SZILÁGYI ANDRÁS – NULLAHATEGY
1848 számunkra, magyarok számára, a nemzet születésének szinte idilli pillanata, a modern Magyarország alapjainak létrejötte. Ez a forradalmunk talán az egyetlen, amelyet a később kialakult politikai oldalak, törésvonalak nem szabdalnak szét, viszont amihez a ma élőknek is van még érzelmi kötődése. 1848-1849 bizonyos tekintetben máig él, hisz még a boldog békeidők generációja, dédszüleink is a ’48-as és ’67-es számok mellett alakították ki a modern Magyarország politikai térképét. Sok a máig fel nem dolgozott elem ebben az eseménysorozatban, de a szabadságharc megmutatta azt is, hogy a magyar nép képes nem csupán kullogni Európa nyomában leszegett fejjel, hanem vezetője is tud lenni a világpolitika eseményeinek. Ez történt 1848-1849-ben, amikor Magyarország Európa, sőt a világ összes hatalma számára mutatott példát: a forradalmak támogatóinak a magyarok jelentették a “remény üzenetét”, míg a forradalmakat leverő hatalmasok számára a magyarok elrettentő és figyelmeztető példa voltak arra nézve, hogy változtatások, reformok nélkül nem fogják tudni tovább kormányozni országaikat.
1848-ban Európa szinte minden országában komoly változások, nemzetek ébredése, új politikai irányzatok létrejötte történt, de állíthatjuk, hogy 1848 tavaszának eseményei nem csupán Európában, hanem már az egész világon jelentősek voltak. Körképünkben azokat országokat, és ’48-aikat nézzük át, melyekről viszonylag keveset tudunk.
1. Franciaország
Az 1848-as, minket március 15-én elérő forradalmi hullám Franciaországból indult. Az első forradalom ugyanis 1848 február 25-én megdöntötte Lajos Fülöp francia király uralmát, aki Angliába távozott. A forradalmárok kikiáltották a Második Köztársaságot. A forradalmi hullám azonban tovább söpört, hisz más népek is úgy érezték, ha Európa legnagyobb királyi dinasztiáját, a Bourbont alig 30 évvel Napoleon bukása után el lehet távolítani, ez a Habsburgokkal és egyéb fejedelmekkel is megtehető.
Lajos Fülöp elűzését követően a Második Köztársaság azonban számos problémával szembesült, melyek közül a legnagyobb a munkanélküliség volt. Júniusban újabb hullám érkezett: míg hazánkban a forradalom hosszan tartó vívmánya a jobbágyfelszabadítás volt, addig Franciaországban a “munkához való alkotmányos jog” rögzítése lett, illetve az első “közmunka-rendszer” kidolgozása és az első “ipari fejlesztési minisztérium” megalapítása lett. A rövid életű Második Köztársaságot aztán épp annak elnöke, III. Napoleon, azaz Louis Bonaparte döntötte meg.
2. Németország
A német forradalmak a német egység iránti igény, a “pangermanizmus” romantikus eszménye mellett szintén megfogalmaztak gazdasági jellegű követeléseket is. A “Zollverein” azaz a “vámunió” mintegy az Európai Unió előképének is tekinthetőek. A frankfurti Szent Pál templomban 1848. március 6-án tartott “német nemzeti gyűlés” melyen a 139 független német állam képviselői találkoztak s tanácskoztak az első olyan “szuper-parlamentnek” is tekinthető, mint ami a mai európai egység alapjait is jelenti. Ez azon felül is igaz, hogy igazából a frankfurti nemzetgyűlés az első német parlamentnek is tekinthető.
A frankfurti alkotmányozási folyamat egy egész évig kitartott, ám végül az 1849. március 28-án lezárult gyűlés eredményeit csupán 29 kisebb német állam ismerte el. A legnagyobbak, főleg a déli katolikus államok és Ausztria távol maradtak annak ratifikálásától, mivel az itt elfogadott döntések elsősorban egy, a porosz monarchia alatt egyesülő Németország alapjait vetették meg. A gyűlések hamar elvesztették azokat a romantikus alapjaikat, melyek egy a népek, államok szuverenitását tiszteletben tartó, az emberek szabadságát kibontakoztató, ugyanakkor a német gazdasági egységet megteremtő célokról szóltak.
