Csütörtökön kerül moziba Kern András új filmje, a Vámos Miklós novellájából készült Gondolj rám, ami afféle keserédes mozi, tele vígjátéki elemekkel. Az alkotás igazi sztárparádé, olyan színészeket láthatunk Kern András mellett a vásznon, mint Eszenyi Enikő, Rajhona Ádám, Börcsök Enikő, Törőcsik Franciska, Elek Ferenc, Liptai Claudia. A film egy orvos kálváriája, aki miután megtudja, hogy csak hónapjai vannak hátra, elhatározza, hogy mindenkivel megutáltatja magát. Kern Andrással beszélgettünk.
PÁN – 061.hu
Azt mondta, hogy azért készült ez a film, mert mesélni akart a „korosztályos társainak”… Akkor ez egy 60 pluszos mozi?
Nem tudom, kiknek szól, és hogy ki fogja megnézni. Azt tudom, hogy én 13 éves koromban megnéztem volna egy ilyen filmet, mert filmes akartam lenni, és mert minden érdekelt, ami mozi. De hogy egy mai 13 évesnek mond-e valamit, halvány gőzöm sincs. Talán inkább korosztályos film, de ez nem jelent olyan szoros kategóriát, mert valószínű, hogy inkább 30-tól 90 éves korig nézik meg. Shakespeare Hamletje milyen korosztálynak szól? Ez a célcsoport szó most divatos kifejezés, de engem ez a dolog nem olyan nagyon érdekel. Lehet, hogy ez baj? Ez egy jó mozi, és remélem, aki ezt szereti, meg is nézi!
Saját filmjei a mában játszódnak, miközben az elmúlt hatvan év tele van meghökkentő történetekkel. Bár az új filmje utal a történelemre, de csak néhány felvillanással.
Tökéletesen véletlenül alakult így. Színész vagyok, akinek kívülről irányítják az életét, adnak szerepeket, és akkor azt eljátssza. Ha egy történet 1350-ben játszódik, és szerepet kapok benne, azt is eljátszom. De hogy én miért nem csinálok filmet, ami az ötvenes vagy a hatvanas években játszódik? Nem tudom. Azért mert maga nem ír mondjuk dalszövegeket a Zalatnay Saroltának… Azt hiszem, véletlen alakult ki, hogy én modern figura lettem a saját filmjeimben.
Volt az alaptörténetnek előképe, ún. valóságmagja?
Ezt az esetet, (vagy ilyesmit) az Egyesült Államokban hallotta Vámos Miklós, abból írta meg A halhatatlan című novelláját.
Pörög a Gondolj rám Facebook promóciója, még a karácsony ürügyén is a filmet népszerűsíti. Ezt egy kreatív ügynökség találta ki?
Nem. Azokat én csináltam, Gál Berenikével a Vígszínházból. Van egy ügynökség is, de ők a plakátot készítették, ami most éppen balhés, szóval örültem, hogy én ezeket a kis filmeket megcsináltam.
Amerikában lassan műfaji filmek a rákbetegekről szóló történetek. Mivel a témában sokan érintettek. Nem tartott attól, hogy hiába keserédes a film, sokakat elriaszt a téma?
De, tartottam tőle, de mit csináljak? Ez egy ilyen történet. Ezt a sztorit szerettük meg, ezt támogatta a Filmalap… Egyébként csak néhány embert ismerek, aki eltartja magától ezt a témát, persze vannak ilyenek is, de 860 emberből hárman voltak, akik azt mondták, hogy na, ők nem néznek meg ilyet…Remélem, mennek majd az emberek a Gondolj rámot nézni a mozikba.
Azt mondja, hogy a szórakoztatást itthon sokan összekeverik a nevettetéssel. Hol húzódik a határ? Egy kabarétréfa csak nevettetés, míg egy film jó esetben szórakoztató?
Nem. Egy jó értelemben vett kabarétréfa, ami nevettet, lehet szórakoztató. Fordítva nem igaz. Hogy csak az a szórakoztató, ami nevettet…Egy tragédia is szórakoztathat…A Rómeó és Júlia rendkívül szórakoztató, és egy cseppet sem nem unalmas, pedig elég sötét. Ez a film ráadásul nem is sötét, tele van humorral.
Aki színész, az kicsit primadonna is. Mint rendező, meghívott a filmjébe sok kis primadonnát. Nem esett nehezére a házigazda szerep? Sokkal több energiát, szervezési munkát, kellett belevinni a Gondolj rámba, mintha csak eljátszotta volna a szerepét…
Jók azok a primadonnák! Ha szereti az ember a filmjét, szívesen csinálja az ahhoz kapcsolódó összes egyéb munkákat is, tehát nem vesz ki plusz energiákat. Inkább ad.
Igaz, hogy a Lövölde tér című dalának lemezfelvételén Menyhárt Jenő, az undergound Európa Kiadó vezetője gitározott?
Nem emlékszem, nem ismertem Menyhárt Jenőt akkoriban. És nem is voltam ott minden zenefelvételnél, néha csak a feléneklésre mentem a stúdióba. Egyébként Másik Jánossal – aki annak idején együtt játszott Menyhárt Jenővel – a mai napig együtt dolgozom a lemezeimen. Én nem választom szét a fejemben az underground kultúrát és az úgynevezett mainstreamet. Ha valaki jó, jöjjön! Ha engem hívnának egy alternatív színházba játszani, és egy jó szerepet kapnék, mennék szívesen. Meg filmbe is, naná!
Fotó: HORVÁTH PÉTER GYULA