Már forgatják Gárdos Éva rendezésében a Budapest Noir című, a harmincas években játszódó filmet. Gordon Zsigmondot, a vagány nyomozót alakító Kolovratnik Krisztiánnal, a krimi főszereplőjével beszélgettünk.

 PZL – 061.hu

Kamasz korodban volt egy punkzenekarod, pedig olyan srácnak tűnsz, aki kiegyensúlyozott, normális kapcsolatot ápol a világgal… Hogy jött a punk mindent tagadása?
Igazság szerint a klasszikus zenéből jöttem, tanultam zongorázni és hegedülni, gyűjtöm a hangszereket, gitározom és egy kicsit játszom tangóharmonikán. Persze ez nekem mind csak hobbi volt. Több zenekarban is játszottam, a Keravillban és a Kefírben, és a punk-rock csak az egyik irány volt… Tipikus gimis csapatok voltak ezek, játszottunk gólyabálokon, kiskocsmákban és még tehetségkutató versenyen is voltunk, ahol közönségszavazattal a hatodikok lettünk. Persze, az is csak azért mert nekünk volt ott a legtöbb haverunk.

 

Elsőre felvettek a Színművészetire, majd amikor végeztél, azonnal a Vígszínházban kötöttél ki. Ehhez képest a tényleges karrieredre még várni kellett. Szerencsés fickónak tartod magad, vagy kellett tiszteletköröket futnod?
Azt nem tudom, kinek mit jelent a tényleges karrier, én ezzel nem igazán foglalkoztam. Sosem szerettem a látszat sikereket, ilyen értelemben inkább hosszútávfutó vagyok. Bizonyos szempontból úgy nőttem fel, hogy megelőztem a sorsom. A klasszikus alapokat meg kellett tanulnom mindenből, rengeteg különórára jártam gyerekkoromban, míg eljutottam oda, hogy elsőre felvettek a Színművészetire. Hegedű – és zongoraórák, nyelvórák, edzések… Ezekből aztán hobbi lett. Amikor fotózni kezdtem, szintén az alapoktól indultam, megtanultam a nagyítást, megtanultam az anyaggal bánni, mert csak analóg géppel dolgoztam.

Hegedültél, zongoráztál, tangóharmonikáztál, fotózol, festesz is… Van-e valami, amit nagyon ki akarsz még próbálni
Egyszer kipróbálnám, hogy milyen az a szabadság, amikor semmitől nem kell függenem. Létrehoztam egy filmgyártó céget hat évvel ezelőtt. Dokumentumfilmeket, tévésorozatokat és reklámokat gyártunk. Bizonyos szempontból az ember a maga ura tud lenni, nincs az a kiszolgáltatottsága, ami a színész szakmára jellemző, bár nagy függőséget jelent a cég életében való részvétel is. Nagyon szeretek a családommal lenni, és a színház mellett nem tudtam volna ennyi időt velük tölteni. Előfordult, hogy egy hónapban harminc előadásom volt, és egy idő után már nem volt szabad estém. A függetlenséggel annak a feltételeit biztosítom, hogy együtt tudjak lenni a fiammal és a feleségemmel. És ha dolgoznom kell még, akkor gyerekfektetés után, éjszaka még meg tudok valamit csinálni.

 

A sokoldalú színész előbb-utóbb rendezni is akar. Ez még elkerült…
Reklámfilmeket, dokumentumfilmeket rendezek. Színházról is volt már szó, de ami igazán izgat, az a játékfilm. Egyszer talán eljön ennek is az ideje, hosszú még az élet. Kisjátékfilmünk már van előkészítve.

Számos reklámfilmet forgattál Spanyolországban. Volt, amit ezekből tanultál meg, és hasznosítani tudtál, mint színész?
Színészi munka szempontjából nyilván egy reklámfilm nem olyan nagy kihívás. Inkább arra kellett koncentrálnom, hogy pontosan értsem az instrukciókat és teljesen természetesen létezzek napi 12-14 órát egy spanyol stábban. Szóval, ez inkább könnyű pénzkereseti lehetőség volt, mint munka, ami mellett nyelvet tanultam, fotóztam és kiállításokat csináltam. Az persze érdekes volt, amikor Fernando Alonsoval kellett szerepelnem egy Fosters sör reklámban. Filmes szempontból viszont később vált fontossá, amikor megcsináltam a gyártó céget, és ehhez már megvoltak a külföldi kapcsolataim.

Kolovratnik Krisztian Fotó:Horváth Péter GYula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ismerik-e ezeket a filmeket itthon? A feleséged, a mamád legalább látta? Neked megvannak?
Nincsenek, ahogy nem gyűjtöm a rólam megjelent cikkeket sem, oly annyira nem, hogy egyet sem tartottam meg… Az viszont egészen furcsa volt, amikor felismertek Barcelona utcáin.

Bár ezer dolgot csinálsz, céget irányítsz, filmekben játszol, zenélsz, mégis meg tudtad őrizni a normalitásod. Nem szálltál el…  Hogy csinálod?
Mitől lennék más, mint a többi ember? Nyilván vannak helyzetek, amikor tudni kell irányítani bizonyos folyamatokat, de attól még nem kell elszállnia senkinek. A vezetés egy feladat. Annyi dolgot csinálok egyszerre, hogy nem lehet allűrökkel dolgozni.

Gordon nyomozó figurájához megnéztél hard boiled krimiket, próbáltad kitalálni, belakni a figurát?Inkább a forgatókönyv szituációit boncolgatom, abból próbálom megfejteni a karaktert. Nem akarok sablonban gondolkodni, nem szeretném úgymond levenni Bogartot… Ez egy 2016-ban készülő film, tehát bizonyos szempontból mainak is kell lennie, akkor is ha noir-moziról van szó.

 

A Budapest Noirnak van egy erős társadalompolitikai húzása. Ezzel megterhelik a filmet, vagy inkább a krimi szál lesz erősebb?
A harmincas évek minden jellegzetes íze benne lesz a filmben, a kor titokzatossága, és a hazugságai is.

Vágytál már az igazi nagy szerepre, vagy annyi minden fontos az életedben, hogy a főszerep is csak egy feladat?
A véletlen hozta ezt a lehetőséget, és nagyon örülök neki, de én soha nem görcsöltem rá a főszerepekre. Úgy érzem, hogy sok minden „megvolt”, játszottam Hamletet is, ugyanakkor bizonyos dolgokban, helyzetekben néha jobb nem résztvenni… Viszont a Budapest Noirra azt mondom, hogy ez olyan film, amiért jó színésznek lenni.