Harmadik lemezén dolgozik a Magashegyi Underground, a kollektíva több új dalt már játszik is a turnéjukon. December 27-én Debrecenben, 28-án Nagyváradon lépnek fel. Bocskor Bíborkával, a zenekar énekesnőjével beszélgettünk.
POÓS ZOLTÁN – 061.hu
A zenekar zenei mintázata nagyban építkezik az elmúlt 40 év undergroundjából, ehhez képest mégis egy populárisabb térben van a Magashegyi Underground. Bizonyára olyan előadókkal is összesorsol az élet egy koncerthelyszínen, akik sokkal populárisabbak, mint ti. Nem okoz ez néha skizofrén érzéseket?
Mi nem okoz ma ilyen alapon skizó érzéseket? Ma egymás mellett és ellen van minden, és ez kézenfogva jár, szép és színes, én szeretem. A zenekart viszont nem lehet görcsösen, de még finoman sem bekategorizálni egy konkrét stílusirányzatba. Nem azért, mert ez olyan jól hangzik, hanem azért, mert ez ma egy hazugság lenne és ezt nagyon nem szeretjük. Mi próbálunk egy olyan utat járni, ami mögött nincs szándékos vagy erőltetett popularitásra való törekvés, de egyáltalán nem esik rosszul az, hogyha sokan befogadóak és kíváncsiak a zenénkre. A skizó érzés, mint minden más érzés, megítélésének negatív vagy pozitív értékelése, csak tőlünk függ. Szóval jól van ez így.
Bár markáns a zenekari jelenléted, de csapatjátékos vagy, olyan, aki nem építi a saját női brandjét. Ez szándékos önmegtartóztatás?
Igen is meg nem is. Szeretem azt hinni, hogy a Magashegyi elsősorban közösség, egy olyan közösség, ami magán viseli ennek a létformának a színét és a fonákját is. Tudom, hogy mennyire fontos ma a saját brand építése, azért stupidan naiv nem vagyok, de én a lelkemmel és a tudatommal a Magashegyi esetében a közösséget választottam – tudom, hogy nem fogom megbánni.
Jártál színművészetire. Vigyáznod kell, hogy “ne gondold túl” a rockénekesnőt a színpadon?
Az én alkotási folyamatomban nem szerepeket játszom, vagy adatok elő magammal, ez én vagyok, hol túlgondoltan, hol egyszerűen, hol másként… Megpróbálok komplex emberi érzésekkel, pillanatokkal kommunikálni és nem vágyom standard szerepkörök eljátszására.
Dec 28-án Nagyváradon léptek fel. Milyen érzés fellépni határon túli, magyarlakta területeken? Hogy vesz a közönség egy olyan műsort, ami nem egy “nemzeti rock produkció”, hanem más….
Én határon túli magyar területen lépek fel a legtöbbször, ugyanis erdélyi vagyok, és szeretek itt Magyarországon fellépni, de nekem a határon túli magyar pont az ellenkezőjét jelenti, mint neked, mivel más az irány ahonnan nézünk, továbbá nem gondolom, hogy egy rendszer által húzott határ minősíteni tudná az ott lakók érzelmi vagy értelmi képességeinek szintjét.
Csíkszentmártonból jöttél, arra csak medve jár, Budapest viszont “bűnös város”. Mi volt az, amit a mi napig nehezen szoksz meg Pesten?
Csíkszentmártonban sem csak a medve jár és Budapest sem csak a „bűnös város“. Ezek sztereotípiák, ami alapján nem lehet megismerni, csak ítélni. Mindig meglep Budapestben, hogy milyen szép is igazából, azokat a napokat a legnehezebb megszokni, amikor ezt valami miatt nem veszem észre.
Mit szóltál, Kardos Horváth János Feri gyere vissza! című kis performance-ához?
Hát Nostradamus mondott cifrábbakat is. Teljesen fölöslegesnek tartottam…
Amikor 2009-ben a leállás után újraindult a zenekar új tagokkal, nem gondolkodtál azon, hogy új néven kellene zenekart alapítani?
Folytatni akartunk valamit, nem új neveket kitalálni. Akik az alkotói szerepet töltötték be a zenekarban, azok a mai napig benne is vannak, aktív dalszerzők, producerek, társak.
Említetted egyszer, hogy néha beleírsz Tariska Szabolcs szövegeibe. Van úgy, hogy együtt is írtok szöveget? Milyen szinten nyúlsz bele egy-egy szövegbe?
Nem írunk közösen szövegeket, a kérdésed viszont inspirál, vagyis megkérdezem Szabitól is, hogy ő mit szólna hozzá.
Szerepeltetek vallási fesztiválokon is, mit gondolsz, mi az oka, hogy ilyen rendezvényekre is elhívják a zenekart? Ilyenkor átlakítjátok a setlistet?
Nem csak a mi zenekarunkat hívják meg ilyen fesztiválokra, hanem nagyon sok mai zenekart. Az tény, hogy mi is hiszünk valamiben közösen és külön-külön is. Nem írjuk át a műsort, egyszer kértek meg arra, hogy a Szerelem tablettát hagyjuk ki a setből.
Milyen impulzusok érték a zenekart a harmadik lemez írásakor? Lesz-e markáns elfordulás a korábbi hangvételtől? Kb. mire számíthatunk?
Ez a folyamat inkább a jelen időben játszódik le és azt kell, hogy mondjam, nagyon viharos időszak ez a Magashegyi életében, sok zajjal, sok megtisztulással és szerintem nagyon jó eredményekkel. Nem fordulunk mi el markánsan attól, amit eddig csináltunk. Továbbra is megpróbálunk őszinték maradni és nem úgy tenni, mint az az 564 éves rocksztár, aki még mindig tininek akarja eladni magát a színpadon. Harmadik lemez – mesebeli szám – lesz a harmadik próbatétel. Ezután csak a boldogság jöhet, nem?