Szokatlan és látványos kiállítással állít emléket az Újhold nemzedék „nagymesterének”, az idén száz éve született Mándy Ivánnak a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az író szövegei mellett Mácsai István festményei idézik meg a Mándy írásiból jól ismert világot, amelyben a lírai látomás keveredik a pontosan megfigyelt valóság apró részleteivel. A MI tájaink című kiállítást október 5-én 17.00 órakor nyitja meg Mácsai Pál színművész és Poós Zoltán író. 

061.hu

A táj, amelyre a tárlat címe is utal: Budapest. A városi alakok, udvarok és ecetfák, erkélyek és gangok, lámpák és kerítések, a nagyvárosi lét nyers valósága, a minden romantikát nélkülöző szegénység. Mándy Iván írásaiban azonban a költészet átszínezi a kopott utcákat, tereket és a bérházak folyosóit, egy város külső és belső tereit. A táj bemutatása néhol kissé groteszk, de mindig bensőséges, egyszerre részvéttel teli és kíméletlenül őszinte. Mándy lírai prózájában emlékezetvillanások keverednek a képzelet játékaival, a jelen megfakul és a múlt újra elevenné válik.

Mácsai István Háború című festménye

Az a megbonthatatlan kapcsolat, mely Mándy Ivánt Budapesthez kötötte, éppúgy igaz Mácsai Istvánra is. A huszadik század jelentős festőművésze olyan látszat mögötti lényeget mutat be művein, melynek irodalmi párja Mándy szövegeiben olvasható – a sokszor rideg valóság mögötti személyes szürrealizmust. Mácsai István festményein természetesen jelenik meg akár egy infánsnő vagy éppen egy oroszlán a lépcsőházban, s ez oly magától értetődő, mint az, ha Kossuth Lajos száll fel a villamosra a Terézvárosban. Ahogy Brueghel vadászai a havas Szent István körúton térnek haza, Mándynál éppoly természetességgel bukkan fel Mary Pickford vagy Douglas Fairbanks a kopott mozi előcsarnokában.

 

A két művész sok időt töltött együtt, így a kiállítás emléket állít ennek a barátságnak is: Mándy Iván és Mácsai István, két nagy művész egymásra találásának. A kiállítás két kurátora, Kiss Borbála és Pádár Eszter 2003-ban már rendezett egy Mándy Ivánra emlékező kiállítást, amely az író életútját, jellemző helyszíneit mutatta be. Ezért most arra törekedtek, hogy a hagyományos életműkiállítás helyett Mándy Iván városhoz, Budapesthez való kötődését állítsák középpontja. A tárlat címét az író Tájak, az én tájaim című kötete ihlette.