2020. március 7-én az Edda Művek Retro címmel idézi meg a negyven éve megjelent első lemezét, amely a magyar rocktörténet egyik legerősebb debütáló albuma volt, olyan slágerekkel, mint a Minden sarkon, az Álom, az Egek felé, az Ahová eljutok, a Fémszívű, az Elhagyom a várost vagy az Álmodtam egy világot magamnak. Az album platina státuszú lett, azaz rövid időn belül több, mint 250 ezer darabot értékesítettek belőle, így az egyik legnagyobb példányban eladott magyar lemez is egyben. Az elementáris erővel berobbanó Edda első albuma artworkben is szintet lépett, máig az egyik legjobban sikerült magyar lemezborító, így aztán nem is csoda, hogy az Edda nem hagyja ki a ziccert, és megidézi a magyar rocktörténet egyik kulcslemezét. Pataky Attilával, a zenekar vezetőjével beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

A koncert milyen arányban épül az 1983 előtti dalokra? A teljes első albumot eljátsszátok?
2000-es évet jelöltük meg vízválasztónak, azokat a dalokat választottuk ki, amelyeket akkor is és most is fontosnak tartottunk, tartunk. Kitaláltunk egy jól működő koncepciót erre a „retró” hívószóra, de a többi hadd legyen meglepetés! Nekünk az a dolgunk, hogy szórakoztassunk, hogy életre szóló élményt varázsoljunk a színpadra. 34 albumunk van, volt miből válogatni. Pontosan úgy játsszunk majd minden dalt, ahogy azok megszólaltak a nyolcvanas évek elején. Lemezminőségben, ugyanazt a hangszínt, ugyanazt a ritmust fogja hallani a közönség.

Lesznek vendégek?
Nagyon komoly csata után úgy döntöttünk, hogy nem lesznek. Sokan játszottak korábban az Eddában. Ha mindenkit meghívnánk az széttördelné a műsort, és ha néhány régi társat elhívunk, akkor felmerül, hogy másokat miért nem, és akkor sértődés lenne az egészből.

Kép forrása: FB, az Edda a Budai Ifjúsági Parkban, 1980-ban-ban 

Milyen extrákkal készültök? Előkerül az overál?
Szerinted?! (Nevet) Átitatódtunk az első évek szellemiségével, erre a korszakra én ezer hálával gondolok. Csodálatos éveket töltöttünk együtt, aztán az idő és a tér szétrakott minket, nem hagyta meg, hogy közös utunk legyen. Hatalmas ívet tudtunk volna befutni együtt, de más volt a sorsunk.

Nagyon erős az első három Edda-album ún. artworkje, amelyek Hegedűs György fotós és Pálffy György grafikus munkáit dicsérik. Honnan jött a borítóterv ötlete?
Hegedűs Györgytől származik. Lejött Miskolcra, megnézte a környezetet, ahol éltünk, eljött koncertekre, próbákra is, és nagyon ráérzett a dologra, igazán profi módon megoldotta a feladatot. A jellegzetes Edda-logó pedig Pálfi György érdeme. Magunkénak éreztük, a miénk lett.

Ki az a melós fickó svájci sapkában a borítón?
Egy vasöntő munkást ábrázol a kép. Ahogy megjelent a lemez, ő is kapott belőle.

Volt-e 1979 telén komoly meccs a tracklistáról a Lemezgyárral, vagy komolyabb konfliktus csak a 3-as lemez körül volt. Az Engedjeteken kívül volt olyan dal, amit nem engedtek?
Az első lemeznél alapvetően lendületből átmentek a dalok, annyira önmagáért beszélt minden, olyan felfoghatatlannak tűnő sikerszériából érkeztünk meg a stúdióba, hogy nem volt gond, minden úgy ment, mint kés a vajban. Pár nap alatt rögzítettük a lemezt, amit előtte már alaposan begyakoroltunk. Miután megjelent, hirtelen minden ajtó kitárult előttünk, pedig abban az időben milyen lehetősége volt egy vidéki zenekarnak? Semmi. A lemeznek olyan átütő sikere volt, hogy a Hanglemezgyár nem győzte újranyomni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az első lemez ma már felfoghatatlanul sikeres lett, de 1980-ban a tévében még nem nagyon szerepeltetek, sem a Pulzusban, sem az Egymillió Fontos Hangjegyben. (1981-ben már igen.)…. A sajtót gyorsan megdolgoztad, de a tévé valamivel nehezebben ment…
Ez tényleg így volt, az első lemez idején a tévé közönyös maradt, viszont a rádiók nem, sűrűn voltunk például a Petőfin a Tánczenei koktélban. Ami a hátrányunk volt, az lett az előnyünk. Olyanok voltunk, mint Rambo, befestettük magunkat a saját színeinkre, megérkeztünk, óriási sikereink voltak, de még aznap éjjel eltűntünk. Nem voltunk szem előtt, nem is nagyon bántottak minket. Amikor viszont a szakmának leesett, hogy hoppá, kihasítottunk egy komoly szeletet a tortából, akkor megjelentek a fékek, elkezdődött az akadályoztatás, nehezebben nyíltak meg az ajtók, pont úgy, ahogy a kezdeti időkben.

