15 éves a Zagar. Az egyik legnépszerűbb hazai elektronikus zenei formációra sosem volt jellemző a „megfelelni vágyás”, a Zagar sosem kívánt alkalmazkodni a trendekhez, a média és a piac elvárásaihoz. A projekt a saját útját járva lett sikeres nem csak itthon, de Európa más országaiban is. A zenekar vezetője és „agya”, Zságer Balázs szerint csak így lehet az ember önmaga, csak így lehet hiteles szerző és előadó. A Zagar 15. születésnapjára készülve a másfél évtizedes „termésről”, a popkultúra változásairól, a filmzenékről és a jövőről is beszélgettünk Zságer Balázzsal.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Meglepve olvastam, hogy annak idején blues-rock-os vonalon indultál a 90-es években…
Igen, az első zenekar amiben játszottam egy blues zenekar volt. A gimiben akkor menő volt a blues és az alternatív rock, nem volt ez másképp Kaposváron sem, ahol felnőttem.

Nem tudlak elképzelni, hogy egy blues bandában zenélsz…
Pedig volt rajtam kockás ing… (nevet) A mai napig szeretem a blues,t és a jazz impresszionista attitűdjét. A blues nagyon jó alapozást jelentett mindenféle improvizatív zenéhez, amivel később foglalkoztam. Talán ma már a Zagart hallgatva tényleg furcsán hangzik, de nagyon erősen vonzódtam ehhez a műfajhoz 19-20 évesen. Azelőtt már megérintett az elektronikus zene, egy szál computeren is készítettem számokat, aztán jött ez a „bluesos-rockos” korszak,  ami aztán hatással volt a későbbi zenéimre is.

Zságer Balázs zenész 2016.03.17. Fotó:Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

De azért a kettő között ott volt még a Yonderboi-jal közös zenei vállalkozás. Előbb a duótok, a Trevira Modern, majd pedig Yonderboi szólóprojektje, ahol te is a zenekar tagja voltál.
Igen, de volt még sok más is: például a Gardrobe nevű acid-jazz zenekar, a The End, meg az Éhező Apácák, aztán jött csak a Fogarasi Lacival közösen alapított Trevira Modern,  ami egy  „kelet-európai elektronikára” épülő duó volt, de aztán a Yonderboi album annyira sikeres lett, hogy nem maradt idő és energia a Trevirára.

A Yonderboi-os időszakodnak miért lett vége?
A Yonderboi Quintettel bejártuk Európát, de aztán Laci nem akart már többet koncertezni, emellett pedig a turnék alatt elkezdtem saját zenéket is írni. Mindig is voltak saját zenei elképzeléseim, és már jó ideje vágytam arra, hogy az ötleteim is megvalósuljanak, azaz ne csak egy billentyűs legyek valaki mögött, úgyhogy elindult a Zagar. Vicces, mert ma már, amikor saját zenéim producere lehetek, néha úgy érzem, jobb lenne, ha inkább „csak” egy billentyűs lennék.

Miért?
Mert akkor csak arra kell koncentrálnod, amin, és amit játszol. Úgy értem csak a hangszeredre és saját szólamodra. Nem vagy felelős annyira a teljes hangzásért. Nem kell lemezkiadással foglalkozni, koncertszervezőkkel tárgyalni, interjúkat adni. Néha úgy érzem, túl sok mindennel foglalkozom, túl sok mindenre oda akarok figyelni, ami tök jó, de önfeledten zenélni mégis csak nagyobb élmény. Egyébként most lesz egy új projektem, egy elektronikus duó, amiben főleg billentyűs szerepet játszom majd.

