Kilencvenhárom éves korában vasárnap elhunyt Haskell Wexler kétszeres Oscar-díjas amerikai operatőr és aktivista, a ’60-as, ’70-es évek filmművészetének újító szellemiségéről ismert meghatározó alakja, akinek nevéhez olyan filmek fűződtek, mint a Nem félünk a farkastól és a Száll a kakukk fészkére.
MTI
A filmest fia – a hangmérnökként kétszer is Oscar-díjra jelölt Jeff Wexler – tájékoztatása szerint álmában érte a halál.
Haskell Wexler jómódú chicagói zsidó családban született 1922. február 6-án. Fotózni általános iskolás korában kezdett egy szakszervezeti körökben mozgó fényképésznél, 12 évesen pedig már filmezett: a családi nyaralást örökítette meg kézi kamerával a Mussolini-féle Olaszországban. Gyerekkori barátai között volt Barney Rosset, aki később nagy szerepet játszott a cenzúráról szóló törvények eltörlésében azzal, hogy eredeti változatában adta ki D.H. Lawrence angol író Lady Chatterley szeretője című művét és Henry Miller amerikai szerző Ráktérítő című könyvét.
Wexler a kaliforniai Berkeleyben kezdte meg egyetemi tanulmányait, de 18 hónap múltán beállt a kereskedelmi tengerészethez, ahol aztán négy és fél évet húzott le a második világháborúban. A hajót, amelyen szolgált, torpedótalálat érte Dél-Afrika partjainál, Wexler több társát is megmentette azzal, hogy segített nekik a mentőhajóba jutni. Később visszatért Chicagóba, ahol az egyik szakszervezet számára forgatott filmeket, majd 1960-ban Hollywoodba ment. Első játékfilmes munkája Elia Kazan Amerika, Amerika című drámája volt, amellyel azonnal nagy elismerést és ezáltal sok megbízást szerzett.
Sokoldalúságáról és intuitív megközelítéséről lett ismert, első Oscar-díját a Nem félünk a farkastól című 1966-os filmért kapta, ez volt egyébiránt az utolsó fekete-fehér film, amelynek operatőrét díjazták. Wexler kézi kamerával és közeli felvételekkel tette még drámaibbá az Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével készült alkotást.
Ő fényképezte az 1960-as, 1970-es évek néhány meghatározó filmjét, így a Forró éjszakában című drámát a faji megkülönböztetésről Sidney Poitier és Rod Steiger főszereplésével, A Thomas Crown-ügyet Steve McQueen és Faye Dunaway főszereplésével, a Száll a kakukk fészkére című könyv adaptációját, a Dicsőségre ítélve című 1976-os életrajzi drámát – amelyért a második Oscar-díját kapta – és a Jane Fonda és Jon Voigt főszereplésével készült háborúellenes klasszikust, a Hazatérést is.
Hírhedt volt a rendezőkkel való összetűzéseiről, Francis Ford Coppola kirúgta őt A magánbeszélgetés forgatása közben, Milos Forman pedig a Száll a kakukk fészke munkálatai során vált meg tőle, ezért szerepel Wexler neve mellett Bill Butleré is a stáblistán. “Nem hiszem, hogy volt olyan filmem, amelyet én ne tudtam volna jobban megrendezni” – mondta évtizedekkel később. Ő maga is rendezett, túlnyomórészt dokumentumfilmeket. Haskell Wexler egyike volt azon kevés operatőrnek, aki a nagyközönség számára is elég ismert volt ahhoz, hogy csillagot kapjon a hollywoodi Hírességek sétányán. Oscar-díjra összesen ötször jelölték, és még 89 éves korában is Emmy-díjat nyerhetett volna egy híres baseballjátékosról szóló film operatőreként, de végül nem ő lett a befutó.