Még az is lehet, hogy Hollywoodban vannak kézikönyvek, amelyek arról szólnak, hogyan kell nulla költségvetésből szabadulós thrash filmet forgatni, ami aztán hozhat annyit, hogy érdemes kikölcsönözni a pesti zugfilmesektől az Ikarus csuklós buszokból átalakított stábkocsikat. A Vaksötét olyan olcsó, mint egy szórólapon meghirdetett műanyag vásár a falusi művelődési házakban. Hiába játszódik egy épület zárt térében, tehát olcsóbb, mint egy Szomszédok epizód forgatása volt 1988-ban, mégis áthozták a gyártást Magyarországra.

PZL – 061.hu

Felvettek néhány külsőt Detroit rozsdaövezetében, ami még Eminemnek is sok lett volna, majd megépítették a vak férfi (Stephen Lang) lakóházának díszletét, és már foroghatott is a sötét házban játszódó ability park thriller, ami újrahasznosította az elmúlt harminc év minden horror közhelyet, és olyan lett, mint egy másodéves UCLA-hallgató vizsgafilmje, aki azt a feladatot kapta, hogy most egy thrillert forgasson le a csoporttársaival. Mégis: a film működik. Pedig ki fogadna egy olyan thrash mozira, aminek csak annyi a története, hogy három fiatal betör egy vak ember lakásába, majd megpróbálnak kiszabadulni, de a látássérült veterán katona a saját szabályai szerint kezd el játszani. Nyilván a tiniknek jön majd be, akik bírták az elmúlt évek nulla költségvetésű szabadulós filmjeit, és még élénken emlékeznek arra, milyen a pornónézés miatti szobafogság. És persze lehet valami a témában is, ha minden második pesti szenes pincében szabadulós szerepjáték klub nyílt.

vaksotet_don_t_breathe_screenshot_20160811104920_1_original_1150x645_cover

A Vaksötét nem unalmas, a sztoriba beletettek néhány csavart, ami kimozdítja a holtpontról. Fede Alvarez filmjének legalább három befejezése van, a történeten mindig teker egyet, így kapunk happy endet, mocskos befejezést és kompromisszumos véget is. A Vaksötétnek érzelmes a kerettörténete, hogy azért mégis csak kedveljük meg azokat a surmókat, kik egy vak veterán katonát kifosztanak. Szóval, Rocky (Jane Levy) megígéri a kishúgának, hogy elszökik vele egy napfényes vidékre, ahol nem olyan az élet, mint egy Pink videó klipben, ahol alkesz szülőket kerülgetése helyett az énekesnő inkább magára tetováltat egy combfixet.

Dylan Minnette and Jane Levy star in Screen Gems' horror-thriller DON'T BREATHE.

A csóróság még nem lenne ok arra, hogy kifosszanak egy vakot, így megérdemlik a sorsukat. Valójában senki nem szimpatikus a történetben, maximum Rocky kishúga, de őt csak fél percig látjuk. A vak veteránnal sem lehet együtt érezni, hiszen ő a pincében tart fogva valakit, aki véletlenül elütötte a lányát, és atlétás hősünk, aki úgy jár-kel a házában, mint egy felegyenesedett farkas, lazán beléd vág egy félméteres sövényvágó ollót, ha éppen rossz passzban van. Marad még a rottweiler, de ő sem az az öleb, aki alkalmas lenne kutyaterápiás foglalkozásokra. Talán izgalmasabb lett volna, ha rendesen felrakják a szerelmi háromszöget, mert így csak sejtjük, hogy Alexnek nagyon is tetszik Rocky, aki ugyebár Money-val jár.

Ezt elmaszatolta a rendező, mert ő egyenes vonalú, rém egyszerű filmet akart, ami kizárólag arról szól, hogy el tudnak-e menekülni hőseink a vak fickó erődítménnyé alakított házából, vagy sem. Esetleg: magukkal tudják-e vinni a pénz? Esetleg: túlélik-e? Csak erre redukálták a mozit, amiben nincs korfestő motívum sem, annyit tudunk, hogy a mobiltelefon korszakban játszódik a mese, mert az elején hőseink váltanak néhány sms-t, de az ócska kocsijukból ítélve az egész hetvenes évek közepén is játszódhatna. Szóval, itt van egy nyárvégi kamarathriller, és ha lenn vagyunk a Balatonon, és esik az eső, és semmi más nem jut eszünkbe, ezt a filmet is megnézhetjük. Vagy lemehetünk a nyaraló pincéjébe, hogy rendbe rakjuk a szerszámokat, és beolajozzuk a sövényvágót. 

Vaksötét
amerikai thriller
rendező: Fede Alvarez 
szereplők: Stephen Lang, Daniel Zovatto, Jane Levy, Dylan Minnette
bemutató: 2016.augusztus 25.

Képek: Intercom