Új időszaki kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban, amely az ’56 események 60. évfordulójának alkalmából egy új aspektusból mutatja be a magyar történelem azon korszakát. A szabadság kódjai című tárlat az 1956-os történések szimbólumválasztásait és azok üzeneteit értelmezi.
SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu
1848 forradalma a polgári szabadságjogok kivívását és biztosítását, az 1956-os események azok visszaszerzését tűzték ki célul. Így természetes, hogy az ’56-os forradalom ’48-as szellemiségén, esetenként programján alapult és szinte teljes egészében annak szimbólumrendszerére épült. A közösségi jelentéssel bíró szimbólumok a kommunikáció és a társadalmi csoportkohézió megerősítésének eszközei. Történelemteremtő képességük nem érthető meg akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk az általuk keltett jelentések sajátos és mély érzelmi töltetét.
Az eszmékhez és vágyakhoz rendelt jelképeket mutatja be különböző forrásból származó – történeti, néprajzi, katonai, hétköznapi és reprezentatív – tárgyakkal, dokumentumokkal. Érzékelteti, mely jelekkel és szimbólumokkal voltak képesek kódolni az áhított szabadságot a nemzeti, politikai autonómiáért küzdő társadalmi körök, csoportosulások, szimpatizánsok. Megjelenik többek között az egység szimbólumaként a zászló, a kokárda, illetve a nemzetőrség. A történelmi dokumentumokat a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből válogatott anyag teszi teljessé.
Az 1848-as és 1956-os plakátok, újságcímlapok, iratfejlécek a forradalmi jelképek (pl. Kossuth-címer) napok alatti kiformálódásáról és változásáról adnak hiteles képet. Utóbbiak betekintést engednek az ’56-os forradalom eseményeibe, a két forradalomban fellelhető párhuzamokba. A városi polgár és a társadalom szélesebb rétegei, iparosok, parasztok, pásztorok egyaránt éltették hétköznapi és ünnepi tárgykultúrájukban a szabadságvágy kódolt jelképeit: a függetlenséget kifejező Kossuth-kultusz profán rítusait. Köznapi és alkalmi tárgyakon tűnnek fel nemzeti színek, szalagok, lobogók, s főként az egyes történelmi korszakok címereinek változatos leképezései. Milyen kódokkal és szimbólumokkal fejezhetjük ki, ha egy eszme mellett állást foglalunk – ruhadarabok, textíliák, használati tárgyak, de még egy talicska is mesél erről.
A vásárlásoknak és adományozásoknak köszönhetően két ritkán felbukkanó tárgyhoz is hozzájutottak a gyűjtemények. Az egyikük egy lyukas zászló 1956-ból, a közepéből eltávolított Rákosi címer darabjával, a másik egy vele egykorú Kossuth-címeres lobogó. Alig tucatnyira tehető a forradalmi ereklyének számító, valóban hiteles, ’56-os zászlók száma. A most fellelt két darab elsőként lesz látható kiállításon.
Érdekesség emellett a multimédiás eszközök használata: a vitrinekben kevéssé jól megfigyelhető, részletgazdag tárgyak nagy felbontású képeken járhatók körbe, de izgalmas a történelmi események érintőképernyőn való, dokumentumokkal, filmrészletekkel gazdagított interaktív megjelenítése is.
Fotók: Horváth Péter Gyula- 061.hu