Október 27-től látható a mozikban a magyar film idei egyik legnagyobb sikerét elérő Hétköznapi kudarcok című alkotás, amelyért a magyar-román származású Grosan Cristina elhozhatta a legjobb negyven év alatti rendezőnek járó díjat a Velencei Filmfesztiválon. A cseh-magyar-szlovák-olasz koprodukcióban készült alkotásban egy megmagyarázhatatlan természeti jelenség zavarja meg három nő átlagosnak induló napját, akik a káosz közepette megpróbálják átvészelni a napot, és megtalálni helyüket a világban. A forgatókönyvet 2018 óta fejlesztették, jóval a Covid és a háború kirobbanása előtt, innen nézve még meglepőbb, mennyire félelmetesen rímel a közelmúlt és a jelen vészterhes, már-már apokaliptikus állapotaira.

MM – 061.hu

“Amikor beütött a pandémia, és láttuk, hogy a valóságban hogy néz ki ez a káosz, meg a félelem társadalmi szinten, akkor elhatároztuk, hogy megtartjuk az eredeti ötletet, és nem fogunk félni tőle. Tudtuk, hogy valamilyen módon a néző bele fogja látni, hogy ez akár a pandémia vagy a háború hatása is lehet a filmben, hiszen valahol rokon ez a gondolatmenet, de eredetileg a globális felmelegedésre, a túlfogyasztásra, és a társadalmi instabilitásra gondoltunk” – fogalmazott a 061.hu-nak adott interjúban Grosan Cristina rendező.

A Hétköznapi kudarcok története három szálon fut: a különc tinédzser, a szorongó anya, és a nemrég megözvegyült nő átlagosnak induló napjába nyerünk bepillantást, amikor is egy különös robbanás rázza meg a várost. Egy speciális városkép tárul elénk, Prága indusztriális, az egész keleti blokkban ismerős arca mutatkozik meg, amely rendezői szándék volt, ezzel is élesen érzékeltetve-éreztetve a sajátos, közép-kelet-európai légkört. A különböző társadalmi rétegekből jövő szereplők saját problémáikkal, drámáikkal vannak elfoglalva, miközben végig érezhető egyfajta feszültség, valami baljósló, valami visszafordíthatatlan. A film e három szálat hozza össze, a megmagyarázhatatlan jelenség feldolgozásához a szereplők sorsközösséget vállalnak, egymásra találnak, egymást segítve próbálnak megoldást találni.

A film erénye, hogy nem akar túlbeszélni, nem akarja túlárnyalni a karaktereket, a néző mégis közel kerül hozzájuk. Hana (Tatjana Medvecka) problémája a legjobban át- és belátható: elvesztette férjét, majd a gyászfolyamat elején a munkáját is elveszíti. Tereza (Nora Klimesová) az identitását kereső tinédzser nem olyan, mint társai, más a világlátása, más preferenciái vannak, mint a többi kamasznak. Ez neki, és szüleinek is feltűnik. Tereza bezár, anyja, Edita (Kerekes Vica) pedig eszköztelen. Mrs Valkova (Petra Bučková) kisfia problémás, osztálytársát bántalmazza, a gondok pedig kimondva-kimondatlanul az anyához vezetnek vissza. Nem tudunk meg sokat róluk, csak skicceit látjuk a karaktereknek, hogy ez hiba-e, vagy sem, relatív, az egzaktság hiánya viszont egyértelműen izgalmas a nézői asszociációkat tekintve.

E három nehéz sors a közelgő katasztrófa vonzásában összefonódik, Hana Terezának, Tereza a kisfiúnak, Edita pedig Mrs Valkovának nyújt segítséget, bezárul a kör, az üzenet is megérkezik: bármi is történjen, számíthatunk egymásra. A film végén elhangzó 3, 2, 1 – visszaszámolás egyértelműnek tűnhet, itt van az apokalipszis, mégsem vagyunk biztosak benne, lehet, hogy ez csak egy jel, hogy változtatnunk kell, másképp kell élnünk.

A Hétköznapi kudarcok nem akar didaktikus lenni, nem akar nagy megfejtéseket adni, egyet szeretne: rámutatni arra, hogy a globális felmelegedés, a túlfogyasztás, a társadalmi instabilitás, vagy a kommunikáció hiánya hova vezethet. Mindezt 2022-ben, túl (?) a pandémián, a háború kellős közepén, a gazdasági recesszió kapujában. Grosan Cristina filmje sosem lehetne aktuálisabb.

Hétköznapi kudarcok
magyar-cseh-szlovák-olasz filmdráma
84 perc, 2022
Rendezte: Grosan Cristina
Szereplők: Kerekes Vica, Petra Bučková, Tatjana Medvecka