz fázni… De a hirtelen összeomlásnak fontos összetevője volt az is, hogy már három dudás volt egy csárdában.
A Samukával megbeszéltem, hogy mindig jobb és jobb zenét fogunk készíteni, olyanokat, amelyek minket is a legteljesebb módon kielégítenek, és hagyjuk a fenébe a teátrális terpeszállást és a hajlóbálást. Akármilyen jó lemez a Kő kövön, zenei szempontból visszalépés. 1984 tavaszán lett elegem, és leléptem. Már az első lemez megjelenése után mondtam Bencsiknek és Cserhátinak, hogy nem lesz jó, ha anyagilag hülyére veszik a többieket. Én többet dolgoztam a lemezfelvételen, mint ők, volt, hogy egy hónapon keresztül takk jelre gyakoroltattam Szabó Istvánt, a dobosunkat, csináltam a hangszereléseket, stb. (Szabó egyébként remek dobos, konziba járt, de olyan nagy volt az elején a fizikai megterhelés, hogy nem bírt fél napokat végigdobolni.) Cserháti elhívott, megittunk egy üveg bort, megígérte, hogy a következő lemeznél igazságosabban osszuk szét a jogdíjakat. Egészségesen indult a zenekar, baromi jó volt a szellemisége, aztán a jogdíj-ügy már lazított az egységen…
A magánéleti konfliktuson és a jogdíj anomáliákon túl más ok nem volt?
Bár én írtam a Zöld, a bíbort – aminek akkora sikere volt, hogy a bulikon háromszor is el kellett játszani -, de egy idő után Samuka minden ötletemet leszavazott. Amikor dolgozni kezdtünk a harmadik lemezen, azt tapasztaltam, hogy elmaradtak a kis pluszok, amik nekem igazi örömet jelentettek volna. Egy váratlan csavar, bármi, ami legalább egy kicsit kibillenti a dalt az egysíkú rocksablonból. Szerettem volna egy kis ritmusforgatást, azt, hogy induljon más hangnemben a szóló… Ezt a nagy példakép, a Deep Purple is lazán hozta… És aztán már hárman voltak mobilosok a zenekarban, Vikidál, Cserháti és Bencsik, és már nem tapasztaltam nyitottságot más irányba, ők csak az ismert formák között akartak zenélni. Már a Bolond című számom sem illett bele abba a képletbe, ahogy ők a rockdalokról gondolkodtak. Főleg Bencsik és Cserháti hozta a klasszikus vonalat, ők egyébként is nagyon együtt voltak (bár Pityivel mindenki nagyon jóban volt), és a végén aztán ők vesztek össze véglegesen… Samuka nem nagyon akarta, hogy dalokat írjak. Amikor ez világos lett számomra, tudtam, hogy le fogok lépni. Egyébként Vikidálnak Bencsikkel sem volt teljesen harmonikus a viszonya. Érezhető volt, hogy ez a zenekar sokáig nem tartható egyben… Minden hőbörgés nélkül elszámoltunk, és én halál boldogan jöttem el, mert hatalmas tehertől szabadultam meg. A zenekar tele volt fel nem dolgozott feszültségekkel, belső konfliktusokkal. A napra már nem emlékszem, csak arra, hogy szép idő volt.
A Fekete bárány című dalod nem került fel az első lemezre, pedig nagyon hiányzott még egy klasszikus, húzós dal arról az albumról. Miért?
Alig volt nótánk, biztos, hogy ezt is beadtuk, amikor az első lemezt terveztük. Úgy emlékszem, hogy nem tetszett a szövege a Sanzonbizottságnak. A szám alapjait a Volán Rt. nevű zenekarnak írtam, még 1979 körül, aztán megmutattam Samukának, hogy mit kell pödörni, és piszok nagy tempóba hoztuk a dalt, ami az első műsorunk egyik alapszáma lett, de aztán egyszer csak elsikkadt.
Vikidál nehéz eset, a P.Box éveit viszont úgy tűnt, hogy fegyelmezetten vitte végig…
Amikor a P.Mobilba került, úgy indult be a karrierje, mint a rakéta. Igazi sztár lett. Aztán már a Dinamitban nem tudott akkora sztár lenni, mint a korábbi években, 1982 nyarán a Kugliban főleg nem… Aztán a P.Box-szal eljött újra a régi idők sikere, néhány hónap múlva az István, a királlyal az égig repült, nem lehetett mellényt kapni rá. Mindent mindekinél jobban tudott. Samuka és Pityi mellé megérkezett a harmadik királyfi. Samukának tudomásul kellett vennie, hogy az István, a király miatt Gyula lemond próbákat és fellépéseket. Itt már Bencsik nagyon húzta a száját, de a koncertszerű István, a király óriási sikerrel ment, ami aztán újra összekovácsolta a zenekart. Viszont Vikidált aztán a színházak is megkörnyékezték, és elkezdett modorosan énekelni. Samu koncerteken is ráüvöltött, hogy ne áriázzon. De akkor Gyulára már nem nagyon lehetett rászólni… Voltak, akik azt mondták, hogy ilyen tehetség csak száz évente egyszer születik…
Az 1984-es év sikere mennyire tudható be az István a királynak? Ha nem vittétek volna az István-blokkot, akkor is ugyanannyian lettek volna a koncertjeiteken?
