Óriási festmények a tűzfalakon, szürkéből színesre váltó oszlopok, vidám mintákkal díszített középületek. Budapest utcáit járva szinte bárhol szembetalálkozhatunk a Színes Város Csoport munkáival. A különleges alkotók munkája most már a moszkvai lakosok hétköznapjait is felvidítja, de miközben szorgalmasan színezik életünket, már nagyon készülnek az augusztusi Színes város fesztiválra. A Színes Város Csoport titkárát, Flór Pétert kérdeztük erről a nem is annyira egyszerű művészeti ágról.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Hogyan jött létre, hogyan indult a Színes Város?
Megyeri András alapította a Színes Város Csoportot, hét évvel ezelőtt. 2008-ban fogant meg a fejében a gondolat, hogy létrehozzon Magyarországon is egy olyan szerveződést, amely kifejezetten a tűzfalak festését a közterületek átalakítását tűzi ki célul. András Ghánában dolgozott önkéntesként hasonló projekten, ott gyerekekkel együtt festettek át kopott, unalmas falakat. Akkor jött rá, hogy egy kis szín mennyi örömöt, mekkora hangulati löketet tud adni azoknak, akik ezt nap mint nap látják. Magyarországon korábban nem volt olyan vállalkozás, amely hasonló céllal jött volna létre, úgyhogy belevágott. Egy 2009-ben megnyert pályázattal indult a Színes Város Projekt.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Milyen pályázat volt ez?
Egy norvég kiírás, amelynek az volt a célja, hogy változásokat hozó projekteket támogasson. A Színes Városban meglátták a lehetőséget, és az elmúlt években azt hiszem sikerült is bebizonyítani, hogy akkor jól döntöttek. Egy azóta kiteljesedő, sokrétű folyamat indulhatott el ezzel a pályázattal. Ma már nem csak tűzfalak készülnek, próbálunk nyitni, újítani és bebizonyítani, hogy az emberi kreativitás egy csúnya, unalmas felülettel is csodákra képes.
Honnan érkeztek a művészek a projekthez? Ez azért jóval több, mintha egy grafikát, vagy festményt kellene elkészíteni.
Igen, ez egy elég speciális művészeti ág. Fontos, hogy az alkotó ne legyen tériszonyos, merjen felmászni 10-15 vagy akár 20 méter magasba, és képes legyen ott dolgozni. Tudni kell, milyen anyagot használunk és mennyi idő alatt tudjuk megcsinálni a képet. Pontosnak kell lenni és határidőre kell dolgozni. Ráadásul óriási a felület, amelyre méretarányosan fel kell tudni rajzolni vagy festeni a korábban papíron megtervezett képet. Efféle „közterületes” tapasztalataik általában a graffitiseknek vannak, vagyis azoknak az alkotóknak, akik 10-13 évesen elkezdtek a falakra festeni és később – tehetségüknek köszönhetően – elindultak a tervezőgrafika irányába. Ők kezdték el a projektet, de ma már a Képzőművészeti Egyetem és a MOME hallgatóinak egy részével is együttműködünk. Próbálunk azoknak a tehetséges fiataloknak lehetőséget adni, akik profik lehetnek ebben. A művészeti kurátorunk Nádudvari Noémi jelentős street art és urban art tapasztalattal rendelkezik, ő maga esztétika szakra járt az ELTE-n. Sok alkotót ő maga kér fel, ő maga választ ki a feladatra.
A Színes Város festőinek a munkája kívülről nagyon szabadnak, kötetlennek látszik. Valóban az?Nagyon örülök, ha kívülről szabadnak látszik ez az alkotói folyamat, de azért tudni kell, hogy nagyon sok szabály van, amit be kell tartanunk. Nagyon sokat küzdünk a bürokráciával és az engedélyeztetéssel. Ráadásul a legtöbb tervünk megrendelésre készül, itt alkalmazkodni kell a szponzor, vagy az önkormányzat elképzeléséhez is. Egyedül a Színes Város Budapest Fesztivál az, amelyet próbálunk a szabad művészet irányába kiszélesíteni. Nagyon sok kötött, alkalmazott munkánk van, melynek során a szponzorok és önkormányzatok mondják meg, hogy mit szeretnének látni. Megpróbáljuk – amennyire lehet – hagyni, hogy a fesztiválon szabadon dolgozzanak a művészeink, az ő stílusukra bízni, hogy milyenek legyenek az alkotások.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Graffitisekből is lehet a Színes Város művésze?
