Október 13-án az Egyesült Államokba utazik a Bogi & The Berry zenekar, hogy aztán fellépjenek New Yorkban, New Jersey-ben és a floridai Sarasotában. A koncertek között pedig klipet is forgatnak az új, 13-as ház című dalukhoz. Bogival beszélgettünk.

PÁN – nullahategy

Úgy tűnik, hogy eddigi életed felkészülés volt arra, hogy énekesnő legyél. Nem maradt ki semmi a gyerekkorodból?
Gyerekkoromban nem éreztem, hogy nagyon tudatos, ambíciózus lennék, aki csak sztár akar lenni, és görcsösen csak erre készül. Nem voltak zenészek a családban, de kétségtelen, hogy apu rengeteg zenét hallgatott mindenféle műfajban a Quimbytől Európa Kiadón át a Belgáig. Sokat jártunk koncertekre, már tízéves koromban elvittek a Sziget Fesztiválra, de sokat mentünk színházba is, sokat beszélgettünk a művészetekről. Hat évig táncoltam, emellett suliba jártam, nem maradt ki semmi a gyerekkoromból. Persze, már akkor is érezhető volt, hogy szeretek szerepelni, és hogy érdekel a színpad. Ha jött a karácsony, leült a család a fa mellé, és akkor bemutattam az új produkcióm.

A klipjeid és a fotóid profi munkák, úgy tűnik, egy kreatív team dolgozik a Bogi & The Berry projekten. Voltak olyan zenei vagy egyéb kreatív elképzelések, amire azt mondtad, hogy ezt nem?
Sok ember munkája van abban, hogy ezt a produkciót fel tudtunk mutatni. Tizennégy évesen kerültem bele a zene világába, akkor készült az első videoklipem. Akkor persze még naiv voltam, nem tudtam mi ez az egész, csak azt, hogy szeretek énekelni. Egyre tapasztaltabb lettem, és egyre inkább megerősödött az énképem. Azt nem mondom, hogy a személyiségem teljesen kiforrt, hiszen még csak 18 vagyok, de nem csinálok olyat, amivel nem értek egyet. A menedzserem Csontos Noémi Virág az egyik legjobb barátnőm, jól megértjük egymást, közösen hozzuk a döntéseket. A stylistom, Schreiter Lilla is jó barátom, együtt választjuk ki a ruhákat, tehát nincs olyan, hogy rám eröltetnének valamit. Elfogadják a véleményemet, mert ez a produkció belőlem indul ki, és csak akkor lesz hiteles, ha jól érzem magam a dalok éneklésekor.

Éppúgy szereted Lana Del Reyt, ahogy Rihannát is. A minőségi rádió-barát irányt viszitek tovább, vagy egy némileg progresszívebb vonalat?
Néhány hónappal ezelőtt alakult a Bogi & The Berry, amit a Körút című dallal indítottunk el, és ami egy váltás kezdetét is jelöli. A We All és a Feels So Right afféle country-pop irányt képvisel, amit nagyon szeretek, de jó lenne kipróbálni mást is. Folyamatosan készítjük az új dalokat, és nem a dance-pop irányába megyünk. Tegnap is stúdióztunk, miközben magyar szövegeket is írtam, ami hatalmas kihívás volt, mert eddig csak angolul készültek a szövegeim. Ez is egy váltás, mármint a nyelvbéli. Szeretek magyarul énekelni, mert sokkal közelebb engedhetem így az embereket magamhoz, hiszen ez az anyanyelvem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem fogok többet angolul énekelni, mert azt is nagyon szeretem, de most a Bogi & The Berry magyarul működik.

 

Szóval: milyen irányba megy el a produkció?
Electro-popnak mondanám. A Körút a kezdete ennek, de rengeteg különböző irány van ezen belül. Takács Zoltán “Jappán” a zenei producerem, akit a HS7-ből és a Soerri &Poolek-ből is ismerhetünk. Lesz olyan dal, amit Szűcs Krisztián szerzett, de lesz olyan is, aminek Tariska Szabolcs írta a szövegét. Nem tartom magam alternatívnak, nem is vagyok hipszter forma, aki megfejti a világot, de azt sem gondolom, hogy mainstream ember lennék. Azt szeretném, ha ez a kettősség a zenében is ötvöződne.

Nem fél a menedzsment, hogy Jappán, Szűcs Krisztián és Tariska befolyásolja majd a zenéd, és kevesebb lesz a rádiósláger?
A menedzsment nem a sátán, akik azt mondják, hogy most ennek és ennek poposabbnak kell lennie, mert nem fogja játszani a rádió. Minőségi zenét szeretnénk csinálni. A We All előtt megkeresett “Japi”, hogy szeretne velem dolgozni, és fel is vettünk egy dalt, amit Szűcs Krisztián írt. Most már élő koncerteken játsszuk, és természetesen meg is fog jelenni. Mindig is ilyen arcokkal szeretettem volna dolgozni!