Természetes, hogy több embert vonzott az István, a királlyal megspékelt bónusz blokk, de a mi sikerünkkel ez nem függött össze. Az István, a király-blokk alatt nem hancúroztak a gyerekek a nézőtéren, akkor inkább áhítat volt. Hatalmas ázsiója volt 1984 elején a rockoperának, még a filmet sem mutatták be, csak részleteket adott le a tévé…
Érthetetlen, hogy Samukának miért nem volt annyi realitás érzéke, hogy megtartsa Vikidált… Állítólag azért rúgta ki, mert meglátta a tévében, hogy duett énekel Kovács Katival…
1985 körül Vikidál már a saját útját járta, nem lehetett visszafogni. Volt egy meghívásuk az NSZK-ba, amit Vikidál lemondott a színház miatt, Végül Varga Miki helyettesítette. Pityi Debrecenbe nősült, Samuka pedig kirúgta régi szerelmét. Amikor már mindenki az esküvőt várta, hirtelen elvette a gyerekkori osztálytársnőjét. És akkor kezdődött a problémák az apósával…
Volt valami jel, egy ómen, amiből megsejtetted a feltartóztathatatlan tragédiát, azt, hogy hamarosan meghal…
Miután kiváltam a P.Box-ból, sokáig nem találkoztunk, de aztán egyszer a Lehel tér mellett láttam egy iszonyú vékony farmerdzsekis fazont, aki olyan sovány volt, mint egy hurkapálcika… Háttal állt, de a dzseki és a testtartás ismerős volt. Odamentem hozzá… Azt hittem elájulok. Bencsik Samu állt velem szemben. Csont és bőr volt, lobogott rajta a farmer. Kérdeztem, hogy mi van vele… Áljópofizva elmesélte, hogy remekül van… Később tudtam meg, hogy egykori bokszoló apósára dührohamok törnek rá a régi fejsérülése miatt, a gyerekük járókáját a falhoz vágta, ami ripityára tört, előfordult, hogy vadászpuskával járkált a ház körül… Samukának nem volt munkája, ez is hozzájárult ahhoz, hogy teljesen kikészült. Nem tudott talpra állni. Aztán az anyósával, a feleségével és a kislányukkal kimentek NSZK-ba. Valójában Svédországba szerettek volna disszidálni, de Németországból visszatoloncolták őket egy osztrák lágerbe. Az após ellen menekültek el, de ő utánunk ment…
Bencsik Sándor halálával kapcsolatban az őt ismerők sokat sejtetően utalnak arra, hogy nem önkezével vetett véget az életének…
Szerintem öngyilkos lett. Egy zsúfolt táborban nem életszerű, hogy valakit kidobnak az ablakon. Több ezer ember néz minden szögből, a szobák is tele voltak kelet-európai menekültekkel… Egyik nap a család tálcával kézben sorban állt egy kis ételért, amikor Samuka megpuszilta a nejét és a gyerekét, és azt mondta, hogy nem éhes, felmegy a szobájukba. Valójában elbúcsúzott tőlük. Fellépcsőzött az emeletre, berúgott egy ajtót… A szoba tele volt menekültekkel, akik nem értették, hogy mi van. Levetette a dzsekijét, kihajította az udvarra, és utána ugrott. Az apósa valóban volt kinn a táborban, de már korábban hazament. Könyörgött nekik, hogy menjenek ők is haza, meg fog változni, de a család akkor nem ment vissza…
2010-ben új lemezt adott ki a P. Box, azóta öt év telt el. Épp itt lenne az idő egy újabb album megjelentetésére…
A zeneipar mai állása szerint nem érdemes komplett lemezeket készíteni, egy-két nótát rögzítünk csak, mint az ún. kislemezkorszakban. Klipeket készítünk a dalokhoz, és feltesszük a netre. Most naturálisabb, természetesebb hangzással kísérletezünk. Egyszerre vesszük fel az alapokat, hogy élőbb legyen az anyag atmoszférája.
Gyakran kerül szóba, hogy a még élő tagokkal összeáll-e az eredeti felállású P.Box… Meg tudjátok-e nyerni Vikidál Gyulát az ügynek?
Vikidállal évek óta újra jó kapcsolatban vagyok, több-kevesebb rendszerességgel beszélünk, találkoztunk is, sőt, a stúdiómban is énekelt. Elküldtem neki a P.Box néhány új felvételét, azt válaszolta, hogy nagyon tetszett neki, de hozzátette, hogy az egykori dalainkat ma már nem tudná úgy elénekelni, ahogy 1983-ban, de arra kért, hogy majd térjünk vissza a dologra. Szóval, most itt tartunk.
Fotók: Sáfár József archív