3. Svájc
Kevesen tudják, hogy igazából Svájcban is 1848-nak köszönhető a modern, prosperáló állam megszületése. Ugyanakkor míg Európa nagy részében a forradalom nem elsősorban vallási törésvonalak mentén folyt, Svájcban az 1847-es polgárháború során a katolikus konzervatív és protestáns liberális kantonok közt folyt a polgárháborús küzdelem. Az 1848 tavaszán létrejövő, a békét meghozó új alkotmány alapozta meg a Svájci Államszövetséget, mely a mai napig fennáll.
4. Dánia
A győztesnek, illetve tartós eredményeket elérő forradalmak egyikének tekinthető a dán tavasz, ami az abszolutizmus végét és az alkotmányos monarchia megszületését eredményezte az országban. VIII. Keresztély dán király januárban meghalt, s a következő hónapban a franciaországi események felbátorították az ország reformereit, hogy a forradalmi hullámot meglovagolva ők is elfogadtassák a maguk “márciusi törvényeit” az új uralkodóval. VII. Frigyes bele is ment az alkuba, március 21-én új alkotmány lépett érvénybe, mely nagyon hasonlított a magyarországi márciusi törvényekhez mind politikai mind gazdasági céljai tekintetében és a forradalmat vezető Nemzeti Liberális Párt egészen az 1880-as évekig meghatározó szereplője maradt a dán politikai életnek.
5. A Brit Birodalom
Bár a Brit Birodalom azon kevesek egyikének számított, ahol az események közvetlen hatást nem gyakoroltak, 1848 nem múlt el nyomtalanul a Világ akkori legerősebb államában sem. Kanadában például 1848-ban az európai események hatására jött létre az első úgynevezett “felelős kormány”, az első ilyen a Brit Birodalmon belül. A kvázi függetlenség felé tett első lépésnek számított ez az ország életében még akkor is, ha alapvetően az országon belül az angol nemzetiség hegemóniáját biztosította sokáig.
A kanadaiakhoz hasonló jogok követelése az ír nemzetiségen belül hamar az első, a független Írország megteremtéséhez vezető felkeléshez vezetett. Az úgynevezett Young Irish Rebellion azonban hamar elbukott, lévén Írországot ekkor éhínség sujtotta. A forradalom leverése és az éhezés együttesen vezettek az ír nép nagy exodusához, egyben azoknak a politikai szervezeteknek a megszületéséhez, amelyek pár évtizeddel később a sikeres ír forradalmat levezényelték. Ekkor alakult meg amerikai emmigránsok vezetésével a Fenian Testvériség, illetve a Fiatal Írek Testvérisége, melyek aztán a század későbbi felében a legnagyobb szponzorai voltak az írországi forradalmak sorának.
6. Orosz Birodalom
Az Orosz Birodalom a Brithez hasonlóan szintén azok közé tartozik, ahol 1848-nak nem volt közvetlen hatása a kormányzatra. A birodalom területén azonban elsősorban annak nyugati területein számos felkelés zajlott. Megmozdultak a lengyelek, akik hamar egész légiót küldtek Magyarországra, Jozef Bem pedig a magyarországi forradalom tábornoka lett. Tulajdonképpen a “lengyel ’48” Magyarországon zajlott, miután 1848 májusában a poroszok leverték a Posnan menti lázadást. Egy évvel korábban a krakkói felkelést azt osztrák csapatok fojtották vérbe, az események pedig hamar az orosz hadsereg fokozott jelenlétét eredményezték az oroszok által elfoglalt lengyel területeken.