Győrben nőttél fel, ott is élsz, a klipjeidben viszont olyan erőteljes Budapest jelenléte, hogy városimázs filmek is lehetnének.
A családom győri, mindenki ott született, én is. Nagyon kötődöm a városhoz és a mai napig oda járok iskolába, ott élek, de nagyon sok időt töltök Pesten a zene miatt. Előfordul, hogy egy héten négy napot itt vagyok, úgy, hogy közben csinálom a gimit, ugyanis most fogok érettségizni egy humán-angol szakos osztályban. Nem az volt a célunk a videoklippel, hogy pesti lánynak mutassam be magam, de azt be kell vallanom, hogy Pesten jobban lehet szórakozni, mint Győrben. A Körút azt az életérzést akarja elkapni, hogy jól érzitek magatokat a barátaiddal, és nem akarjátok elengedni a pillanatot. Csak egyszerűen ott lenni, beszélgetni, bulizni, menni a városban és örülni annak, hogy nyár van. Nekem erről Budapest jut eszembe. Tehát ezért forgattuk itt a videoklipet.

A bájos imázsod ellenére nagyon is céltudatos nőnek tűnsz. A pasik nem ijednek meg tőled?
Én úgy mondanám, hogy a munkában nagyon szorgalmas, felkészült, és határozott vagyok, az életben pedig szétszort. Amikor a barátaimmal vagyok, nagyon el tudom engedni magam – itt nem az alkoholra kell gondolni, ha választhatok, hogy egy jó frissítő limonádét igyak, vagy egy sört, akkor inkább az elsőnél maradok. A fiúk tekintetében is barátságos, haverkodó embernek tartom magam, és nem egy befeszült üzletasszonynak. Győrben melegítőben, smink nélkül is simán bemegyek a városba, és jól érzem magam a barátaimmal.

A zenéd nemzetközi trendekkel közös horizonton lévő produkció, van valami egyéni elképzelésed, hogyan lehetne bevenni a Nyugat végvárait?
Először a saját országodban kell átütő sikert elérned. Ha ez megtörtént, utána nyithatsz a világ felé. A We Allt és a Feel So Right-ot úgy tudom, hogy több európai rádióállomás játssza, például a We All listavezető is volt Lengyelországban. Király Viktor most nagy sikereket arat az amerikai Voice-ban, szóval, hiszek abban, hogy ha valaki tehetséges és különleges, akkor sok emberhez juthat el a produkciója. Ugyanakkor nincs bennem görcsös akarás, hogy én bizony világsztár akarok lenni.

Míg a milliós letöltéseket produkáló magyar hiphop zenekarok fillérekből készítik a klipjeiket, addig a te videóid nagy stábot mozgató, költséges produkciók. Miért tartod fontosnak a profi képi világ felrakását?
Nem gondolom, hogy csak az lehet minőségi, ami drága is. Vannak, akik fesztiválon felvesznek életképeket telefonnal, és az is lehet jó, ha ügyesen van összevágva. A szöveges videóknak is lehet egyfajta varázsa, ha szellemes a szöveg. Ugyanakkor hiszek abban, hogy egy jó klip sokat hozzá tud tenni magához a dalhoz.

Eddig ügyesen elkerülted a bulvárt. Rihannának, egyik kedvencednek, pl. nem sikerült…
Nincs erre kidolgozott stratégiám, pusztán arról van szó, hogy amikor bejön egy megkeresés, akkor mérlegelek, hogy el tudom-e képzelni magam azon a felületen, vagy sem. Sosem szerettem a bulvárt, nem is akarok pletykalapokban szerepelni… Volt egy megkeresés, hogy a családommal szerepeljek egy cikkben, ezt is elhárítottam. Tisztelem a sajtót, kiveszem rágómat, ha egy újságíróval beszélek, de nem akarok a magánéletemről mesélni. Viszont bevallom: szeretek sztárpletykákat olvasni…

A budapesti Violetta koncerten kipróbálhattad magad, mint műsorvezető. Mi volt az, amit ebből a szerepből tanultál?
Csak pozitív tapasztalatom volt. A Violetta-produkció nem feltétlenül az én zenei ízlésemnek felel meg, de tiszteletre méltó a mérhetetlen profizmusa. Alázattal dolgozott a 130 fős stáb minden tagja, és még az is élvezte a munkáját, aki a törölközőket vitte a backstage-be. Számomra tanulságos más nációk munkához való hozzáállását megfigyelni.

Csak élő fellépéseket vállalsz, így megúszod a haknik okozta kiégést. Hány koncertet tervezel egy hónapban?
Alapszabályokat nem fektettünk le, de mivel csak néhány hónapos a produkció, még épülő fázisában van. Szóval, ami nem éjszakai bár, és nekünk megfelelő helyszín, azt elvállaljuk, hogy összeszokjon a csapat. A színpadi kémia is remekül működik közöttünk, a zenész kollégákkal jó barátok is lettünk.