Tulajdonképpen igen. Nyitottak vagyunk, szívesen fogadunk minden tehetséges embert akinek vannak ötletei. Ezzel együtt nehéz olyan alkotókat találni, akik a jó ötleteiket a Színes Város projektjeinek keretében meg is tudják valósítani, éppen a korábban említett nehezítő tényezők, a magasság, a nagy felület, vagy az idő korlátok miatt. A Színes Város Budapest Fesztiválra idén portfólióval lehetett jelentkezni, már elkészült munkákat kellett bemutatni. A jelentkezés már lezárult, az általunk felkért művészek mellett lesznek olyan alkotók is, akik eddig kevés lehetőséget kaptak köztéren.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Sokan jelentkeztek?
Igen. Volt közöttük gyakorlott művész, de olyan is, aki autodidakta módon képezte magát. Egyik jelentkezőnk például képet festett a gyermeke szobájának a falaira. Nyilván az a nehézség, hogy ilyen nagy falra, mint egy tűzfal még kevesen dolgoztak. Persze nem ugyanaz egy szoba falát kifesteni, de azért már itt látszik a kreativitás, és az, hogy valaki technikailag mire képes.
Hogyan készül el egy tűzfalkép?
Természetesen előbb megszületik a terv, amely alapján aztán elkészül az óriási kép. Általában fel szokták kockázni, bármekkora felületről van is szó, aztán méretarányosan megpróbálják nagyban is ugyanazt megfesteni, ami kicsiben a terven már sikerül.
Ma már elfogadott a tevékenységetek, de gyanítom, hogy azért nem volt ez mindig így. Az elején nem néztek furcsán rátok?
A városlakók részéről mindig nagyon pozitívak voltak és ma is nagyon pozitívak a visszajelzések a kezdeményezést illetően. Az engedélyeztetés során az első időszakban nem nagyon értették a hivatalokban, hogy miről is van szó, de ma már ők is megismerték a munkáinkat. Az elkészült művekre érkezett már nagyon sok pozitív és negatív kritika is, de ez így van rendjén. Amikor egy képet készítünk, amikor egy falat festünk, sohasem azon gondolkodunk, hogy vajon ez tetszeni fog az embereknek vagy nem. Ha így dolgoznánk, sosem készülne el semmi. Elkészítjük olyan jól, ahogy csak tőlünk telik, aztán várjuk a visszajelzéseket.
Melyik munkátoknak volt a leghangosabb a visszhangja?
Van egy festmény az Akácfa utcában, amit egy lengyel srác készített. Erre nagyon sok olyan kritika érkezett, hogy ijesztő, meg hogy miért éppen robotot ábrázol és hasonlók. Nekem pedig az a kedvencem. Nyilván azzal, hogy utcán dolgozunk, azonnali hatást vált ki a munkánk. Legtöbbször pozitív visszajelzés érkezik, de mi tulajdonképpen minden visszacsatolásnak örülünk. Úgy gondoljuk, hogy ha már hatást vált ki a munkánk, akkor van miről beszélni, van merre elindulni.
A hagyományos művészeti ágak alkotói, illetve a kritikusok mit gondolnak rólatok? Elfogadják a munkáitokat, mint művészeti alkotást?
Nem igazán tudom. 2014-ben volt egy közönségszavazásunk a Színes Város fesztivál festményeiből. A szakmai zsűri akkor a Kertész utcában látható „Tehenes” alkotást találta a legjobbnak. Ehhez képest a közönségnek ez tetszett a legkevésbé. Az „utca emberének” sokkal jobban tetszenek a giccsbe hajló, régi városképeket ábrázoló festmények.
A Színes Város most már Moszkvában is festi a tűzfalakat. Hogy kerültetek oda?
A Moszkvai Magyar Kulturális Intézet felkérésére. Az oroszoknál ez a művészeti ág még eléggé kezdetleges, nagyon kevés hasonló műalkotást látni a tűzfalakon vagy éppen a házak falán. Az egyenruhás orosz katonákon kívül nem nagyon látni egyéb utcai alkotásokat. Azt szerették volna, ha magyar művészek Oroszországhoz kötődő témában, a moszkvai utcára illő alkotást hoznak létre. Így készült el Sárkányölő Szent György képe Moszkvában.
Fotók: Horvát Péter Gyula és Színes Város Csoport
Vezet kép: Horváth Péter Gyula