Zságer Balázs zenész 2016.03.17. Fotó:Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az első Zagar album volt a Local Broadcast már 2002-ben megjelent, de úgy emlékszem, csak később ismerte és szerette meg igazán a közönség. Megelőztétek a korotokat?
Ennél kicsit hétköznapibb a történet. A lemezipar óriási változáson ment keresztül akkoriban, kiadók szűntek meg, alakultak át. A Local Broadcast eredetileg külföldön jelent volna meg, és aztán Magyarországon. Sajnos a külföldi kiadás nagyon sokat csúszott, a lemez itthoni bemutatása pedig nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Utólag a Zagar kultikus lemezeként emlegetik, de igazából annak idején az igazi nagy debütálás, és az ehhez kapcsolódó siker, amire minden kezdő zenekar vágyik elmaradt. A közönség inkább évekkel később, talán a koncertek során és a későbbi megjelenésekkel ismerte meg ezt az a lemezt. Bár a kritikusok az első perctől kezdve szerették.

Hogy került a zenétek a Szezon című filmbe?
Annak idején Török Ferenc filmrendező talált meg, ismertük egymást már korábbról. Előtte jött ki a Moszkva tér című film, és szerette volna ezt a vonalat tovább vinni egy olyan mozival, ami a Balatonon dolgozó vidéki fiatalok világát mutatja be a 2000-es évek elején. Ez nekem vidéki fiúként nagyon bejött, diákként én is sokat melóztam nyaranta a Balatonon.

Tényleg úgy írtad a film zenéjét, hogy csak a forgatókönyvet olvastad?
Igen, a könyvre kezdtem el dolgozni, de aztán persze a filmre is. Feri nagyon inspiratív volt, nagyon érzékletesen tudta átadni, hogy milyen lesz a film, milyen lesz a képi világa, milyennek képzeli a mozi hangulatát. Annyira ösztönzően tudott beszélni a filmről, hogy az első találkozásunk után hazamentem és megírtam a főcímdalt, az Eastern Sugart amihez később Ligeti Gyuri megírta dalszöveget.

Most az Éjszakám a nappalod című filmhez csináltál zenét, amelyek közül a Sleepwalking a Mary Popkids énekesének, Kamának a vendégszereplésével nagyon sikeres is lett. Most sem láttad a filmet?
Ezeket a zenéket már a filmhez készítettem. Így azért sokkal jobb dolgozni. Jó látni és érezni, hogy a színészek hogyan, milyen attitűddel, milyen tempóban játsszák a jeleneteiket. Egészen másképp írod meg a zenét így, mintha az írott szöveg alapján csak elképzeled.

Ha valakinek azt mondom, hogy Zagar, mindenki azonnal rávágja, hogy Wings of Love, pedig volt azért zenétek ezen kívül is bőven. Nem zavar?
Miért zavarna? Jó ha valamihez azonnal tudják kötni az embert. Bár a Zagar nem volt sohasem egy kifejezett popzenekar, de ez a szám valóban popzenei stílusjegyeket karcolgatott. A Wings of Love-val egy kicsit belekóstoltunk a mainstream világba is.

Zságer Balázs zenész 2016.03.17. Fotó:Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ezután jött a Light Leaks album, ami kicsit sem hasonlít a Wings Of Love-ra. Gondolom ez tudatos volt, de nem próbáltak rábeszélni, hogy erőltesd még egy kicsit ezt a slágeresebb vonalat?
Dehogynem. Biztosan sokan vártak tőlünk még sok Wings of Love-ot, de amiből már van egy abból miért kéne még egy?

Eljön még az az idő, amikor majd megint popzenét akarsz csinálni?
Biztosan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekel a popzene. De mostanában egyre inkább nem motivál. Az a baj a popzenével, hogy már rég a showbusiness része, a showbusiness pedig óriási pörgést, nagyon gyors és folyamatos tartalomgyártást és állandó jelenlétet igényel. Nekem ez nem mindig megy. Nekem ne a piac mondja meg, hogy mikor és mit alkossak. Hiteltelenné válik az ember, ha folyamatosan csak a piac és a közönség elvárásainak akar megfelelni. Másrészt egyre inkább kiszámítható és sablonossá vált számomra a popzenei dalforma, amely bizonyos szabályok követését várja el az alkotótól.

