Napokban jelent meg az East zenekar Symphonic című albuma, ami Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával rögzített koncert anyaga, dupla CD-én és egy DVD-n. A kivételes zenei élményt nyújtó produkcióról Móczán Péterrel, a zenekar vezetőjével és basszusgitárosával beszélgettünk.
PZL – 06.1.hu
A 40 éves East évtizedekig várt erre a szimfonikus közös munkára. Ilyesmi 1989 előtt nem volt jellemző a magyar popzenei hagyományra (az Omega próbálkozásán kívül), miközben ti balettzenéket is írtatok. Miért nem lehetett 1989 előtt megcsinálni egy nagyzenekari hangszerelést?
Könnyű lenne azt mondani, hogy a rendszerváltozás előtt minden ilyen próbálkozást lesöpörtek volna az asztalról. Minden bizonnyal nem, akár megvalósítható is lett volna, ha a produkció elfér a kádár-korszak korlátai között és persze az sem volt mindegy kitől származik az ötlet, és kik kaphatnak lehetőséget egy ilyen nagy vállalkozás megvalósítására. 1977-től, a szvitek születésétől építettük be a zenéinkbe a klasszikus zene elemeit, hangzásvilágát, zenei fordulatait. Ha valaki figyelmesen hallgatja az East albumait észre fogja venni, lehet hallani, ahogy szólnak a vonósok, a fafúvósok, a rezek, a harangok, az üstdobok, csak egy kis zenei képzelőerő kell hozzá. A kezdetektől fogva volt egy álmunk, vajon hogyan szólhatna a zenénk egy szimfonikus zenekarral kiegészülve. Azonban nem emlékszem arra, hogy akár nekem, vagy a zenekarból bárkinek az a vakmerő ötlete támadt volna akkoriban, hogy például a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával kellene közös koncerten fellépni, ráadásul lemezt is készíteni. Tulajdonképpen, jól van így, hogy ennyi idő elteltével és ennyi tapasztalattal jutottunk ehhez a lehetőséghez.
Az East jóval többet hozzátett a szimfonikus hangszereléssel a produkcióhoz, mint egy átlagos szimfonikus közösködés. Hogy kell ezt a közös alkotói folyamatot elképzelni?
A munka több, mint fél évvel a koncert előtt kezdődött. Olyan szimfonikus zenekari hangszerelőkkel dolgoztunk együtt, akik otthonosan mozognak a klasszikus zene és a progresszív rock világában is, akik elfogadták a koncepciónkat, megértették, hogy ebben a produkcióban az East zenéjéé a főszerep. A két hangszerelőnk, Balogh Sándor és Riederauer Richárd nagyszerű munkát végezett. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a szimfonikus hangszerelés úgy tudjon hozzátenni a zenénkhez, hogy közben egy szemernyit se vegyen el belőle. A szimfonikus zenekar a felkészülés utolsó fázisában kapcsolódott be a munkába. Közvetlenül a koncert előtti napokban hat közös próbánk volt a nagyzenekarral a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában. Amikor megérkeztünk az első próbára, minden kottaállványon ott találtuk a több mint kétórányi zene meglehetősen vaskos kottáit. Mit mondjak, különös érzés volt. A 6-os Stúdió a Magyar Rádió legnagyobb stúdiója, ahol a szimfonikusok mellett elfért az East teljes színpadi arzenálja, valamint az a technikailag meglehetősen bonyolult monitorrendszer, amelyet a koncerten is használtunk. A hangszerelés azért még a próbák alatt is formálódott, de ezek már csak nüanszok voltak.
Mely dalokat volt könnyebb “átrakni”? A bonyolultabb hangszerelésű Játékok és Hűség dalait, vagy a némileg populárisabb Szerelem sivataga című szvit dalait?
Nem kifejezetten a popularitás mértéke határozza meg szimfonikus hangszerelés nehézségét, hanem inkább az egyes opusok összetettsége. A koncertprogramban több ilyet lehet találni a Játékok és a Hűség, valamint A szerelem sivataga anyagban. Például a Hűségből a Várni kell, A szerelem sivataga szvitből pedig A túlélők dala című mű is ilyen.