Galicia osztrák és később orosz területein az első ukrán függetlenségi mozgalom is ekkor bontotta ki szárnyait. 1848 áprilisában alakult meg a Legfelső Rutén Nemzeti Tanács, mely – osztrák támogatással, elsősorban a helyi lengyelekkel szemben – egészen 1851-ig működött. Hasonló volt ez a magyar forradalommal szemben létrehozott “nemzetiségi mozgalmakkal” csak épp a helyi lengyel szlachta megregulázására. A Tanácsot Gregorij Jakimovics görög katolikus püspök vezette, és 1848-ban több véres esemény is történt, hasonlók az egy évvel korábbi úgynevezett galiciai mészárláshoz, amikor lengyel kisnemesek ellen keltek fel ukrán parasztok. Ez a mozgalom jelentette azonban alapját az ukrán függetlenségi törekvéseknek, és hamar átnyúlt az orosz birodalom határain is nagyban hozzájárulva a korábbi határokon átívelő “ukrán” identitás kialakulásához.
7. Török Birodalom
Az Oszmán Birodalom egészét szintén nem érintette közvetlenül 1848, sőt Kossuth és számos magyar forradalmár számára épp a törökök adtak menedéket 1849-ben. A Balkánon azonban, mely ekkor vazallus államai révén a Birodalom fennhatósága alá tartozott, szintúgy végigsöpört a forradalmi tavasz. Szerbiában a nemzeti érzelmek, a vazallus uralkodók elleni elégedetlenség elérte tetőfokát, s a szerb kormány titkos, ám annál hathatósabb támogatását élvezte a Szerémségi Szerb Vajdaság kikiáltása, melyet aztán később az osztrákok sikeresen a magyar szabadságharc ellen fordítottak. Romániában is ekkor fogalmazták meg a törököktől és oroszoktól való függetlenség ideáját, és a két Románia egyesítésének vágyát, melyet aztán az úgynevezett Islazi Proklamációban ismertek el. A török és orosz hatóságok azonban hamar visszaszerezték a kezdeményezést a román törekvések fölött és – hasonlóan a szerb és ukrán példához – az Avram Iancu féle erdélyi felkelés magyarok ellen fordítása révén a “divide et impera” eszközévé lett a forradalmi hullám.
1848, te csillag – a magyar forradalom
Láthatjuk, hogy bár 1848 szelleme Európa egészén átsöpört, Magyarország volt az, amely leghosszabb ideig tartotta fenn a szabadság zászlaját, és állt ellen azoknak a birodalmaknak, amelyek már az év végére jóformán úrrá lettek a forradalmi hullámon. 1848 nem múlt el azonban további nyomok nélkül. Azon túl, hogy 1867-ben az 1848-as törvények jelentették a Kiegyezés alapjait, Kossuth Lajos, mint a “szabadság szupersztárja” az 1850-es években ma már szinte felfoghatatlan hatást gyakorolt az Egyesült Államok politikájára. Abraham Lincoln – aki amúgy a magyar eredetű unitárius vallás követője is volt – különösen Kossuth Lajos hatása alá került, későbbi, az amerikai történelmet befolyásoló döntései, személye a magyar szabadságeszmény által különösen érintett volt. Kossuth amerikai kultusza olyan erős volt, hogy az urbánus legenda szerint az “Ike”keresztnév (eredetileg az Isaac becézett változata) az “Éljen Kossuth” kiáltásból nyert utat az amerikai köznyelvbe. Ezt a nevet viselte becenévként Dwight D. Eisenhower elnök. Kossuth Lajos büsztje a legnagyobb államférfiak sorában a Kaptiólium arcképcsarnokában is ott van.
1848-ban a dagerrotípia, a fénykép még új technológiának számított. Daguerre csupán 10 évvel korábban szabadalmaztatta a technikát. Ennek ellenére a Forradalom két legnagyobb alakjáról, Kossuth Lajosról és Petőfi Sándorról maradt fenn ilyen korai fénykép. Egyes kutatók állítása szerint – ahogy korábbi posztunk is állítja – a belvárosi Stiersky Lipót nevéhez kötődik a híres Petőfi dagerrotípia, amely mára a forradalom egyik ikonikus képe. Más állítások szerint azonban mind a Petőfi, mind a Kossuth dagerrotípia a hobbi-fotográfus, Egressy Gábor színművész művei, amelyek szintén Pesten, a mai Belváros területén állt egykori Marczibányi házban készültek.