És e szabályok betartása nélkül miből lehet megélni?
Eddig sem tartottunk be semmiféle szabályt és még élünk (nevet). A giccs egyik jellemző definíciója, hogy valaki abban a korban akar szabályokhoz igazodni, amikor mindenki felrúgni készül azt. Egyébként pedig szerencsére elektronikus zenét csinálunk, ami már régóta az egyik legprogresszívebb műfaj – számtalan más műfajt és stílusjegyet képes integrálni és teljesen újszerű köntösben tálalni, magyarul képes megújulni. A nemzetközi zenei színtéren például sokkal több teret kapnak az új ötletek, a kevésbé popos és rádióbarát zenék is.

ZAGAR_UPLIFTED_2015_web

A Wings Of Love sikere után hét évet kellett várni a Light Leaks albumra.
Csak hatot. De ez a hat év nem teljesen a Light Leaks album készítésével telt. Az igazság az volt, hogy a CWFI album után belevágtunk az öcsémmel egy másik projektbe, ez volt a Demon Superior, ami többek között french touch hatásokra épülő electro duó volt. Rengeteg Zagar koncert is volt akkoriban, úgyhogy elmerültem ezekben és kevés időt fordítottam új dalok írására. De amikor ennek is eljött az ideje, tényleg hamar készen lett az album igazából egy-másfél év volt az effektív munka.

 15 évesek lett a Zagar. Ilyenkor már érdemes számadást készíteni.
Ha leülnék „leltárt készíteni”, az első felmerülő kérdés az lenne: hova tűnt ez a 15 év. Utólag azt gondolom, hogy lehetett volna még produktívabb ez az időszak. David Bowie halála után gondolkodtam el ezeken a dolgokon. Mindannyian olvastuk, hogy rákos volt és nyilvánosságra került az is, hogy az utolsó albumát akkor kezdte el készíteni, amikor megtudta, hogy beteg. Sőt, a halálát megelőző utolsó héten még demókat küldött a producerének azzal az üzenettel, hogy szeretne még egy új lemezt összehozni. A halála napján egy sötét szobában, ágyban fekve végighallgattam a Black Star albumot, ami nagyon megindító volt és arra gondoltam, hogy micsoda tökéletes befejezése egy tökéletes életműnek. Rettentő inspiráló is volt egyben, arra késztet, hogy egy művésznek vagy bármely kreatívnak mindig kötelessége a hozzá méltó színvonalat hoznia. Úgy értem, hogy hajlamosak vagyunk rá, hogy hagyjuk, hogy kifolyjon az idő a kezünkből. Mindenki tudja, hogy mire lenne igazából képes és mit tud a legjobban, és hogy azt meg is tudja csinálni, de valamiért vár és napról napra elodázza a dolgot.

Lesz a jubileumhoz kötődő új megjelenés is?
Igen még ebben az évben megjelenik egy Anniversary Remix gyűjtemény, ami az eddigi katalógusunkból válogatott számok remixeit tartalmazza majd. Számos menő külföldi és magyar producert sikerült megnyernünk az ügyre, szóval izgatottan várjuk mi is az új átdolgozásokat.

A rajongókkal együtt ünnepeltek majd május 12-én a legnagyobb szabadtéri budapesti helyszínen…
Ez egy igazi „best of” koncert lesz. Szeretnénk a legkedveltebb koncertszámainkat eljátszani az összes  eddigi lemezünkről, ráadásul mindegyiket eredeti verzióban. Nagyon sok dalt az utóbbi időben új változatokban játszottunk, de most úgy döntöttünk, hogy visszanyúlunk a gyökerekhez. Ezen kívül számos vendéget is hívtunk az elmúlt évekből, akik még titkosak, de hamarosan őket is nyilvánosságra hozzuk. Különleges látványvilággal is készülünk, ebben is próbáljuk megmutatni minden dalnak az eredeti képi világát, a „klasszikus” videókat viszont egy új vizuális installáció teszi majd érdekesebbé.

Zenekari fotó: Zagar- archív