Hogy tekintesz erre a lemezre? Ezt a hatalmas munkát tekinted a zenekar fő művének, vagy nem rangsorolsz az életműben?
Az East történetének minden lemezére (15 album) csak úgy tudok gondolni, mintha a gyermekem lenne. Persze, tudom, hogy nem egyformák, az egyik szebb, a másik okosabb, a harmadik meg talán sikeresebb. Mégis az East Symphonic más, mint a többi, egy nagy összefoglaló album, amely szimfonikus hangszerelése révén összehasonlítható, azonos pályára került a nagyvilág hasonló progresszív albumaival, bekerült egy nagy fényes csarnokba. És nem is az a legfontosabb, hogy mekkora lesz a sikere, hogy mennyi fog elkelni belőle, hanem hogy ott van.
Amikor az ember egy ekkora zenekarral áll fenn a színpadon, és ezer dologra kell figyelnie, tudja élvezni a zenét, vagy az állandó koncertráció megöli az élveztet?
Mondhatjuk azt is, hogy a koncentrációt is lehet élvezni. Igen, nagyon koncentrált, fegyelmezett zenélésre van szükség. Ráadásul az East-nek ez volt az első szimfonikus zenekarral közös koncertje, amelyen egy tizenkét kamerás televíziós felvétel és egy százhúsz sávos hangfelvétel is készült, igen bonyolult hangosítással és fülmonitor rendszerrel, gyönyörűen programozott világítással. Nagyon bírom, amikor egy ekkora technikai apparátus olajozottan működik. Voltak pillanatok, amikor nagyon élveztem.
Több évtizedes alkotói együttműködés jellemzi a zenekart Szurcsik Józseffel, aki most újra képet adott egy East lemezborítójára. Mi ennek a cover festménynek a története? Az albumhoz készült? Utal a Két arc című korábbi albumra, amin szintén két arc látható?
Józsi készítette az első, Játékok című East borítót 1981-ben és aztán a következő négyet is, majd 1994-ben a sportcsarnokbeli koncertünk gyönyörű díszleteit is. Hogy a Lombok között című festményének mi a története, nem tudom, ezt ő tudná elmesélni. Én Virág Judit galériájában egy kiállításon láttam először és nagyon tetszett. Amikor néhány hónappal ezelőtt kiderült, hogy az NKA támogatásával megjelenhet az East Symphonic, szerettem volna, ha rákerül a kép a borítóra. Nem a Két arc albumra gondoltam, hanem inkább a zenekar alapítóinak Józsihoz kötődő negyvenéves barátságára.
Számos koncertfelvétel jelent meg az elmúlt években az East-től, a Csepel felett az ég című 1981-es koncert, a pécsi Kodály Központban adott koncert DVD-n, aztán önálló dupla CD-én, majd most az East Symphonic. Új anyag várható-e?
Erre a kérdésedre most nem tudok válaszolni.
Mi lesz a csak bakeliten kapható 1986 című lemezzel? Kijön-e CD-n? Mi lesz a Szerelem sivataga című albummal, ami szintén nem kapható CD-én? Folynak újabb tárgyalások az újbóli megjelentésükről?
Az 1986 című album CD-megjelenése már a múlt évben tervezett volt. Ismereteim szerint, a kiadó rendelkezik a Hungaroton licencével, tehát nem kizárt a megjelenés. Mi is örülnénk, ha az utolsó, csak bakeliten megjelent LP-nk, végre CD-n is megjelenne. A szerelem sivataga és a Radio Babel jelenleg az Universal gondozásában van. Nincs tudomásunk arról, hogy a világ legnagyobb, multinacionális lemezkiadójának mi a szándéka az albumokkal.
Van egy dokumentumfilmes céged, az EPS. Jelenleg milyen filmes munkákon dolgozik a vállalkozás?Egy nagyon érdekes, eddig alig ismert történelmi témát dolgozunk fel. Az események 1848/49-ben zajlanak Magyarországon. Ennél többet egyelőre nem szeretnék elmondani a filmünkről. Talán még annyit, hogy a Médiatanács és az MTVA Mecenatúra támogatásával jön létre film, a felvételei nagyrészt elkészültek, a televíziós premier pedig előreláthatóan jövő év tavaszán lesz.
Fotók: MERNYÓ FERENC