Az idei Record Store Day is arról szólt, hogy hazaviszünk egy kis vásárfiát… Tíz deka kókuszos, bocskorszíj, és egy ABBÁ-s pénztárca helyett történetesen lemezeket. Vinylt főleg, hiszen a „record” ez esetben a vinylre utal. Az Almássy téri Musiclandben jártunk.
POÓS ZOLTÁN LÁSZLÓ- Nullahategy
Miért vásároljunk CD helyett vinylt? Miért vegyünk meg egy eredeti bakelit albumot, hiszen ingyen is letölthetjük? Ha okos tévénk van, csak felmegyünk a tévé menüjében is megtalálható youtube-ra, és full albumok között válogathatunk, mint anyánk tyúkja a kendermagban, és jobban szól, mint a laptop…
Nos, a vinyl elsősorban érzelmi viszonyt jelent az adott albummal. Persze, jobban is szól, mint a CD, vagy a számítógépünk, olyan, mintha egy stúdióban ülnénk, ahol éppen a zenekar veszi fel a lemezt, szinte az is halljuk ahogy a dobos izzadságcseppjei ráhullnak a cintányérra. Kb. ugyanaz az analógia, mint az óvszerben szeretkezés (CD hallgatás), és az anélküli együttlét (vinyl élmény) között.
A vinylhez való viszony azt jelenti: a zene nem háttérzene, az egyik zaj a reggeli kávédaráló és a páraelszívó hangja mellett. Vinylt hallgatni ünnep, esemény. Akkor „csak a zene van”. És hogy mi volt az idei kirakodó vásár legjobb ajánlata? Nos, mindenkinek más, de talán a Sex Pistols Never Mind The Bollocks ún. picture discje, azaz képpel megnyomott vinylje, ami igazi szuvenír, lakásdísz, és természetesen hallgatnivaló is egyben. De aki a Metallica No Life Til Leather című demóját kereste kazettán, nos, annak is jutott vásárfia.
A Record Store Day egyik sajátossága: megpróbálják belőni, hogy melyek az ún. cult vinylek, így került be a 2015-ös körbe Bowie piros színű Sorrow című kislemeze, a Roxy Music 10 inches Ladytron című korongja. Világos: aki megveszi a Mastodon picture disc-jét, csak ünnepnapon teszi majd fel, hiszen ezek az albumok lakásdíszek, de mivel már az egyszeri zenehallgató ritkán vásárol CD-t, mert alapvetően letölt, vagy a mobilszolgáltatójának zenecsomagjából szerzi be a napi zenés betevőit, éppenséggel havonta vásárolhat egy-egy kézbe vehető tárgyat, amit birtokolhat. Ezek a lemezek bizonyos szempontból olyanok, mint John Lennon szállodában használt szappana, amire a gazdag rajongók licitálnak, de az albumokat történetesen le is lehet játszani, míg az árverési relikviákat általában nem.