Volt egy olyan buli, amin ott volt mondjuk Erdős vagy Bors vagy Wilpert, és meggyőzte őket, hogy úgymond lemezérett lett az Edda….
Volt több koncertünk Budapesten, híre ment a szakmában, és aztán behívatott Erdős Péter, és megkérdezte: van-e nekünk egy lemezre való anyagunk? Mondtam, hogy persze, még annál is több van. És ha azt mondom – folytatta – , hogy két hét múlva felvétel, az mehet? Mehet – válaszoltam. Akkor már volt egy kislemezünk is, amely elképesztő sikeres volt, rengeteget adtak el belőle. Szóval,az Álom és a Minden sarkon sikerével úgymond megalapoztuk a Lemezgyár ajánlatát. És akkor hirtelen kaptunk pár napot. Buksi egy nap alatt dobolt fel mindent, másnap felgitározták a fiúk, én a harmadik nap már énekeltem is.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az Engedjetek saját utamon című számot – amely az Edda egyik legfontosabb száma volt – minden lemezre kiajánlottátok, de mindig visszadobta a Hanglemezgyár. A Viszlát! albumra nem próbáltátok feltenni? Végül is a Lemezgyárnak már mindegy volt, hiszen az akkori zenekar már feloszlott….
Nekünk már mindegy volt, de a Hanglemezgyárnak nem… Az 1982-es 1,2,3 Start koncertlemezen megjelenhetett a Micsoda komédia és a Vörös tigris, mert az az album nem sorlemez volt, hanem egy ízelítő a Popmajális című rendezvényből.

1981 elején szovjet turnéra ment a zenekar. Volt-e ott úgymond földöntúli észlelésed, hiszen az elzárt szovjet birodalomban bármi előfordulhatott….
1981-ben úgy le volt földelve minden, hogy infók nem jutottak ki, pedig az ufológia szempontjából rengeteg esemény történt a Szovjetunió hatalmas területén. 1981-ben erről még nem lehetett szó, csak Brezsnyevről és a vodkáról. Meg a szovjet lányokról….

Fotó: Horváth Péter Gyula

Azt mindenki látta, hogy tele voltál akkor is energiával, de a többiek hogy bírták a tempót?
Nagy szenvedéllyel éltünk akkor mindannyian. Haraptuk az életet, olyan hőfokon égtünk, hogy azt nem is lehet elmondani. Az volt az életünk, a boldogságunk, hogy mi lehettünk az Edda! Így aztán nem nagyon tudtuk mi az a fáradtság.

A nyolcvanas évek elején már abszolút kurrens volt az Edda, csak az IM-ban volt legalább háromszor poszteren a csapat. Volt olyan, hogy passzolni kellett mondjuk filmes felkérést, vagy bármit, mert már nem fért bele…
1983. december 17-ig, a feloszlásig amit bírtunk, mindent megcsináltunk. Örömmel és szenvedéllyel játszottunk, de be kell vallanunk, hogy túlhajszoltuk magunkat. Ez is belejátszott, hogy az akkori Edda végül feloszlott. De ennél is erősebb volt az, hogy más zenei irányt képzeltünk el. Slamo még jazz-rockkal is kísérletezett, én pedig azt a rockzenét szerettem volna tovább vinni, amit a mai napig is játszunk. De nem maradtunk le semmiről, egyetlen ölelésről sem. Minden megtörtént azzal az Eddával is, ahogy megtörténik minden velünk 1985 óta.

1985 körül némileg frissebb, fiatalosabb hangképpel jelentkezett az újjáalakult Edda… Volt valami meghatározó élmény, ami más irányba vitte a zenekar világát?
A zenében is kerestük az utat, és valamiféle sorsszerűség és sugallat is lehetett abban, hogy végül megtaláltuk az Edda újabb zenei világát… Kiforrtuk magunkat, mint a jó bor.

Kép: Facebook / Edda Művek Szombathelyen

Az Aréna egy bejáratott rockhelyszín, viszont az Edda korábban számos különös helyen játszott már…
Felléptünk már kőbányában, mozivászon előtt is, de talán a leginkább különleges helyszín egy Krétára tartó repülőgép fedélzete volt.

A Retro című műsort csak itt hallhatja a közönség?
Talán egy-egy megoldást átmentünk a nyárba, de a műsor legnagyobb része egyszeri és megismételhetetlen lesz. Bár készül róla hang és képfelvétel is, de azért az élő koncertet semmi sem pótolhatja. Az Edda rajongóinak reményeink szerint életre szóló élmény lesz ez a koncert.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula