Háy János legújabb, nyolc év verseit magában foglaló, Az öregtó felé című verseskötete azonnal földhözvág. Nem kímél, nem tűr el mentegetőzést, fikarcnyi esélyt sem ad a dolgok elmismásolásának. Nem tesz engedményeket. Miért is tenne, errefelé ez a félvállról vett gesztus nem megengedett. Merre, milyen vidékeken is járunk éppen? Több mérföldnyi távolságra az éden fáitól, a Háy feltárta megannyi belső táj a mindennapok apokalipszisét kínálja.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Az öregtó felé kimondottan keményre sikeredett kötet, mondhatjuk bátran, igencsak férfias könyv, ha keménység és férfiasság alatt nem egyéb, mint az őszinteség mértéknek hátat fordító kiterjesztése értendő. Háy legtöbb verse a lényegről, a lényeg magjáról beszél, egy pillanatig nem hagyja, hogy vele együtt az olvasó figyelme másra szegeződjön. A grabancánál nem épp kesztyűs kézzel megragadott élet sokfelé mutat irányt: emitt kiüresedett, kudarcra járatott (család)helyzetek, a szobakonyha-hétköznapiság alattomos mérgétől kifáradt szerelmek, amott zátonyra futott sértett és sérült kapcsolatok, a valóság unalmas díszletei közt kóválygást, a felnőttkor lejárt tapétáktól kínos falai közt tévelygést tükröző pillanatok sokasodnak.

A szerző nem kímél senkit és semmit, mert aki a lényegről beszél, mint az jól sejthető, nem engedhet meg magának efféle légbőlkapott luxust. Háy János korábbi könyveiben sem volt a köntörfalazás, a szép remények táplálásának híve, egy elhajított cigarettacsikkben több meghittség és harmónia van, mint az ő messze nem steril boncasztalán heverő létállapotok és kiteregetett érzelmek analizálásában. „Mit tudsz még elvégezni/magadért,/A fogmosást?/Vagy már azt sem.”A tökéletes, buktatóktól, vereségektől megóvó életre nincs recept, sugallja a könyv, annál határozottabban már a félresiklás esélye valószínűbb.

A kihívások tartogatta kátyúk könnyen magukba szippantanak, a sötétben tapogatózás sérelmek és rég letűntnek hitt konfliktusok egész sorába markol, mire pedig észrevesszük, hogy tetőtől-talpig seb borít minket, addigra a fenyegető világ magától értetődően egy kitágult, távlatokat nem ismerő sebként köszön ránk vissza. A cikluscímek – Készülődés, indulás; Második pihenő, alma etc. — alapján  könnyedén kitalálható, Háy János új kötete egy képzeletbeli utazásra hív, azonban a kalandos trip után       áhítozók kétszer is gondolják meg,  leheverednek-e a Háy János vezette autó üléshuzatára, az egyhamar véget   nem érő úton gyűjtött tapasztalat a szorongással és kiábrándultsággal határos, hol a Kádár-rendszer savószínűre koptatott díszletmaradványa uralja a látványt, hol az öregedés anatómiája bukkan fel a szúros, fekete-fehér horizonton.   

A bús férfi panaszai című Kosztolányi-kötet Háy János verseskötetével összemérve pusztán egy kellemes nyári délutánon valamilyen árnyékos kertben összegyűlt idősödő férfiak rozéfröccsös mulatozása, ellenben Háy a létezés alsó rétegeiig hatol és mindent kifordít, létösszegző és létösszevérző módon, hogy egy pillanat erejéig se ringassuk magunkat abban az öntelt hitben, hogy egy szál létezésünk a teremtés csodálatosan egyszeri és megismételhetetlen remekműve. Mindazonáltal hiába a lassan mindent beborító lemondás goromba feketéje,  csillan itt még remény, nem is akármilyen, az ironia és humor fegyverei csőre töltve sorakoznak, és Háy nem fél használni őket, rajtaütésszerűen lep meg, amikor a legkevésbé számítanánk rá.

Háy nagyszerűen céloz és szinte mindig telibetalál: „Túl sok van mögöttük,/hogy fogják egymás kezét,/hogy csókolózzanak.” „Keserű lettél, mert/azt hitted, neked/más lesz az, hogy élet.” „Nem látni minden/mozdulatot bűnnek,/csak olyannak, amit/az istenek is eltűrnek.”A sötét tónusú szövegek közé örömteli meglepetésként ékelődik a Gyerekvers című opus, úgy tűnik, Háy ennek a versnek szánta a minden értelemben vett üdítő kivétel szerepét. „Úristen,/mibe ültél, Zolika,/ez egy kaki, biztos kaki./Úristen,/meneküljünk, Zolika,/ez egy játszótér!”.
Az öregtó felé vajmi kevés derűvel kecsegtető olvasmány, azonban markáns, koffeinerős költészet, és egyértelműen a legjobb fajtából való.

Háy János: Az öregtó felé
Európa Kiadó, 2017
191 oldal
3490 Ft